Pál apostol (Szent Pál) a korai kereszténység jelentős alakja volt és nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Jelen bejegyzésben az életrajzára felfűzve főleg csak az útjaira koncentrálva a Szent Pál által bejárt városokat és helyeket mutatom be vázlatosan. 

Filippi (ma Görögország), Szent Pál életének egyik helyszíne – Fotó: Barna Béla

Pál apostol a Kilikia (Kis-Ázsia, ma Törökország) tartományban található Tarzusz (görögösen Tarszosz, latinosan Tarsus) városában született i.sz. 1 körül, Benjámin törzséből származó hellenizált zsidó családban, de rendelkezett római polgárjoggal. Eredetileg Saul (Saulus) volt a neve, foglalkozása sátorkészítő volt. Eleinte részt vett a korai keresztények üldözésében, elég kegyetlenül: jelen volt István vértanú kivégzésénél. Később a Damaszkuszban lévő keresztények ellen indult, de útközben (a „damaszkuszi úton”) csodás eseményben volt része (ApCsel 9,2-8), és ő is Jézus Krisztus követőjévé vált – ez volt a híres Pál-fordulás. A pálfordulás után aztán Pál apostol (Szent Pál, a tizenharmadik apostol) a korai kereszténység jelentős alakja lett, s nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen: vallástudósok szerint Pálhoz mérhető nagy szerepet kevesen játszottak a kereszténység elterjesztésében. Tevékenysége miatt többször letartóztatták; utolsó fogsága alatt, mint római polgárt Rómában állították bíróság elé, s valószínűleg i.sz. 64 körül a birodalmi főváros közelében lefejezték.

Pál tehát az új vallás leghevesebb és legbefolyásosabb védelmezőjeként terjesztette a kereszténységet a Római Birodalomban misszionáriusi útjain. Pál apostolnak három, a Bibliában leírt térítőútja (missziója) volt. Nézzük most sorrendben ezt a három utat, főleg a pontos földrajzi helyekre és útvonalra fektetve a hangsúlyt.

***

Az első missziós úton (i.sz. 47-48) Pál útitársa Barnabás, s magukkal vitték még Jánost is, akit Márknak is neveztek. Szeleukia kikötőjéből indultak, eljutottak Ciprus szigetére Szalamiszba és Páfoszba (Páfus). Itt egyébként Pál megátkozott egy varázslót. Majd továbbmentek Kis-Ázsia néhány városába: Pergába, a piszidíai Antiókhiába, Ikóniumba (Konya), Lisztrába és Derbébe: ezek mind a mai Törökország területén fekvő városok, ahol hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek és egyházközösségeket alapítottak. Az első missziós útról ugyanazon az útvonalon tértek vissza, amerre elindultak.

Pál második missziós útja (i.sz. 49-51) a mai Görögország területére vezetett: Timóteussal és Szilással hárman indultak útnak az új missziós területre. Kis-Ázsiát Trója (Troász) térségében hagyták el: Troászból Neapoliszba (ma Görögország, Kavala), majd Filippibe hajóztak, Pál itt kezdte meg a szolgálatát: Filippiben alakult az első keresztyén gyülekezet munkájuk nyomán Európa földjén; az első hívük és támaszuk egy asszony, Lídia volt.

Ezt a görög nyelvű, Pál missziós útjait bemutató térképet Filippiben láthatjuk – Fotó: Barna Béla

Filippiből áthaladva Amfipoliszon és Apollónián Thesszalonikibe értek, ahol Pál Thesszalonikiben körülbelül négy hétig maradt. Pál és Szilás Bereába (ma: Veria, Görögország) mentek, majd Pál egyedül tovább Athénba: az apostolt felháborította a bálványokkal teli város. Athénban egyébként prédikált az agórán az „Ismeretlen Isten”-ről, nem sok sikerrel, az athéniak ugyanis, akik elsősorban a filozófiai vitákhoz voltak hozzászokva, nem fogadták be a bizonyságtételt, így Athénben gyülekezet nem alakult, csak pár hívő csatlakozott az apostolokhoz. Így folytatták útjukat Korinthoszba (Korinthus), ez a város lett hosszú időre az apostol munkásságának központja; Pál Korinthoszban másfél évet töltött, a városból írta a Rómabeliekhez szóló levelét. Innen továbbment Epheszoszba (Efezus), onnan Cezáreába, majd Jeruzsálembe, aztán visszatért Antiochiába (ma Törökország, Antakya). Antiochia az I. század végére egyébként minden téren a keresztény vallás és kultúra fellegvára volt, az egész birodalomban itt volt a legnépesebb keresztény közösség, és a teológusok, filozófusok fontos vitákat tartottak itt az új vallásról. Szent Pál és társai második missziós útjukon nagyjából 5000 km-t tettek meg!

Szent Pál útjai a mai Törökország és Görögország területén

 

Harmadik missziós útján (i.sz. 52-59) Antiochiából indulva sok korábbi helyet érintett Kis-Ázsiában, majd Epheszoszba ment, 1150 kilométert gyalogolva. Epheszosz akkoriban egész Kis-Ázsia legfontosabb városa volt, közel félmillió lakossal. A város Artemisz (a római Diana) istennő kultuszának központja volt, Pál pedig szembeszállt az Artemisz-kultusszal. Sok időt szentelt a levelek írásának; ekkor írta a híres korintusi hívekhez szóló két levélét, valamint a filippieknek írt levelét. Epheszoszból Pergamonon és Troászon át megállt újra Filippiben, Thesszalonikiben és Bereában, ahol meglátogatta a főbb keresztény közösségeket. Ezekben a macedón városokban nem időzött sokáig, de „a vidéken áthaladtában sok beszédet mondott buzdításul a tanítványoknak.”

Harmadik missziós útjának befejező részét hajóval tette meg, elhajózott Leszbosz felé, ahol a mai Skala Vassilikon mellett Szent Pál kikötött a rossz időjárás miatt. Az Újszövetségben, az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk arról, amint Pál apostol harmadik apostoli útja során Korintusból Jeruzsálembe igyekszik: „Mi hajóra szállva előrementünk Asszoszba, ott akartuk fölvenni Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta az utat megtenni. Amikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük és Mitilénébe hajóztunk. Innen továbbhajóztunk, s másnap Kiosz elé értünk. A következő nap Számoszon kötöttünk ki, majd ismét a következő nap megérkeztünk Milétuszba” (ApCsel 20,13.14).

A Népek Apostola tehát miután Tróászban egy éjszakán át prédikált, utána Assoson, Leszbosz, Híosz és Számosz szigetén keresztül Milétoszba jutott. Innen a mai Törökország déli partjai mentén tovább hajóztak, s kikötöttek Patarában. A virágzó kikötő és kereskedővárost az Újszövetség említi, mint azt a helyet, ahol Szent Pál és Lukács hajót cseréltek.

Útjának erről a szakaszáról Josef Holzner (1875–1947) német teológus világhírű munkájában, a Szent Pálról szóló kötetében (365. old.) ezt olvashatjuk: „Április 25-én történt, hogy egy kedvező szél Rodoszba, a varázslatos Rózsasziget-re vitte őket; a régiek azzal dicsekedtek, hogy ezen a szigeten egyetlen nap sincs az évben napsütés nélkül. Patarában az a szerencse érte őket, hogy találtak egy Föníciába tartó hajót. Az átkelés öt napig tartott. Régi jó barátjának, Barnabásnak a hazája. Ciprus nyugati partja mellett hajóztak el. (…) Türoszban hét napig maradtak”.

Egy másik térkép Pál apostol útjairól – Forrás: www.churchofjesuschrist.org

Visszatérve a harmadik misszióból 59 körül Jeruzsálemben letartóztatták Pált, börtönbe zárták, s a római katonák Cezáreába, a Földközi-tenger partjára vitték. Innen késő ősszel hajón Rómába küldték katonai felügyelet mellett: Ciprust megkerülve kikötöttek Myrában (Müra), majd Kréta szigetén. Josef Holzner 544 oldalas könyvében erről az útról is részletesen ír:

A nyugati szelekkel folytatott állandó küzdelem közben a hajó nem tudta tartani az irányt, és a tengeráramlások és parti szelek segítségével dolgozta előre magát Ciprus mellett a Kisázsia délnyugati csücskén fekvő Müráig. Tizenöt napra volt hozzá szükséges. Müra az egyiptomi gabonakereskedelem nagy kikötője volt. Ezek a gabonaszállító hajók gyakran 2000 tonna nagyságúak voltak, sőt még ennél is nagyobbak. Juliusz szerződést kötött egy hajótulajdonossal fogolyszállítmányának átvételére. (…) A súlyosan megterhelt hajó nagynehezen küszködve haladt északnyugat felé. Három héttel a Caesareából való elindulás után csak Knidosz magasságáig jutottak. Most kezdődött az út legnehezebb szakasza. A viharos (mai nevén:) Matapan-fokot, a Peloponnészosz déli csücskét akarták megkerülni, hogy bejussanak a Jón-tengerbe. De elsodródtak, és örülniök kellett, amikor Krétát dél felől megkerülve nyugat felé fordulhattak. Ez a sziget kinyújtott újjhoz hasonlít, hossza több, mint kétszáz kilométer, és védelmet nyújt az Archipelagus felől érkező viharok ellen. Igy jutottak el a Laszaia városának közelében fekvő Kaloi Limenesz (Szépkikötő, Jókikötó) kikötőjébe. Széles öböl volt ez, két előtte fekvő szigettel, amelyek közül az egyiken még ma is áll egy kis Szent Pál kápolna. Úgy döntöttek. hogy itt várják meg a jobb időt”.

Pál ellenezte az utazás folytatását, és azt javasolta, hogy töltsék itt Krétán a telet. Pált azonban leszavazták, és elindultak: ám az istenek szent hegye, az Ida-hegy felől egy félelmetes forgószélvihar, tájfunszerű északkeleti szél zúdult a hajóra. Az egész legénység halálsápadtan feküdt az alsó hajótérben, Pál imádkozott, 14 napig hánykolódtak a viharos tengeren. Végül ezen az úton Szent Pál hajótörést szenvedett, pont Málta partjainál, de megmenekült, s három hónapot töltött a szigeten. Málta szigetén Pált egy kígyó megmarta, de túlélte, ez pedig tovább növelte tekintélyét őrei előtt. A hajótörés helyszínét, az egész öblöt Szent Pálról nevezték el, sőt egyre inkább az egész öböl nagy települését úgy emlegetik közkeletűen, hogy St Paul’s Bay (máltaiul San Pawl il-Baħar).

Máltán három hónapig vártak, majd tavasszal a szicíliai Szirakuzán keresztül Puteoliba hajóztak, onnan gyalog kísérték Rómáig a foglyokat (ApCsel 28). Rómában két évig prédikált háziőrizetben (Csel. 28:16–31). Sokan úgy tartják, hogy itt halt vértanúhalált Pál i.sz. 64-ben, van olyan hagyomány is mely szerint a keresztényüldöző Néró császár lefejeztette, mégpedig a Rómából Ostiába vezető út harmadik mérföldköve mellett.

A lefejezés után – a legenda szerint – az apostol feje háromszor pattant fel a földről, s így e helyen három forrás fakadt fel. Szent Pál hamar a keresztény vallás egyik legfontosabb szentje lett, s hála római halálának, melyet a tradíció Szent Péter mártíromságával egyazon napra helyezett, a keresztény Róma társalapítójává emelkedett. Június 29-én a két szentet párban ünnepli a katolicizmus (Arany János is megírta: „Péter és Pál (tudjuk) nyárban / Összeférnek a naptárban”).

Barna Béla

***

Személyes: Térképmániásként már gyerekkoromban is érdeklődve nézegettem a Biblia végén a Szent Pál útjait ábrázoló térképet. Az elmúlt sok-sok évben ezen helyek nagy részén megfordultam: jártam Damaszkuszban és Jeruzsálemben, Korinthoszban, Cipruson, Epheszoszban és Filippiben, de Antiochiában, Cezáreában vagy Máltán is.

A gyerekkori Bibliámból beszkennelt térkép

 

És végül még egy adalék: a Szent Pált ábrázoló festményeknek és szobroknak se szeri se száma, bejegyzésem végén csak három magyarországit említenék: az egyik a pécsi szobra (Antal Károly, 1961), a másik a budapesti Szent István-bazilikában Pál apostol szobra (Fessler Leo, 1925 (1885), a harmadik pedig az egri bazilika négy monumentális szobrának egyike (Marco Casagrande 1836). A szobor érdekessége, hogy Pál apostol kardja valóban vasból van, a szilvásváradi vashámor terméke.

Szent Pál szobra Egerben – Fotó: Barna Béla