Darwin
Charles Darwin Shrewsburyben született 1809. február 12-én. Apja orvosnak szánta, így Darwin két évet töltött el az Edinburghi Egyetemen, de nem bírta nézni az ekkor még érzéstelenítés nélkül végzett műtéteket, és ezt az apja elől titkolva nem az orvosi karra járt be, hanem természetrajz szakra iratkozott be, ahol geológiai előadásokat hallgatott. Egy idő után azonban már nem tarthatta fenn az orvosi tanulmányok látszatát, és végleg elhagyta Edinburght. Apja megijedt, és az orvosi helyett sebtében a Cambridgei Egyetemre küldte teológiát tanulni. És minő meglepetés, a teológia helyett itt is a természetrajz több tanár-tekintélyével került inkább kapcsolatba, s érdeklődése egyre inkább a geológia felé fordult.
De hogy került Darwin egy világot megkerülő hajóra? Nos, egyik cambridge-i tanára, George Peacock lehetőséget ajánlott neki egy világ körüli tudományos útra. A Földet a HMS Beagle hajón, Robert FitzRoy kapitány parancsnoksága alatt akarták megkerülni.
Darwin útja
A háromárbócos, 27 méter hosszú Beagle 1831. december 27-én bontott vitorlát; Charles Darwin ekkor még 23 éves sem volt. Az öt évig tartó úton eljutottak a Zöld-foki-szigetekre, Brazíliába, Montevideóba és Buenos Airesbe, Tűzföldre, a Falkland-szigetekre, Patagóniába, Dél-Amerika nyugati partjára, a Galapagos-szigetekre, Tahitire, Új-Zélandra, Ausztráliába, a Kókusz (Keeling)-szigetekre, Mauritiusra és Fokvárosba is és visszafelé (1836 augusztus) újra a Zöld-foki szigetekre.
Praia kikötője repülőből – Fotó: Barna Béla
Mikor elindultak, Darwin elhatározta, hogy megérti a meglátogatott helyek geológiai történetét is. Első vizsgálódásait pont a Zöld-foki-szigeteken végezte, különösen Santiago (St. Iago vagy St. Jago) és Ilhéu de Santa Maria (Quail Island azaz Fürj-sziget volt ez utóbbi neve Darwin korában) szigetein. Ez a sziget a főváros, Praia kikötője mellett van (Porto Praia), ott, ahol a Beagle 1832. januárjában horgonyzott.
Darwin útja a Zöld-foki szigetekre (részlet)
Miután 1832 január 16-án a partra lépett, Darwin gyorsan nekivágott a szigetek felfedezésének, és mindössze három napon belül feljegyzéseiben örömét fejezte ki az általa felfedezett látnivalók iránt: „És mégis nagyszerű volt az ilyen táj és kimondhatatlan öröm számomra, hogy trópusi nap alatt sétálhatok egy vad és sivatagi szigeten” (január 19.).
A mindössze 1,6 kilométer kerületű Ilhéu de Santa Maria elég kicsi volt ahhoz, hogy Darwin részletesen tanulmányozhassa. Feltérképezte a kőzetrétegeket, és mintákat gyűjtött mindegyikből, felhasználva a szigetet a sokkal nagyobb Santiago megértésének kulcsaiként, amely magával ragadó geológiai nyomokat tartott. A Porto Praia melletti sziklafalon Darwin észrevett egy tengeri kagylóágyat, amely nagyjából 14 méterrel a tengerszint felett pihent.
A Zöld-foki-szigeteken végzett újabb geológiai vizsgálatok megerősítették Darwin következtetéseit, nemcsak a szigetek vulkáni eredetéről, hanem a magasságváltozásokról is. A Geology-ban publikált 2006-os tanulmány megállapította, hogy a Zöld-foki-szigetek egy viszonylag stacionárius hotspot felett helyezkedik el, ahol a magma a földkéregben nyomul felfelé. A Nature Geoscience folyóiratban megjelent 2010-es tanulmány pedig arra a következtetésre jutott, hogy az óceán feneke alatt zajló számos geológiai folyamat különböző mértékben emelte a Zöld-foki-szigeteket az elmúlt 6 millió évben.
Darwin egyébként 35 napot töltött a Galápagoson, de a Zöld-foki-szigeteken sem sokkal kevesebbet: 29 napig vizsgálódott itt. Fontos kiemelni, hogy a Zöld-foki szigetekről kapta az ihletet a vulkáni szigetekről szóló első földrajzi könyvéhez is. Alapvetően egyébként a véletlen sodorta ide: terv szerint a Kanári-szigeteken, Tenerifén kötöttek volna ki, de FitzRoy kapitány kénytelen volt megváltoztatni a tervét.
Fontos még egyszer tehát hangsúlyozni, hogy a hajóút során Darwin elsősorban geológiai kutatásokat végzett, melynek köszönhetően Charles Darwint hazája legjelentősebb geológusai között tartották számon. Ám ha már a Fajok eredete című művével és annak tudományra gyakorolt hatásával lett nagyon ismert, nézzük meg, hogy abban említi-e a szigeteket? Nos, igen, így ír Darwin a Fajok eredetében:
„Valójában inkább tekintélyes különbségek vannak. Igen nagyfokú viszont a hasonlóság a Galápagos-szigetek és a Zöld-foki szigetek között, ami a talaj vulkanikus jellegét, az éghajlatot, és a szigetek méretét illeti. Mégis micsoda teljes és tökéletes eltérés van a lakóik között! A Zöld-foki szigetek lakói az afrikaiakra hasonlítanak, pontosan ugyanúgy, ahogy a galápagosiak az amerikaiakra. Az efféle tényekre a független teremtés elmélete alapján semmiféle magyarázatot nem lehet adni. A most kifejtett nézetek alapján azonban nyilvánvaló, hogy a Galápagos-szigetek valószínűleg Amerikából, a Zöld-foki szigetek pedig Afrikából kaptak bevándorlókat, akár alkalmi szállítóeszközök révén, akár (amit én nem hiszek) azért, mert egy korábban összefüggő szárazföld részei voltak. A bevándorlók ugyan hajlamosak voltak a módosulásra, de az öröklés elve mindig elárulja az eredeti szülőföldjüket.” (Kampis György fordítása)
Végezetül meg kell még említeni, hogy Darwint lenyűgözték a száraz, illetve a buja, zöldellő régiók közötti ellentétek. És azt is említsük meg, hogy sok állattani mintát gyűjtött itt, pl. zöld-foki verebet (Passer iagoensis). De Darwin naplóiból és a Beagle kapitányának, Robert FitzRoy naplóiból is tudható néhány dolog, például hogy egy polip volt az egyik első dolog, amit Darwin összegyűjtött” – “Darwint lenyűgözte a polip azon képessége, hogy sötét tintafelhőket bocsát ki, résekbe préselődik, vizet présel rá és megváltoztatja a színét.” Ezt a polipot egyébként a londoni Természettudományi Múzeumban (The Natural History Museum, Cromwell Road, London SW7 5BD) láthatjuk is.
Darwin polipja Londonban
