Dante sírja Ravennában

Durante Alighieri, ismertebb nevén Dante, a középkori Itália és a világ egyik legjelentősebb költője, aki hírnevét többek között az Isteni színjátéknak és örök szerelméhez, Beatricéhez írt verseinek köszönhette. A jeles firenzei költőt száműzték szülővárosából, Ravennába költözött, s ott is halt meg 1321-ben, s itt is van eltemetve. Nézzük meg sírját! 

Dante kilencedikes gimis anyag, s ha már nem is emlékszik az ember mindenre, máig fülembe cseng az Isteni színjátékból két híresebb idézet, az egyik ugye a „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! a másik pedig „Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém”. E két idézeten túl talán még az rémlik a gimis tananyagból, hogy szerelmes verseket írt Beatricéhez. Nézzük meg most ezt, hogy is volt pontosan, s mit tudunk még Dante életéről, s hogy miért Ravennában halt meg.

Szóval Dante ősi nemesi (többek között a ferrarai Alighieri) családból származott, s Firenzében született 1265-ben, Durante Alighieri néven. Gyermekkorának egy részét egy ferences kolostorban töltötte.

És 1274-ben már történt vele egy fontos esemény: az akkor kilencéves Dante Alighieri megpillantotta a firenzei Falco Portinari leányát, a nyolcéves Beatricét. Szerelme azonban soha nem teljesült be, egyrészt Beatricét férjhez adták máshoz, másrészt 1290-ben, huszonnégy évesen meghalt a lány. Ám Danténak egész életére meghatározó élmény lett ez a találkozás, hiába, hogy csak látásból ismerték egymást, pont ezért válhatott Dante számára Beatrice a női tökéletesség, a szűzies erény, a szépség és szentség eszményi foglalatává. Plátói szerelme annyira elborította az agyát, hogy 1294-ben Beatrice emlékére állította össze első jelentős költői művét is: pedig ekkor már nős volt, 1293-ban feleségül vette Gemma Donatit, akitől ráadásul három gyermeke született. De csak Beatrice járt a fejében -ezt a helyzetet egyébként nagyon jól írta meg kedvenc költőm, Faludy György a Dante és neje című versben.

Szóval a felesége mellett is csak Beatrice járt Dante fejében, s hogy feledje, belevetette magát a közéleti küzdelmekbe, a politikába. Dante jó kis karriert futott be: tagja lett a Százak Tanácsának és beválasztották Firenze hat priorja közé is! Igen ám, de a zűrzavaros politikai életben egyszercsak politikai ellenfelei kerültek hatalomra egy államcsíny során. Danténak az volt a szerencséje, hogy követként pont Rómában tárgyalt VIII. Bonifác pápával, így csak távollétében tudták máglyahalálra ítélni.

Dante itt, Ravennában írta az Isteni színjáték jelentős részét

Így soha nem térhetett vissza Firenzébe, ekkor kezdődött élethosszig tartó száműzetése: lakott Veronában, Padovában, Sarzanában, Arezzoban. Látván, hogy nincs esélye visszatérni Firenzébe, Párizsba ment. Innen 1316-ban visszatért Itáliába, s kezdetben Veronában, majd 1318-tól Ravennában Guido Novello da Polenta herceg udvarában élt. Dante itt, Ravennában írta az Isteni színjáték jelentős részét.

És itt álljunk meg egy pillanatra, a dolognak van egy egri vonatkozású érdekessége: Olaszországba készülvén Gárdonyi Géza lefordította Dante Isteni színjátékát 1896 tavaszán. Az ő Pokol-fordítása hozta meg Dante számára az első magyar könyvsikert. Sőt, Dante-fordítása elismeréséül Gárdonyi 1896-ban tagja lett a milánói tudományos akadémiának is!

Dante maláriában megbetegedett, és 1321. szeptember 14-én Ravennában halt meg

Az Isteni Színjáték befejezése után nem sokkal Dante maláriában megbetegedett, és 1321. szeptember 14-én Ravennában halt meg. A szomszédos ferencrendi kolostor temetőjében helyezték nyugovóra, abba a régi római szarkofágba, amelyben egyébként most is nyugszik. Ennek a márványsírnak az oldalára 1366-ban Bernardo Canaccio írt egy epitáfiumot (sírfeliratot), mely latinul ma is olvasható Dante sírján:

“Iura monarchiae superos Phlegetonta lacusque
lustrando cecini volverunt fata quousque
sed quia pars cessit melioribus hospita castris
actoremque suum petiit felicior astris
hic claudor Dantes patriis extorris ab oris
quem genuit parvi Florentia mater amoris”

1519-ben a bűnbánó Firenze kérésére X. Leo Medici pápa elrendelte Dante hamvainak hazavitelét. A ravasz ravennai szerzetesek azonban egy üres koporsót küldtek Firenzébe, és Dante csontjait egy titkos helyen rejtették el. Ez az elrejtés később többször is megtörtént, legutoljára 1810-ben a francia megszállás idején dugták el a csontokat, ami annyira jól sikerült, hogy a rejtekhelyre csak 1865-ben, teljesen véletlenül, egy építkezés közben derült fény.

Közben, az üres sír helyére emelték 1780 és 92 között Luigi Valenti Gonzaga bíboros megbízásából a mai, egyszerűségében is szép, “Dante költő sírja” (DANTIS POETAE SEPVLCRVM) feliratú mauzóleumot (a felirat fölött Gonzaga bíboros címerpajzsa van). 1865-ben, amikor egész Olaszország a költő születésének 600 éves fordulóját ünnepelte, megtalálták a drága ereklyét egy falba rejtett faládában; 1921-ben tudományos vizsgálattal kétségtelenül megállapították azonosságát is. Dante csontjait a mauzóleumban helyezték el, a régi szarkofág fölé helyezett márvány urnába.

Érdekesség, hogy a mai napig Firenze gondoskodik a sírnál szüntelenül világító mécsesbe való olajról (minden év szeptember 14-én, Dante halálának napján), mintegy örökre vezekelve azért, hogy száműzte Dantét. Másik érdekesség egy borostyánnal benőtt földkupac, melyet a második világháborúban emeltek Dante szarkofágja fölé, s mely földkupacra büszke tábla hívja fel a figyelmet: ezzel óvták a légitámadások alatt.

Dante sírja a ravennai Szent Ferenc-templom (Chiesa di San Francesco) része tulajdonképpen, amely maga is megérdemel egy rövid sétát. Fő látványossága az elárasztott kripta ókori mozaikpadlója, mely bizony a tengerszint alatt fekszik, ezért tele van vízzel!

***

Személyes vonatkozás, hogy Dante sírjánál 2011. november 2-án jártunk a családdal, megmutattuk Borinak és Boldinak is Ravennát, sőt, Mona szülei is itt voltak, illetve Lini szülei és tesója is eljött erre az útra. Mona és Lini szülei ekkor repültek először (Budapest – Forli). Ravennában csak egy rövid városnézést csaptunk, erről lásd a mellékelt, még tollal berajzolt térképet. Ezen az útvonalon sétáltuk be a várost egész jó hangulatban, kávéztunk, s ekkor látogattuk meg Dante sírját is.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!