Szent Mónika életének helyszínei

Szent Mónika a mai Algéria területén született, később követte fiát Itáliába, majd a Róma melletti Ostiában halt meg 387-ben.

Szúk Ahrász (Sūq Ahrās) egy város Algériában: a Római Birodalomban Thagaste volt a neve, de a régi városból csak az épületek romjai maradtak fenn.

Thagaste nevét Plinius említi először, de igazából arról nevezetes, hogy ebben a numídiai kisvárosban született Szent Mónika és fia, Hippói Szent Ágoston püspök és filozófus.

Szóval Hippói Mónika i.sz. 332-ben az afrikai Thagaste városában látta meg a napvilágot, feltehetőleg föníciai-berber-latin keverékű családból származott. Külsejéről nem maradt fenn leírás, azonban a Mónika berber eredetű név, így lehetséges, hogy színesbőrű volt, fiának a későbbi munkáiban pedig gyakran előfordulnak pun szavak.

Fiatalon feleségül adták a pogány Patriciushoz, akihez hűtlensége és féktelen dühkitörései ellenére nagyon türelmes volt. Amikor Patricius meghalt, Mónika türelme egyébként beérett, a férj a halálos ágyán megkeresztelkedett.

Három gyerekük volt, akik túlélték csecsemőkorukat: két fia, Ágoston (Augustine) és Navigius, valamint egy lányuk, Perpetua. Ágostont a közeli Madaurosba (M’Daourouch) küldték iskolába, de haza kellett jönnie, és egy esztendőn keresztül, egészen tizenhat éves koráig otthon maradt Thagastéban.

371-ben, tizenhét éves korában a mai tunéziai Karthágóba utazott a fia, s bár nagyon szeretett volna megházasodni, Mónika ezt nem engedte meg neki. Ennek ellenére Ágoston 371-ben magához vett egy karthágói lányt, akinek neve örökre titokban maradt. Karthágóban vált egyébként Ágoston manicheussá, és amikor 374-ben visszatért Thagastéba, hogy grammatikát tanítson, néhány barátját is beszervezte a manicheizmusba. Sőt, anyját is meg akarta téríteni, Mónika azonban emiatt elűzte fiát a házából.

Ágoston így egy ideig kénytelen volt barátjának, Romanianusnak a házában élni, később viszont titokban elhagyta Thagastét, és Karthagóba költözött, majd barátja anyagi segítségével Ágoston Rómába utazott, ahol beiratkozott az egyik retorikai iskolába.

Sőt, 383-ban Ágoston úgy határozott, hogy elszakad édesanyjától és Rómába költözik, hogy ott tanítson, Mónika erőszakkal vele akart menni, vagy határozott szándéka volt, hogy visszatartja az utazástól. Ágostonnak azonban egyelőre elege volt a gondoskodásból, ki akart szabadulni az anyai szárnyak alól. Mónika a karthagói kikötőig kísérte fiát, de akkor Ágoston becsapta őt, nélküle vitorlázott el Róma felé. Reggel Mónika felfedezte, hogy egyedül maradt, és ,,eszét vesztve a fájdalomtól, jajgatással és sóhajtozásokkal töltötte meg Isten fülét”’, de aztán megértette, hogy Isten más szerepet szánt neki a tervében: folytatta az imádkozást fia megtéréséért.

Később mégis követte Ágostont, aki akkor már 384 óta Mediolanumban, a mai olaszországi Milánóban élt és Szent Ambrus tanítványa volt. A következő években Mónika, két fia (Ágoston és Navigius), Ágoston karthágói asszonya és a tőle született fia Mediolanumban élt, ahol Ágoston iskolát működtetett. Közben, 385-ben Mónika kényszerítette Ágostont, hogy elhagyja szerény vagyonnal rendelkező ágyasát, akivel tizennégy évig élt együtt, hogy egy gazdag lányt vegyen feleségül. A nőt visszaküldte Afrikába, unokáját azonban nem engedte az anyjával menni! Ágoston ettől a pillanattól lemondott az asszonyi társról, és Krisztus felé fordult. 387 nagyszombat éjszakáján (április 25-én) felvette a keresztséget, a milánói Keresztelő Szent János templomban. Mónika boldogan ünnepelt, és hálát adott Istennek.

A keresztség után elhagyták Milánót, és hat hónapra visszavonultak Cassiciacumba (ez a mai Cassago Brianza, Lecco közelében). Itt elvonult életet éltek kilencen, imádsággal és elmélkedéssel töltve az időt.

Később elhatározták, hogy hazatérnek Afrikába. Mónika azonban még mielőtt tengerre szállhattak volna, a kikötővárosban, Ostiában megbetegedett és meghalt. Kívánsága szerint ott, Ostiában temették el, a Szent Aurea-templomban (a google térképen Cattedrale di Sant’Aurea néven találjuk meg). A templom jobb oldalán található Szent Mónika kápolnája (Cappella di Santa Monica) 1627-ből.

Viszont sírját a római Szent Ágoston templomba (Basilica di Sant’Agostino in Campo Marzio) szállították át 1424. április 11-én. Szarkofágját Isaia da Pisa (1410–1464) tervezte 1455-ben, és jelenleg a kápolnában található.

A XIII. század körül kezdett elterjedni Szent Mónika kultusza; az ágostonos remeték a XV. században május 5-én ünnepelték Ágoston megtérését, s az előző napot, május 4-ét választották arra, hogy megemlékezzenek Szent Mónikáról, kinek halála dátumát nem ismerjük. Egyébként 1430-ban V. Márton pápa elrendelte, hogy az ereklyéit vigyék Rómába. Állítólag sok csoda történt az úton, és Mónika kultusza határozottan kialakult. 1550 körül vették fel a római naptárba is az ünnepet, majd 1969-ben helyezték át a mai dátumra, augusztus 27-re, Szent Ágoston ünnepnapja elé.

Szent Mónikát a katolikus, az anglikán és az ortodox egyház is szentként tiszteli. A férjes asszonyok és anyák védőszentje.

Barna Béla

A kaliforniai Santa Monica városa Szent Mónikáról kapta a nevét. A városban, a Palisades Parkban van Szent Mónikának egy szobra, mely Eugene Morahan alkotása 1934-ből.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!