Honnan hová repült Daidalosz és Ikarosz?

Daidalosz és Ikarosz tragikus történetét sokan ismerik. De honnan hová repültek? Ebben a bejegyzésben részletesen ismertetem a történetüket.

Daidalosz (Δαίδαλος, jelentése görögül: „ügyesen kidolgozott”) a monda szerint Athén városában született, s királyi vér csörgedezett benne, állítólag Erekhtheusz leszármazottja volt. Az ókori hagyomány úgy tartja, hogy ő találta fel a fafaragást, a fejszét, a fúrót, de nevéhez fűződik a balta, az ék, a vízszintező és még a hajóvitorla feltalálása is – az asztalosmesterséget pedig magától Athénétól tanulta.

Nála inaskodott nővérének a fia, Talósz, a fazekaskorong, a körző és a fűrész feltalálója, aki még magánál Daidalosznál is tehetségesebb volt, s itt kezdődött a baj: a mestert hatalmába kerítette a féltékenység, mivel az veszélyeztette hírnevét, így tanítványát s egyben unokaöccsét megölte: letaszította az athéni Akropoliszról (bár egyes beszámolók szerint Athéné istennő madárrá változtatta a tanítványt, és megmentette).

Gyilkosságára fény derült, ezért száműzték a városból: Daidalosz Kréta szigetére menekült. Daidalosz itt új életet kezdett, feleségül vette Naokratét, egy rabszolgát, aki világra hozta Ikaroszt.

Krétán Minósz királynak ajánlotta szolgálatait. Knósszosz (Κνωσός) volt az egykori Minószi civilizáció vallási és politikai központja, a mai Heraklion közelében. Minósz (Μίνως) a görög mitológia egyik alakja, Kréta királya volt, Zeusz és Európé fia. A szépséges Európé (Ευρώπη) történetéről itt írtunk bővebben.

Minósz királynak volt ugye egy felesége, Pasziphaé pont akkortájt beleszeretett, vagy csak természetellenes vonzalommal megkívánta azt a bikát, amit Poszeidón tengeristen küldött hozzá.

És akkor itt egy pillanatra álljunk meg egy szóra, hogy egy nő hogyan adhatná oda magát egy bikának? Nos, a megoldás egyszerű: Pasziphaé megkérte Daidaloszt, hogy készítsen számára egy műtehenet, amelybe bújva Pasziphaé odaadhatta magát a bikának. És az aktus megtörtént, a bika és a királynő bűnös szerelméből megszületett a félig ember, félig bika alakú Minótaurosz.

A szörnyeteget a híres és legendás labürinthosz (λαβύρινθος labyrinthos), latinosan labirintusba zárták és rejtették, amelyet Daidalosz épített, Minósz krétai király megbízásából. Igen ám, de Daidalosz kiesett Minósz kegyeiből, egyrészt ugye dühös volt a műtehén miatt (nyilván Daidalosz volt a hibás, hogy a felesége megcsalta a bikával), másrészt ő tanácsolta a krétai király lányának, Ariadnénak, miként mentse ki a labirintusból Thészeuszt, illetve harmadrészt akár azért, hogy valahol el ne árulhassa az épület titkát és hogy másnak hasonlót se építhessen, ezért a király a mestert fiával Ikarosszal együtt bebörtönözte a Labirintusba.

Apa és fia csak az őrök megvesztegetése árán juthattak ki innen a szabadba. Elhatározták, hogy madártollakból viasszal és mézzel összeragasztott szárnyakkal átszelik a tengert, és Szicíliába menekülnek Krétáról. Csak érdekesség, hogy az indulásukra egy szobor (Icarus and Daedalus) is emlékeztet a krétai Agia Galini településen. Egyes leírások szerint észak felé repültek: az útvonalat természetesen nem könnyű rekonstruálni, de Számosz szigete, Délosz szigete is említve van, illetve Lebynthos (ógörögül: Λέβινθος) is. Ez ma Levita (Λέβιθα) mindössze 5 lakosú szigete a Kalymnosztól nem messze. A szigetet Ovidius Ars Amatoria és a Metamorphoses című műve is említi Daedalus és Icarus történetével kapcsolatban.

Mikor elindultak, felszállás előtt az apa megmondta fiának, hogy se túl alacsonyan ne repüljön, mert elkapják a hullámok, se túl magasan, mert a Nap megolvasztja a viaszt. A fiú, Ikarosz (Ἴκαρος) azonban nem véletlenül lett a görög mitológiában a lázadás, a szófogadatlanság és a kíváncsiság megtestesítője. Ikaroszt elragadta a repülés gyönyöre, s már Naxosz szigetén túl jártak, amikor apja intelmei ellenére túl közel repült a naphoz; a viasz megolvadt, a szárnyak szétestek, s az ifjú a tengerbe zuhant és megfulladt.

Ikarosz holttestét Dolikhé szigetén vetette partra a tenger. A szigetet, ahol teste partra vetődött, ma már Ikaria (Ικαρία) néven találjuk a térképeken.

Vergilius szerint fia halála után Daidalosz előbb a mai Nápoly közelében fekvő Kümébe (Cumae, Κύμη, Kumē), majd Szicíliába, Kamikosz (Camicus) városába repült, ahol Kókalosz király szolgálatába állt. Ez a hely a mai Sant’Angelo Muxaro mellett, Agrigento közelében van. Szárnyait feláldozta Apollónnak, és Kókalosz király szolgálatába állt. Nagyszerű épületeket és elmés szerkezeteket készített számára, ezért a király nem szívesen szolgáltatta volna ki őt Minósznak, amikor az nagy hajóhaddal jött Daidaloszt üldözve, bár nyíltan ellenszegülni sem mert neki. A helyzetet Daidalosz oldotta meg, aki leforrázta s ezzel megölte Minószt – mások szerint ezt Kókalosz lányai hajtották végre. Bárki is volt, sikeresen álcázták a tettet balesetnek.

Egyes hagyományok szerint Daidalosz Szicíliában maradt, vagy visszatért Athénba és ott halt meg, más hagyomány szerint pedig Szardínia szigetén töltötte életének utolsó éveit. De van olyan változat is, hogy a krétai alapítású Telmessos (Τελμησσός – ma a dél-törökországi Fethiye) kolóniára vonult vissza, ahol megmarta egy kígyó, és meghalt. Egy ezen a helyen található város, Daidala, állítólag róla nevezték el, és a római források is említik.

Daidalosz és a hozzá kapcsolódó mítoszokat gyakran ábrázolják festményeken, szobrokon és egyebeken a későbbi művészek. A repüléséről és Ikarosz bukásáról szóló mítosz különösen népszerű az ábrázolásokban. Daidalosz és Ikarosz történetét a világon számtalan alkotás feldolgozta; festmények közül említést érdemel Pieter Bruegel, Anthony van Dyck, Frederic Leighton vagy Jacob Peter Gowy alkotása.

Zenében az Iron Maiden együttes említhető (Flight of Icarus), szép irodalmi megfogalmazása a témának Tompa Mihály Ikarus című verse, regényben pedig a kanadai írónő, Madeline Miller káprázatos könyvében, a Kirké címűben kap hangsúlyos szerepet Daidalosz.

Illetve zenében meg kell említeni a Szabó Balázs Bandája 2018-as nagylemezét (Rajtad felejtett szavaim), melynek egyik zseniális száma az Ikarosz: „Most nem azért nézek a napba, hanem csak azért, hogy más is kutassa. / Most nem azért szállok a fénynek, hanem magamért, hogy tudjam, hogy élek.”

Egerben, a Csiky Sándor utcában, a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium előtti téren található a Daidaloszt (Δαίδαλος) ábrázoló köztéri szobor. Segesdi György (Budapest, 1931. július 17. – Budapest, 2021. február 16.), kétszeres Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrász alkotását 1964-ben avatták fel a középiskola akkoriban (1962/63-ban megépült) új épülete melletti terecskén. A szobor a velencei Biennáléról érkezett Egerbe.

Kép és szöveg: Barna Béla

 

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!