Utunk át az országon
Belize egy kis közép-amerikai ország, a Karib-tenger partján, Mexikótól délre, Guatemalától keletre. 2020. január 10-én egy csoporttal a guatemalai Tikálból a mexikói Chetumal városáig buszoztunk 350 kilométert, Belizén keresztül.
Busszal Belizén át – Fotó: Barna Béla
A hosszú buszút alatt csak néhány pihenőhelyen álltunk meg, de ezen idő alatt egy-két érdekességnek utána olvastam az országról, ezeket osztom meg most.
Gyaloglás át a határon – Fotó: Barna Béla
Péntek reggel indultunk Guatemalából, Flores városából: a busz 91 kilométer és kétórás út után érte el a guatemalai-belizei határt, ahol buszról leszállva gyalog kellett átkelni az ellenőrzésen, majd így léptünk be Belizébe, ahol egy halvány kis pecsétet nyomtak útlevelünkbe.
Belizei pecsét az útlevélbe – Fotó: Barna Béla
Szóval Belize. Mit is tudunk róla? Kezdjük a hivatalossal, az is érdekes. Nos, az eredetileg a Maja Birodalom központi területéhez tartozó, kis területű (22966 km²), 1973-ig Brit-Honduras néven ismert állam 1981-ben nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától. Emiatt a gyarmati múlt miatt kicsit ki is lóg a többi közép-amerikai ország általános jellemzőiből.
Például az államformája alkotmányos monarchia perszonálunióban Nagy-Britanniával, a Nemzetközösség keretein belül (Commonwealth realm). Utunk során még II. Erzsébet mint Belize királynője (Queen of Belize) uralkodott, hivatalos címe: „Elizabeth The Second, by the Grace of God, Queen of Belize and of Her Other Realms and Territories, Head of the Commonwealth”. Az ország valutája, a belizei dollár valamennyi forgalmi érméjén és bankjegyén II. Erzsébet királynő portréja szerepel fő motívumként, a határon váltottunk is, hogy azért a buszos pihenőkben tudjunk mivel fizetni.
Kétdolláros bankjegy
Az uralkodót főkormányzó (Governor General of Belize) képviseli. A brit múlt érdekes következménye, hogy ez ország az egyetlen angolul beszélő állam Közép-Amerikában. Belize brit koronagyarmat volt több mint száz évig, 1973-ig Brit Honduras néven volt ismert. 1981-ben nyerte el függetlenségét.
A Belize nevet használják a Belize folyóra, Belize leghosszabb folyójára, valamint a volt fővárosra és Belize legnépesebb, 57 ezer lakosú városára, Belizevárosra (Belize City) is. Ezt a várost a Hattie nevű hurrikán 300 km/h-ás sebességgel és 4 méteres hullámokkal azonban szinte elpusztította 1961-ben és a belizei dzsungelben felépítették 1970-ben a parttól távolabb fekvő Belmopan városát, ám ennek lakossága is mindössze 17 ezer fő manapság. Egyébként az egész országban mindössze 374 ezer fő lakik, ezzel a számadattal pedig Belize a legkisebb népességű független állam az amerikai kontinens szárazföldi államai között!
Útközben, demokráciában
Egyébként szinte észre sem vettük, hogy elbuszoztunk a főváros mellet, de elkerültük a legnagyobb várost is, viszont cserébe jártunk demokráciában: a La Democracia nevű településen.
A forró és párás trópusi éghajlatú országon átbuszozva meg kell említeni, hogy Belize a Karib-tengeri Közösség (CARICOM) tagja, és ugyanúgy karibi országnak tartja magát, mint közép-amerikainak.
Karibi partok – Fotó: Barna Béla
A Karib-tenger egyébként az ország turizmusának lényege, erről a leghíresebb, ugyanis Belize tengerpartja előtt húzódik 300 km hosszan az északi félteke legnagyobb és a világ második leghosszabb korallzátonya – az első ugye Ausztráliában a Nagy-korallzátony. És ugye itt találjuk a Nagy Kék Lyuk (Great Blue Hole) nevű hatalmas, víz alatti víznyelőt is, Belize partjai mentén: a 300 méter átmérőjű és 124 méter mély víznyelő körülbelül 70 kilométer távolságra helyezkedik el Belizevárostól.
Ezt is kihagytuk, ugyanúgy ahogy kihagytuk a belizei Ambergis Caye híres városát, San Pedrót is, amelyet már Madonna is megénekelt 1987-es La Isla Bonita („A gyönyörű sziget”) című slágerében. Csak fotóztuk a buszablakból a karibi partokat, majd Santa Elena határátkelőnél átléptük Belize – Mexikó határát s mentünk tovább Chetumal városába.
Kép és szöveg: Barna Béla
Átkelés Mexikóba – Fotó: Barna Béla
