Szóval, II. József (1741-1790) német-római császár, magyar királyról anno elég sokat tanultunk töriórán, például, hogy ő volt a kalapos király, erre talán sokan emlékeznek, meg még a türelmi rendelet és rémlik valahonnan nagyon mélyről. És bár erről nem tanultunk, de az egriek körében nagyjából köztudott volt, hogy ő gáncsolta el az egri líceum egyetemmé válását.
És arról pedig egyáltalán nem szóltak tanáraink, hogy a szerelemben és családi dolgokban igencsak balszerencsésnek bizonyult az uralkodó. Nagyon röviden összefoglalva: az első felesége (Bourbon Izabella) és a második felesége (Mária Jozefa) is fekete himlőben halt meg (Izabella 22 évesen, Krisztina 28 évesen)! Utóbbival egyébként durva, de a nászukat feltehetően sosem hálták el; addig az első feleségétől, Izabellától két gyereke született, ám sok öröm ebben sem volt: az egyik lánya csak pár napot élt, másik lánya pedig nyolcéves korában hunyt el.
És végül szóljunk arról, hogy II. Józsefnek volt egy húga, Ausztriai Mária Krisztina, aki viszont később hastífuszban halt meg. De a történet szempontjából most nem ez a lényeg, hanem hogy a József bizony nagyon neheztelt húgára, ugyanis a húga leszbikus viszonyt folytatott a feleségével, Mária Izabella Bourbon pármai hercegnővel. Nézzük most részletesebben Mária Krisztina életét.
Mária Krisztina – Martin van Meytens, 1750 (részlet)
Ausztriai Mária Krisztina (teljes nevén Mária Krisztina Johanna Jozefa Antónia, németül: Maria Christina von Österreich) Bécsben született 1742. május 13-án. A főhercegnő Mária Terézia kedvenc gyermeke volt, talán mert május 13-án, anyja születésnapján született. Érdekesség, hogy a császári pár összesen 16 gyermekének a sorában Mária Krisztina született ötödikként. Kora gyermekkoráról keveset tudunk. Otto Christoph von Podewils gróf, Poroszország bécsi nagykövete egy 1747-es levelében csinosnak és szellemesnek minősítette az akkor ötéves Maria Christinát.
Mária Krisztina osztrák főhercegnő (önarckép)
Mária Krisztina 18 éves volt, amikor intenzív szerelmi viszonyt alakított ki Izabella pármai hercegnővel, II. József császár és testvére feleségével. Többek között a két fiatal nő gyakran játszott együtt. A gyönyörű, művelt és nagyon érzékeny Izabella, aki gyűlölte az udvari szertartást és a Habsburg-örökös feleségeként betöltött pozícióját, érzékibb sorsra vágyott; e belső érzései ellenére azonban vidámnak és elégedettnek tűnt a sorsával. Míg férje nagyon mélyen szerette őt, ő tartózkodó volt vele szemben. Ezzel szemben Maria Krisztina iránt szívből jövő vonzalmat érzett, amelyet körülbelül 200, általában franciául írt levélben fejeztek ki. Annyi időt töltöttek együtt, hogy Orfeuszhoz és Euridikéhez hasonlították őket. Isabelt és Mimit nemcsak a zene és a művészet iránti közös érdeklődés, hanem a mély, kölcsönös szerelem is egyesítette – olvashatjuk ezt, Michael Farquhar 2001-es könyvében (A Treasury of Royal Scandals, Penguin Books).
A tisztánlátás végett tegyük hozzá, hogy sokan tompítják s nem így látják a helyzetet a történészek közül sem, így például Akiről a Krisztinaváros a nevét kapta című cikkében Kulcsár Krisztina ezt írja: „Úgy tűnik, ez a kapcsolat Izabella számára több volt, mint ifjonti lelkesedés, de ma már nem lehet bebizonyítani, vajon kapcsolatuk átlépte-e a plátói vonzalom határait. Mária Krisztina feltehetően nem viszonozta sógornője érzelmeit”.
Mária Krisztina kiemelkedően intelligens leány volt, a családban Miminek vagy Micinek hívták, nyílt és melegszívű teremtés volt. Bátyja, József főherceg különösen azért neheztelt tehát a húgára, mert első feleségével, Mária Izabella Bourbon–pármai hercegnővel leszbikus viszonyt folytatott. A bécsi udvarban közszájon forgott a két főhercegnő feltűnően szoros kapcsolata: rajongó szerelmesleveleket írtak egymásnak. Naponta jöttek-mentek a levelek, II. József pedig nem is gondolta, hogy felesége, Izabella miket is ír testvérének, miféle rajongó mondatokat. Izabella így írt például Mária Krisztinának: „Legyél türelmes irántam, Mimi, nagyon bolond vagyok én. De azért szeress, csókollak, minden jót”. (A két hölgy bizalmas levelezésből csak az Izabella főhercegné által Mária Krisztinának írottak maradtak fent. Mária Krisztina leveleit, melyeket Izabella hagyatékában megtaláltak, Mária Terézia elkoboztatta.)
Leszbikus viszonyukra más írott dokumentumok is utalnak (Biography of the melancholy Princess Isabella of Parma, Joan’s Royalty in History Site). Állítólag előfordult, hogy nyilvánosan is megölelték, megcsókolták egymást. Sőt, mint azt a CaféLeszbosz blog szerzője írja: „Egyre gyakrabban jártak át a másik lakosztályába, titkos helyeken randevúztak, és napi intenzitással cseréltek rajongó hangvételű leveleket…Románcuk legismertebb és legbizarrabb epizódjaként a pármai hercegnő egy díszes árnyékszékkel ajándékozta meg kedvesét, a hozzá „csatolt” kísérőlevélben arra kérve Mimit, hogy mikor használja, gondoljon rá”.
Mária Terézia egyik levele szerint „e rajongó kapcsolat valójában túllép azon a határon, amelyen belül egy ilyen rokonszenvnek meg kellene maradnia, a mi felfogásunk szerint.”
A bajor születésű történész, Sigrid-Maria Grössing írja A Habsburgok szerelmi krónikája című könyvében: „Mária Krisztina egy napon született a leendő császárnéval, május 13-án (1742-ben), és csinos, élénk lány lett belőle, bőven kerengett körülötte udvarló. A családban Miminek vagy Micinek hívták, nyílt és melegszívű teremtés volt. Mély vonzalommal kötődött szép, de merőben más természetű sógornőjéhez. Lehet, hogy elsőre Izabella az ő szemében már-már idegenszerű lénye ragadta meg, a másság varázsa. Utóbb azonban észrevette, hogy Izabella nagyon kedvesen, nagy szeretettel viszonozza az érzéseit”.
Mária Krisztina – idősebb Johann Baptist von Lampi, 1766–1770 körül
Mária Krisztina szerelme és sógornője, Izabella 1763-ban meghalt. Mária Krisztina ezután beleszeretett Lajos Jenő württembergi hercegbe (1731–1795), de nem engedték, hogy hozzámenjen. Ekkor Mária Krisztina 1760 körül megismerkedett Albert Kázmér szász–tescheni herceggel. Az intelligens Mária Krisztina jól értett anyja, Mária Terézia érzelmeinek a manipulálásához, és anyja gyengeségét kihasználva kierőszakolta engedélyét a szász-lengyel herceggel kötendő azonnali házassághoz. A főhercegnő 1766. április 8-án az alsó-ausztriai Gänserndorf közelében fekvő Schlosshofban férjhez ment Albert Kázmér herceghez.
1765 és 1780 között Albert Kázmér herceg a Magyar Királyság osztrák helytartójaként az ország akkori fővárosában, Pozsonyban székelt. A pozsonyi várban laktak, a nyarakat pedig Moson vármegyében, a féltoronyi (Halbturn, Burgenland) kastélyban töltötték. 1780-ban a császár Albert Kázmér herceget nevezte ki Németalföld osztrák főkormányzójának, Mária Krisztina főhercegnőt (a testvérét) pedig társkormányzóvá nevezte ki, férje mellé. Egyébként a brüsszeli Laeken kastélyban éltek, csak érdekességképpen, ez ma a belga királyi palota.
Az 1789-ben kitört brabanti forradalom idején az osztrák főkormányzó és felesége elmenekültek Brüsszelből, és ugyan 1791-ben visszatértek, egy évre rá végleg otthagyták Németalföldet. 1794-ben költöztek Bécsbe: a Hofburg szomszédságában megvették és kibővítették a mai Albertina palotát, és ide menekítették Brüsszelből Albert Kázmér herceg műgyűjteményét is. Csak zárójeles érdekesség: a ráckevei uradalom 1766-ban nászajándékként került Mária Krisztina főhercegnő birtokába, majd halála után férje, Albert Kázmér herceg örökölte, s az ő emlékére kapta az Albertfalva nevet 1822-ben Budapest XI. kerületének egyik városrésze. Visszatérve a grafikákhoz: Mária Krisztina maga is szívesen és tehetségesen rajzolt, alkotásai ma a Schönbrunni kastélyban vannak kiállítva.
Mária Krisztinát a bécsi kapucinusok templomában temették el
Miután búcsúlevelet írt Albertnek, a főhercegnő gyomorbetegség (hastífusz) következtében 1798. június 24-én, 56 évesen elhunyt. A császári család temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomában, a toszkánai ághoz tartozó családtagok kriptájában temették el. Csak érdekesség: Bourbon Izabella pármai hercegnő (Isabella von Bourbon) is ugyanitt, a Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában nyugszik.
A kapucinusok temploma Bécsben – Fotó: Barna Béla
Mária Krisztina sírja a kapucinus kriptában – Fotó: Barna Béla
Mária Krisztina szívét egyébként külön temették el, az Augustinerkirchében. Egyébként azt olvastam, Ember Mária Bécs könyvében, hogy a Habsburg-család tagjainak veséjét – középkori, talán spanyol szokás szerint – holttestükből eltávolítva, a Stephansdomban őrzik, szívüket pedig az Augustinerkirchében.
Az Augustinerkirche – Fotó: Barna Béla
Férje az Ágoston rendiek bécsi templomában (Augustinerkirche) impozáns üres síremléket (kenotáfiumot) készíttetett emlékére Antonio Canovával, a kor ünnepelt klasszicista olasz szobrászával. Ez a templom legértékesebb műkincse: Mária Krisztina főhercegnő márvány síremlékét három oldalról kovácsoltvas kerítés veszi körül.
Az Augustinerkirche belseje – Fotó: Barna Béla
A síremlék az Augustinerkirchében – Fotó: Barna Béla
A falhoz simuló fehér márvány mauzóleum piramis alakú; lépcsőin jelképes alakok sora vonul be a sír belsejébe. Az alakokat füzérdísz kapcsolja össze; egyébként a három életkort testesítik meg – az elöl haladó kislánytól a vén koldusig. Az urnát Piéta szimbolikus figurája viszi a piramis kapujába; a lépcsőn angyal és a Hit oroszlánja gyászol. A kapu fölött a főhercegnő arcmását látjuk; a felirat jelentése: „A legjobb feleségnek – Albert”. Nem ront az értékéből, de állítólag a mozgalmas síremléket Canova eredetileg Velence városának szánta, Tiziano síremlékének tervezte, de ott nem talált megrendelőre.
Hozzáértők szerint figyelemre méltó még, hogy a síremléken több, a szabadkőművesek által kedvelt szimbólum is megtalálható, hiányoznak viszont a keresztény jelképek.
Krisztina körút térképen – Fotó: Barna Béla
Végezetül szólni kell arról is, hogy Mária Krisztinát egyébként Magyarországon is nagy tisztelet övezte, nem véletlen, hogy már a főhercegnő életében, 1772-ben az ő nevét viselte Krisztinaváros, a budai polgárok így köszönték meg, hogy építkezhettek a vár aljában található területen, mely sokáig hadászati okokból tiltott résznek számított. És persze róla nevezték el Buda egyik fontos közlekedési útvonalát, a Krisztina körutat és a Krisztina teret is.
Kép és szöveg: Barna Béla
Mária Krisztina – Martin van Meytens, 1750
