Santo Antão: Cova – Pombas túraútvonal

Santo Antão a Zöld-foki Köztársaságot alkotó tíz vulkanikus sziget egyike. Szent Antal szigetének sok szép túrája közül most a Cova de Paúl – Vila das Pombas túraútvonalat járjuk végig. 

Ebben a cikkben a sziget egyik nagyon szép túráját mutatom be a Cova-kráter tetejéről leereszkedve Chã de Manuel dos Santos faluba, majd onnan továbbsétálva a Paul-völgyében az óceán partján fekvő Vila das Pombas városkába. A túra hossza összesen 13,5 km Covától Pombasig, szinte végig ereszkedve.

Túránk kiindulópontja az 1166 m tengerszint feletti magasságban fekvő Cova kráter teteje. Az óceán partján fekvő Ribeira Grande városkából 20 kilométert és 1166 méter szintet kell szerpentineznünk egy jó kis macskaköves úton: érdemes erre közel egy órát szánni! Ez az út a látványos Estrada da Corda, avagy kötélút, melyet anno 1973-ban, még a portugál uralom alatt adtak át.

A szép kör alakú kráter a térképen is szépen mutatja magát, de a valóságban is szépen kirajzolódik kör alakja. A belsejében kisparcellákkal teli Cova-kráter teteje 1166 m magas.

A kráter belsejéből a peremre kisétálva egy fantasztikus lépcsősor kezdődik lefelé, Chã de Manuel dos Santos faluba.

Útközben banánültetvényt és cukornád-ültetvényt is láthatunk, no meg mangófát, papaját, olykor vehetünk is belőlük aszalt-cukrozott változatban helyi árusoktól.

Erről a vidékről írt Mathilde Saljougui, a svájci alapítású Geo Magazin 2019 májusi számában egy hosszabb cikket, melyben így írja le a völgyet:

„Harmat gyöngyözik a banánfák levelein. A delelő nap egyetlen sugara sem hatol át a felhőrétegen. Az óceáni passzátszelekből eredő párás köd simogatja a Paúl-völgyet körülvevő hegyeket. Az esős évszak végét jelentő októberi időjárás meleg és párás. Az acélos hegyoldalak a teraszosan kialakított cukornádültetvények, mangó-, sűrű levélzetű kenyér-, avokádó-, kókusz- és nyúlánk papajafák zöldjétől ragyognak. Pörkölésre váró kávészemek illata balzsamozza be a levegőt. Santo Antão szigetén magasodik a legtöbb meredek hegyoldal a Zöld-foki Köztársaságot alkotó tíz sziget körül. Az északkeleten fekvő Paúl-hegység csúcsai felfogják a felhőket, így bőséges csapadék öntözi a Száhel övezet mentén, a szenegáli partoktól mintegy 500 kilométerre fekvő, igen száraz éghajlatú ország legzöldebb völgyeit”.

Ugyancsak a GEO magazinban ezt írja még a szerző: „Csakúgy, mint a szigetvilág többi részén, a megélhetés ára egy nép lankadatlan munkája, mely több mint öt évszázada küzd azért, hogy gyökeret verhessen egy olyan területen, ahol a természet mintha egyesítette volna erőit ellene. Minden helyen, ahol egy kis víz tör elő a felszínre, férfiak és nők dolgoznak a föld művelésén, hogy kukoricát és babot, a két legalapvetőbb élelmiszert, vagy akár maniókát és gyümölcsfákat ültessenek – még a szigetek legbarátságtalanabb szegleteiben is”.

Chã de Manuel dos Santos faluból a Paul-völgyének aljában is ereszkedhetünk, de ha a macskaköves civilizációban akarunk sétálni, ott is mehetünk. Ekkor keresztülmegyünk Lombinho falun: temploma (Igreja Nossa Senhora de Fátima) egész hangulatos és tájba illő.

Érdekesség még itt a Paúl-völgyével kapcsolatban, hogy Santo António ünnepén (június 12) az egyedülálló, paúl-völgyi lányok este beletörnek egy tojást egy pohár vízbe, melyet kint hagynak a holdfényben. Másnap reggel a tojásfehérje alakja elárulja a jövőjüket: a hajóforma kivándorlást jelenti, ha pedig egy esküvői fátyolra hasonlít, akkor lakodalom várható.

Lombinho falu mellett, a Paúl völgyében van Campo do Cão település, amit amiatt említek, hogy szerepel Gottfried Immanuel Friedlaender (Berlin, 1871 – Zürich, 1948) német-svájci vulkanológus útirajzában, amelyet egyébként Deréky Pál irodalomtörténész, egyetemi tanár fordított le és publikált belőle részeket az Alföld folyóiratban.

Immanuel Friedlaender 1912 nyarán tett tanulmányutat a Zöld-foki-szigeteken, nagyon sok részét bejárta, most itt csak a Paúl-völgyére vonatkozó feljegyzését idézzük:

„Ribeira Grandéban még egy málhás öszvért béreltem, majd továbbindultam Ribeira do Paúl felé. A keleti völgyekben mindenütt csinos kávéültetvények, valamint dúsan termő banán-, ananász- és más trópusigyümölcs-ültetvények mellett haladtunk el. Augusztus harmadika volt, ekkor ért bennünket utol az első felhőszakadás. Kissé megijedtem, hogy az esős évszak ilyen korai beköszöntése esetleg meghiúsítja tervezett munkám befejezését, de az ijedtség szerencsére korainak bizonyult, a sziget további felmérését nem zavarták meg esők. Úgy látszik, hogy ezekbe az északkeleti völgyekbe a passzátszelek korábban és nagyobb mennyiségben hozzák a csapadékot. Teljesen átázva érkeztünk Campo do Cão településre, ahol egy vendégszerető földbirtokosnál találtunk szállást. Másnap reggel sűrű ködben indultunk útnak, de ahogy a hegyoldalban kanyarogva felértünk ezer méter fölé, vakító napfény ömlött el a felhőtakaró fölött. A magasfennsíkról a sziget déli lejtői és a távoli nyugati hegyek is tisztán látszottak. Két napot töltöttem a tetőn, majd a Pico da Cruz, a Cova do Paúl-kráter, a Chã de Lagoa és a currali tufa-dombok bejárása után a Verinha-hágón átkelve leereszkedtem a Ribeira Garça völgyébe”.

Gottfried Immanuel Friedlaender öszvéres utazása után mi sétáljunk le az óceánpartra.

A Covából a leereszkedés az óceán partján fekvő Vila das Pombas városkába összesen 13,5 km. A túrához a Cabo Verde Santo Antão 1:40000 léptékű, a német, karlsruhei AB Karten-Verlag és dr. Pitt Reitmaier által 2017-ben kiadott túratérképe ajánlható.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!