Kruja, az albán Eger

Kruja (Krujë) nagyon szép város, egy fenséges mészkővonulat oldalában fekszik, s joggal pályázhat az Albánia legszebb fekvésű városa rangra. Vára Szkander bég székhelye volt, egyúttal olyasféle történelmi jelképe is, mint nekünk Eger. A törökök négyszer próbálták bevenni a várat sokszoros túlerővel, de ez csak Szkander bég halála után tíz évvel sikerült. 

Krujában 1996-ban jártam először, Az Albániai útiképek című cikkemben (A Földrajz tanítása, módszertani folyóirat VI. évf. /1998. 3-4. szám, p. 50-54) így írtam a városról: „Kruja (Krujë) nagyon szép város, egy fenséges mészkővonulat oldalában fekszik, s joggal pályázhat az Albánia legszebb fekvésű városa rangra. Vára Szkander bég székhelye volt, egyúttal olyasféle történelmi jelképe is, mint nekünk Eger. A törökök négyszer próbálták bevenni a várat sokszoros túlerővel, de ez csak Szkander bég halála után tíz évvel sikerült. Kruja vára mellett híres a város bazársora is: boltok, szőnyegek, régiségek, éttermek. Páran be is tértünk egy ilyen régi-régi faházban lévő étterembe, és keleti kényelemben, balkáni zenét hallgatva falatoztuk az igen finom, ropogósra sült birkahúst. A földrajzos ilyenkor néz utána: Albánia állattenyésztésében legjelentősebb a juh szerepe, 1,2 millió darab van belőle az országban.”

A pár soros, jó régi bevezető után most nézzük ennél kicsit részletesebben a várost, s annak történetét. A krónikások szerint ezen a stratégiailag jól védhető helyen az i. e. III. században az illírek már építettek egy erősséget, ennek Zgërdhesh volt a neve. Magával a Kruja névvel először egy, a IX. századból származó dokumentumban találkozhatunk; a vár a XII. században nyerte el végső alakját, ekkor a bizánciak kezén volt, de 1190-ben azonban át is adták a várat az albán feudális arisztokráciának: az ugyancsak illír eredetű Arben törzs vezérei létrehozták az első albán feudális fejedelemséget (Arbëria), amelynek fővárosa Kruja lett. Egy évszázaddal később a Topia nevű arberi főúri család jelentősen megerősítette a várat. Később a várat az Anjouk, majd a velenceiek foglalták el, de volt epiruszi és bolgár uralom alatt is.

Igazi hírnévre azonban Szkander bég harcai nyomán tett szert, itt minden róla szól nagyjából. Az albán hős itt született (1405-ben) és miután az oszmánellenes nemzeti mozgalom élére állt (1444-ben), főhadiszállásául szülővárosát és annak fellegvárát választotta. Szkander bég életéről bővebben egyébként a Szkander bég mauzóleuma című bejegyzésben írtam.

Itt inkább a Krujával kapcsolatos dolgairól emlékezzünk meg. Így arról, hogy a Kruja név hallatára minden albán fülébe csengenek az „albán Petőfi”-ként is emlegetett Naim Frashëri nemzeti költő Szkander bég története című hőskölteményének sorai: „Kruja áldott városunk te, / szívvel fogadd Szkander béget! / Mint a galamb jön repesve, / ő hozza a segítséget. / Albánoknak szabadságot, / nagy romlást a törökségnek. / Becsületet, tisztaságot / ő hoz nekünk, köszöntsétek!” (Nagy László fordítása).

Mint anno is említettem, a törökök háromszor is sikertelenül ostromolták a várat: 1450-ben 150 ezres oszmán sereg vonult Kruja alá, Szkander bég viszont csak 1500 embert hátrahagyott a vár védelmére (ezen túlerő miatt is lehet helytálló az egri hasonlat). Szkander bég viszont a maga 16 ezer emberével, folyamatos rajtaütéseivel teljesen demoralizálta II. Murád táborát, ráadásul a török seregben járvány is pusztított, amiben 20 ezren meghaltak, így az ostromot feladva Edirnébe vonultak. 1466-ban és 1467-ben (II. Mehmed) sokszoros túlerővel ismét sikertelen volt Kruja ostroma, a vár bevétele csak a negyedik próbálkozásra, Szkander bég halála után tíz évvel, 1478-ban sikerült, a várvédők kiéheztetésével. 1478. június 16-án átadták a várat a szultánnak. És az ahogy ilyenkor már csak lenni szokott, a szabad, bántatlan távozás ígéretét megszegve a férfiakat legyilkolták, a nőket és a gyerekeket pedig rabságba vetették.

Az elfoglalt várost a törökök rögtön átkeresztelték (Akçahisar), megerősítették és szinte bevehetetlenné tették, ám egy 1617-es földrengés olyan súlyos károkat okozott a védelmi rendszerben, hogy harcászati jelentőségét teljesen elveszítette.

A legendás Szkander bég egykori bevehetetlen erődjének romjain csak az 1980-as évek elején épült fel a ma is látható hófehér fellegvár-múzeum. Érdekességként megemlítendő, hogy az épület terveit az építész Pranvera Hoxha készítette, aki nem volt más, mint az elhíresült albán diktátor, Enver Hoxha lánya.

A fellegvár manapság is a Kasztrióta György Nemzeti Múzeum (Muzeu Kombëtar Gjergj Kastrioti Skënderbeu) otthona, s a nevéhez méltóan leginkább a névadó albán fejedelem, Kasztrióta György személyének, illetve az 1443 és 1468 közötti függetlenségi törekvéseinek állít emléket.

A múzeum bejáratának csarnokában mi más, mint a Szkander béget harcostársai körében ábrázoló nagyméretű relief (Janaq Paço és Shaban Hadëri alkotása) fogad minket, majd a történelmi freskókkal díszített földszinti termek az illír és a középkori albán fejedelemségek múltját mutatják be. A központi terem a Szkander bég vezette XV. századi függetlenségi harcot térképek és magyarázószövegek segítségével magyarázza el, de itt van Szkander bég szablyájának és sisakjának másolata is, amelyek eredetijeit Bécsben őrzik. Történelmi pletyka, hogy állítólag I. Zogu albán király (akinek egyébként magyar felesége volt Apponyi Géraldine személyében), szóval I. Zogu 1928-ban Szkander bég kecskeszarvas sisakjával szerette volna megkoronázni magát, de a Kunsthistorisches Museum megtagadta a sisak kiadását.

Az első emeleten a korabeli albán várak makettjeit és korabeli diplomáciai dokumentumok másolatait láthatjuk. Az emeleti részeken helyezték el Szkander bég kortársainak mellszobrait, a hősről készült festményeket, valamint könyvtárszobájának rekonstrukcióját, amely egyúttal a róla szóló nemzetközi kiadványok és bélyegek gyűjteményét is bemutatja.

És igen, a magyar látogatónak ez érdekes lehet, a hogy a múzeumban helyet kapott Szkander bég fegyvertársa, Hunyadi János nagyméretű portréja is, alatta az albán nyelvű felirattal: „Janosh Huniadi, a magyar nép hőse, Szkander bég legszorosabb harcostársa az oszmánellenes felszabadító harcban”.

Láthatunk itt ezen kívül egy adományozási okiratot is: „A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Szkander Bég születésének 600. évfordulójának emlékére, Hunyadit és korát bemutató tablókiállítást, egy XV. századi lovagkard rekonstrukcióját, valamint Hunyadi János kormányzó egyetlen fennmaradt korabeli ábrázolásának másolatát, Kruja városában lévő Gjergj Kastrioti, Skenderbeu nevű Nemzeti és Etnográfiai Múzeumnak adományozza. Kruja, 2005. március 31., Dr. Holló József Ferenc vezérőrnagy”.

A múzeumban kiállították a Szkander bégről szóló sok száz festmény és irodalmi mű egy részét is, és persze láthatunk magyar nyelvű könyvet is a vitrinben: Ismail Kadare A fellegvár (Kështjella) című 1970-ben, magyarul 1982-ben megjelent regénye cselekményében a kor leghatalmasabb oszmán hadserege özönli el Albániát. s mindent feldúlva-pusztítva tör Kruja felé. Ám ugye Kruja alatt megtorpan a hatalmas török sereg, s az elbizakodottan néhány naposnak gondolt ostrom bizony másképp alakul – nos, a magyar olvasónak bizony nem véletlenül juthat eszébe az egri párhuzam itt is, s az Egri csillagok.

De hogy ne csak a magyar vonatkozásokat magyarázzuk, a múzeumban láthatunk egy érdekes térképet is, amelyen az olasz csizma van ábrázolva, ehhez fűznék most egy kis adalékot. Szóval amikor Szkander bég halálával elbukott a török elleni felkelés, nos, akkor több százezer albán hagyta el hazáját és telepedett le Dél-Itáliában. Megalapították Arberiat, ahol a mai napig az albán nyelv egy dialektusát beszélik.

Miután megnéztük a múzeumot, a parkjában álljunk még meg egy pillanatra egy olajfa mellett. Réti György 1991-es Albánia könyvében (Budapest, Panoráma) olvashatjuk a következőket az olajfák és Kruja vonatkozásában: „A hegyoldalakon számos régi és új olajfaültetvény emlékeztet egy régi hagyományra: a törökverő Szkander bég, aki nemcsak kiváló hadfi, hanem nagy államférfi is volt, a hegyek megóvása érdekében elrendelte, hogy az ifjú párok addig nem házasodhatnak össze, amíg legalább egy olajfát nem ültettek el a hegyoldalon.”

A múzeum megtekintése után érdemes még megnézni a Néprajzi Múzeumot, vagy a Dollma tekkét, vagy Szkander bég lovasszobrát lefényképezni, de inkább érdemes itt egy kicsit bazározni élvezni a balkáni hangulatot, vagy csak beülni egy étterembe s enni egy jót.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!