Hogy hol van Európa legnyugatibb pontja, az nem is olyan egyszerű kérdés. Ha a kontinentális Európában nézzük, akkor a Cabo da Roca az Portugáliában, nem messze Lisszabontól. Ha a szigetekkel együtt nézzük, akkor az Azori-szigetekhez tartozó Flores-szigeten van; 2023-ban ittam is ott egy kávét egy portugál natával.
Szóval, a kontinentális Európa legnyugatibb pontjában nagyjából mindenki egyetért: a portugáliai „szikla-fok”, azaz Cabo da Roca (északi szélesség 38° 46′ 51″ és nyugati hosszúság 9° 30′ 03″) az.

Európa legnyugatibb pontja Flores szigetén, Fajã Grande – Fotó: Barna Béla
Ha viszont a szigeteket is idevesszük, akkor Európa legnyugatibb pontja az ugyancsak Portugáliához tartozó Azori-szigeteken (Açores) van, azon belül is Flores szigetén, Fajã Grande településtől nem messze.
Európa legnyugatibb pontjára, Flores szigetére 2023. május 24-én repültem São Miguel szigetéről, Ponta Delgada (PDL) repteréről másfél óra volt még az út cuki kis gépünkkel (SATA Air Acores, SP508-as járat).

Landolás Flores (FLW) repterén – Fotó: Barna Béla
Miután landolunk Flores-sziget (FLW) repterén, onnan még a világ végére utaztam tovább, a 200 lakosú Fajã Grande településre.
Három napot töltöttem ott túrázással, de ez a bejegyzés most nem erről szól, szóval csak arra szorítkozok, hogy az egyik nap kigyalogoltam Európa legnyugatibb pontjára (é.sz. 39° 27′ 06″, ny.h. 31° 16′ 08″).

Európa legnyugatibb pontján – Fotó: Barna Béla

Floresi sétáim a locus térképén trekkelve
Amit több térkép is jelez, a Google térképén „Ponto mais ao Oeste da Europa” („Európa legnyugatibb pontja”) néven találjátok meg. És vén kontinensünk szélén van egy kávézó is, a Barraca Q’abana névre hallgat. Rendeltem itt egy kis pastel de natát, azaz portugál krémest canelával (fahéjjal) megszórva, s persze hogy egy bica, azaz jó erős eszpresszókávé is lecsúszott mellé.

Kávé és nata Európa legnyugatibb pontján – Fotó: Barna Béla

Európa legnyugatabbra fekvő kávézója – Fotó: Barna Béla
Kávé közben pedig néztem a vizet, s azt, hogy mennyire közel van Amerika. Egyébként kávé után pont egy bostoni ismerősömmel telefonáltam, s neki is mondtam, hogy Kanada partjai talán közelebb vannak, mint Európa.

A kanadai és a portugál partok hasonló messze vannak

Flores fekvése az óceán közepén
Nade üljünk vissza a kávé mellé, mert nem mindenki fogadja el, hogy ez Európa legnyugatibb pontja. Namármost például, ha véletlenül a magyar wikipédián néznétek, az azt is írja, hogy mivel az Azori-szigeteket általában nem tekintik Európa részének, legnyugatibb pontja ezért szerintük Izlandon van, Bjargtangar nevű helyen (é.sz. 65° 30′ 04″, ny.h. 24° 32′ 11″).

A magyar wikipédia (2026. május 19-i állapot)

Térkép a magyar wikipédián (2026. május 19-i állapot)
Utánajárva, hogy miért is nem tartják Európának néhányan, nos, mert Flores az Észak-amerikai lemezen fekszik, bár ez nem az egész Azorira vonatkozik. És ezért például az angol nyelvű wikipédia megjegyzi, hogy ha nem Európa részének tekintjük, az Észak-amerikai lemezen miatt, akkor a Capelinhos vulkán az Eurázsiai-lemez legnyugatibb pontja a tengerszint felett Faial-szigetén (28° 50′ 00″ W). Biztos, ami biztos, jártam már Faialon is, és a Capelinhos vulkánon is.
De egy másodpercre visszatérve a magyar wikipédiára, azért Izlandon a Bjargtangar nevű hely ugyanígy vitatható lenne, hiszen az a része a szigetnek is inkább az Észak-amerikai lemezen fekszik, ráadásul 7 fokkal keletebbre is van, mint Flores. Szóval, én inkább maradnék a Flores szigetén, Fajã Grande településtől nem messze fekvő legnyugatibb pontnál, ahol a kávémat is megittam.
Viszont ne higgyük, hogy vége a sztorinak: az angol wikipédia ugyanis azt meg sem említi, ugyanis Florestől icipicit nyugatabbra van egy icipici sziklaszirt, és azt fogadja el legnyugatibb pontnak („Westernmost point: Monchique Islet, Azores Islands, Portugal”). Az angol „islet” szó jelentése egyébként szigetecske vagy apró sziget, szóval van, aki szerint Monchique (ny.h. 31° 16′ 30″ W) Európa legnyugatibb pontja.
Kép és szöveg: Barna Béla

Európa legnyugatibb pontja Floresen egy magaslatról visszatekintve – Fotó: Barna Béla