A Dolomitok legszebb triumvirátusa: a Vajolet-tornyok

Amióta láttam a Vajolet-tornyokról (olaszul Torri Vajolet – németül Vajolettürme) egy megfakult fekete-fehér képet, azóta szerettem volna a természet ezen remekműveit közelről megcsodálni. A túraálmok pedig arra valók, hogy megvalósítsuk őket, így hát felkerekedtem, és még 2007-ben tettem egy túrát a Dolomitok egyik legszebb részében, a Rosengarten – olaszul Catinaccio – csoportban. Ott magasodik ugyanis e gyönyörű triumvirátus. 

A Vajolet-tornyok főleg a sziklamászók körében kedveltek, és kevesen gondolnak arra, hogy az egyszerű bakancsosok is szeretnék megcsodálni őket, így a legegyszerűbb megközelítésről nem igazán vannak (voltak 2007-ben) túraleírások. Nos, a Vajolet-tornyokhoz ha nem akarunk ferratázni és sziklát mászni, akkor legcélszerűbb a Fassa-völgyből elindulni.

A Pozza di Fassa (ladinul Poza) településtől északra fekvő Pera faluban az ülőszékes felvonó alsó állomásánál találunk egy ingyenes parkolót, a Vajolet-tornyokhoz vezető völgyet ugyanis lezárták az autóforgalomtól. Egy jó darabon mehetünk azonban kisbusszal, s pont ebből az 1326 méter magasan fekvő parkolóból indulnak a buszok. A buszok a vékony aszfaltcsíkon 1960 méter magasra szerpentineznek fel velünk, egészen a hófehér vakolatú Gardeccia-menedékházig (Rif. Gardeccia).

Nem messze tőle a következő menedékház az olaszosan szürke Rif. Stella Alpina. Innen már el sem lehet téveszteni az utat: az 546-os számú turistaúton kb. 50 perc alatt gyalogolhatunk fel a Bernard Fabio és Carin által működtetett Vajolet-menedékházig (Rif. Vajolet, 2243 m).

Lentről az útról azonban csak a Vajolet-szomszédja, a Preuss-menedékház (Rif. Preuss) látszik, ahogy a sziklatömb szélére odabiggyesztették (egyesek fekvését a görög Meteórákhoz hasonlítják, van benne valami).

Az úton felfelé elhaladunk egy 1997-es sziklára helyezett emléktábla mellett, de igazából az út szépségét az adja, hogy tőlünk balra emelkedik a Rosengarten-csúcs (olaszul Catinaccio, ladinul Ciadenac, 2981 m).

A Vajolet- és Preuss-menedékházakig egyébként még óvodás-korú gyermekekkel is feltúrázhatunk, onnan tovább az 542-es számú úton azért már nem!

Ez a turistaút egyébként a Rosengartenspitze és a Vajolet-tornyok közötti sziklaszoros (Gartlschlucht) sziklalépcsőin vezet meredeken, de láncokkal is könnyítetten.

Ez az út komótosan kb. egy órát vesz igénybe a Re Alberto-menedékházig (olaszul Rif. Re Alberto, német neve Gartl-Hütte, 2621 m).

A Re Alberto mögött van egy kis tavacska, nos innen érdemes fotózni a tornyokat! Innen csodáhatjuk, hogy mire is képes a természet, ha szobrászmesterségről van szó. A kalcium- és magnézium-karbonátból álló dolomit a tornyok építőanyaga, amely a mészkőtől eltérően nem mállik, hanem aprózódik, a sziklafalak alatt így hatalmas törmeléklejtők helyezkednek el.

A kőzetet egyébként Déodat de Dolomieu francia geológus különböztette meg a mészkőtől, az ő tiszteletére dolomitnak nevezték el, innen a hegység neve is. A Vajolet-tornyok legmagasabbja egyébként 2813 m, de a magasságuk nem is fontos, hanem az, hogy mennyire szépek, elegánsak, és hogy mennyire megdöbbentően karcsúak!

Miközben a tornyokat bámuljuk, idézzük fel Pascal Sombardier hegymászó szakíró szavait, aki szerint: „Ezen a helyen alakult ki több mint száz évvel ezelőtt az „akrobatikus” sziklamászás klasszikus változata egy fassa-völgyi túravezetőnek, Tita Piaznak köszönhetően. Őt „a Dolomitok ördögének” nevezték, és a Re Alberto menedékház vendégei előszeretettel figyelték nyaktörő mutatványait. Nem csoda, hiszen Piaz különleges látványt nyújtott, amint a tornyok közé kifeszített kötélhidakon egyensúlyozott”.

Tita Piaz-t aztán sok-sok mászó követi, köztük magyarok is. Megmászta a tornyokat például Skolil Vilmos (1902-1984) is, az MTE Zsigmondyak Társasága alapító tagja, kinek kedvenc hegysége a Dolomitok volt. Szintén megmászta a tornyokat Barcza Imre (1881-1938), a BETE egyik alapítója, az MTE tagja, turista szakíró is, és 1903 júliusában Jankovics Marczell is megmászta a Winklerturmot. Jankovics így írt erről: „Megvallom, hogy midőn itt a három Vajolett-torony tövében megálltam, úgy éreztem magam, mint Petőfi János vitéze, ki az óriásországba jutott és „Oly magasra kelett emelnie fejét,/ Mintha nézné holmi toronynak tetejét”.

Ha az egyszerű bakancsosok nem is akarják megmászni, azért két mondatot szóljunk a tornyokról. Balról jobbra a legkisebb a híres hegymászócsaládról elnevezett Delago-torony (Torre Delago, Delago Turm, 2626 m, más adatok szerint 2768 m). Nagyváthy szerint a Delago délnyugati éle az egész Dolomitok egyik legkedveltebb mászása. A középső Stabeler-torony a legmagasabb (2813 m) viszont a legkönnyebben elérhető is. És a harmadik a Winkler-torony (máshol Torri Nord, Nordtürme), melyet egy Winkler nevű fiatal mászó győzött le egyedül 1887-ben, mikor még mások álmodni sem mertek ilyenfajta vállalkozásról. A tornyok ferratái egyébként rendkívül kedveltek, mert rövidek (130 m), a menedékháztól mindössze 5 percnyi sétával elérhetőek, és állítólag nem is nehezek.

Ha végeztünk a tornyok csodálásával, bóklásszunk még kicsit a Laurin-király fal alatt (König Laurin Wand – Croda di Re Laurino), mely azt idézi, hogy egy legenda szerint a Tires völgyét hajdan örökké virágzó rózsák borították, ám az óriási kertet Laurin király szüntette meg, amikor a környéket haszonleső kereskedők lepték el. Ma turisták lepik el, a gyalogos természetlesőket a táj romantikája és szépsége vonzza, na meg a hegység neve, a Catinaccio (németül Rosengarten) ugyanis rózsakertet jelent. S ebben a legszebb rózsabokor a Vajolet-tornyok.

Kép és szöveg: Barna Béla

A Vajolet-tornyokhoz tett túrához a 06-os számú Val di Fassa e Dolomiti Fassane 1.25000-es térképe ajánlható a Tabacco kiadásában.  Olcsó szállás a Vajolet-tornyok környékén a Canazei-ben (Cianacei) működő Camping Marmolada. A cikk jelen változata először 2008 áprilisában jelent meg nyomtatásban a HTM magazinban.

***

Személyes: mint írtam, a Vajolet- és Preuss-menedékházakig  óvodás-korú gyermekekkel is feltúrázhatunk. Mi is ezt tettük 2007. június 26-án jártunk ezen a túrán: lányom még nem volt 7, fiam pedig 4 éves volt ekkor, de simán bírták és élvezték a sétát, illetve velünk voltak Kacsó Péter barátom fiai is, Peti és Tamás is.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!