St. Lucia a fülszövegben
Fejős Éva regénye ahogy a címe ígéri, egyrészt Budapesten, másrészt a görög fővárosban Athénban, illetve Santorini szigetén játszódik. Igen ám, de a 2021-ben megjelent könyv fülszövegén az olvasható: „Közben a csodás karibi szigetről, St. Luciáról Athénba indul egy férfi és barátnője”.
A Sugar Beach strandján, Jalousie – Fotó: Barna Béla
Na, ennyi elég is volt, 2023 januárjában a karibi szigeten ezt a regényt vettem a kezembe. Soufriére városkában, a szállodai szobám erkélyén is ezt olvastam, illetve magammal vittem egy hajózásos napra is, ekkor Jalousie mellett, a híres Sugar Beach strandján volt strandolvasmány a könyv. Kellemes, könnyed kikapcsolódásnak szántam, nagyjából az is.
Soufriére városkában ezen az erkélyen is olvastam a könyvet – Fotó: Barna Béla
Fejős Éva (Budapest, 1967. március 8.) magyar író, újságíró 2001 és 2012 között dolgozott Nők Lapja munkatársaként, azóta szabadúszó. 1999-ben álnéven adta ki első regényét, 2008-ban az Ulpius-ház gondozásában jelent meg második kötete, melyet 2012-ig további 11 követett. 2013 elején saját kiadót alapított Erawan néven.
A Pitonok a vízről – Fotó: Barna Béla
2021-ben megjelent sokadik rózsaszín történetének regényhősei a görög gyöngyszemre, Santorinire utaznak és utaztatnak minket. A krimi egyik hőse Ladányi Niki oknyomozó újságíró, akit már a Karibi nyárban megismerhettek Éva olvasói. Jelen bejegyzésben nem foglalkozok a cselekménnyel, csak egyetlen egy dologra, a sziget említésére koncentrálok. Az egzotikus szigetország, St. Lucia több helyen felbukkan a műben, így például a 37. oldalon, ahol az egyik hőse, Bert:
„Kimegy a teraszára. Innen mindent lát, ami fontos, elé tárul a türkizkék tenger, kedvére bámulhatja a világossárga homokot a pálmákkal. A hálóból pedig a vulkáni hegyet, a Pitont, amiért kényelmes turisták sokasága ül hajóra vagy éppen repülőre. A Piton, amelynek látványára esténként ő elalszik. Legalábbis tudja, hogy reggel, amikor kinyitja a szemét, a panorámaablakon keresztül a hegyre esik majd elsőként a pillantása. Azt várja, hogy egyszer majd kitör a láva vagy vastagon füstölni kezd, tehát valami különlegesre vár. Az irodája, egy emelettel lejjebb, már nem ezt a vulkánra nyíló kilátást nyújtja, hanem csak a homokos partra néz. A Karib-tenger partjára.”
Bő 100 oldallal később a krimi helyszíne ismét St. Lucia, a 137. oldalon így ír Fejős Éva:
„A Petit Pitonhoz tartanak. A Piton Soya számára sok mindent jelent, Bertnek csak egy vulkanikus hegyet, amit minden reggel megcsodálhat ébredéskor az ágyából. A férfi vezet, rózsaszín, sárga, kék, fehér házfalak közt visz az út a botanikus kert, az aktív vulkán és persze a vízesés felé. Ahogy közelednek és elhagyják a házakat, szinte embermagasságúvá válik a növényzet, a sok zöldben színes hibiszkuszok díszelegnek, és minden csupa pára, ahogy egyre feljebb érnek. (…) Finom pára szitál, Soya haja pillanatok alatt teljesen begöndörödik, ruhájuk a melegben az izzadságtól és a párától átnedvesedik. Látják a kirándulókat, akiknek egy része esernyővel sétál, kisebb csoportokhoz a helyiek szegődnek idegenvezetőnek, velük nem próbálkoznak, amikor meglátják a lányt. Nedves, harsogóan zöld trópusi növények, karibi fűszerárusok, egy viskóban koktélt kevernek öt dollárért, háromtagú karibi zenekar mellett mennek el, és már hallják a vízesés morajlását.”
Soufriére – Fotó: Barna Béla
És igen, a Pitonok, a botanikus kert és a vízesés is valós helyszínek, az olvasás után beazonosítottam őket. És utánajárva kiderült, hogy Fejős Éva tényleg járt a szigeten, ezt egy interjúja is megerősítette. Az Örökre görögbe című műben Santorini és Athén mellett tehát a karibi St. Lucia is szerepet kapott, mint helyszín, melyen járt az írónő, erről így nyilatkozott az egyik magyar bulvárlapnak: „St. Luciára pedig óriási esőben érkeztünk. A csodálatos Karib-tenger sötét volt, és hullámos, viszont őrült meleg volt, a szigeten rumpunccsal várták az érkezőket, és azonnal tettünk egy kirándulást a Piton nevű vulkánhoz. A Karib-térség nagy kedvencem”.
Ugyanennek a lapnak még azt is nyilatkozta, hogy „Amikor valóra vált az álmom és a fizetésemből elkezdhettem utazásokra spórolni, egyértelmű volt, hogy a történetmesélést színesíti, ha beleszövöm a helyszíneket is, ahol már jártam. És mivel szinte minden pénzemet utazásra költöttem, sok külföldi helyszínt meg tudok mutatni. Nem beszélve arról, hogy számomra is remek érzés, amikor velem, vagyis a regényemmel fedeznek fel egy-egy helyet. Sokan utaznak azokra a tájakra később, amiket a könyveimből ismertek meg”.
