A Batur vulkán Bali szigetén

Összesen 76 működő vulkán található az indonéz szigetvilágban, ezzel ez Földünk vulkánokban leggazdagabb területe. Természetesen a turisztikailag leghíresebb Balin is található néhány közülük, így a tengerparti nyaralás mellett (vagy helyett) akár vulkántúrázhatunk is az Istenek szigetén.

Az 5633 km² területű Bali a Kis-Szunda-szigetek legnyugatibb tagja, Jáva és Lombok szigete között fekszik. Több vulkanikus hegye („gunung api”, azaz tűzhegy) van a szigetnek: a Merbuk (1386 m), a Patas (1414 m), a Batukau (2276 m) és a Catur (2098 m) már régóta szunnyadnak, a Batur és az Agung viszont nagyon nem.

A Batur vulkán infrastrukturálisan is könnyen megközelíthető, és háromféle módon is kikapcsolódhatunk itt. Az egyik, hogy egy gyalogtúrán felmegyünk a vulkánra, napfelkeltét nézni. A másik, hogy a Batur oldalában fekvő Kintimaniból 25 kilométert rizsföldek között Ubudba gurulunk, a harmadik pedig hogy a Batur vulkán oldalán lefolyó Ayung folyón leraftingolunk.

A túrához, a bringázáshoz és a raftinghoz is válasszuk szálláshelyül és kiindulópontul Ubud települést. Ubudtól északra 30 kilométerre emelkedik a Batur (Gunung Batur, 1717 méter), mely egy jó kis sztratovulkán, ráadásul a vulkán kúpjától keletre egy félkör alakú tó tölti ki a kalderáját, szóval festői az egész, nem csoda, ha Bali kiemelkedő idegenforgalmi látványossága lett, sőt 2012 szeptemberétől a Batur a Global Geopark Network tagja lett.

Mindazonáltal a Batur vulkánt a geológusok a veszélyes tűzhányók közé sorolják: 1804-től 1999-ig 26-szor tört ki, legutóbb 1999. március 15-én. Ettől persze sokan túráznak rá, induljunk el mi is, akár egy napfelkelte-néző gyalogtúra. Ide szervezetten is eljuthatunk, maga a gyaloglat fejlámpák fényében a nagyjából 1100 méteres magasságban fekvő Jati faluból (Toya Bungkahtól délre) indul. Ahhoz, hogy a napfelkeltét lássuk, hajnali 3-4 körül már el kell indulnunk!

A felfelé bő kétórás, vulkáni hamuban történő gyaloglás hossza felfelé 4 és fél kilométer, a szintemelkedés pedig kicsit több mint 600 méter. És ekkor feljutunk az 1717 m magas vulkán csúcsára.

Ha sötétben érünk fel, fokozatosan fotózhatjuk a táj sziluettjét is, majd magát a kilátást: a messzeségben észrevehetjük a Lombokon magasodó Rinjani (3726 m) vulkánt is.

És látszik innen Bali legmagasabb pontja, az Agung is, melynek korábbi 3142 m-es magassága egy 1963-as kitörést követően száz méterrel lecsökkent, a mai térképek már csak 3031 métert mutatnak. A sziget hindu lakói, a balinézek által szentként tisztelt hegy ezen kitörése egyébként 1184 embert ölt meg, szénné égette őket. A lezúduló iszapáradat, a lahar, iszonyat gyorsan falvakat temetett el, s a vele együtt érkező izzó felhő mindent felperzselt a környéken. A beszámolók szerint egyes lávaárak gőzölögve, sisteregve elérték a tengerpartot is!

Visszatérve a kilátásról a Batur vulkán tetejére, miután a környékbeli majmokkal lefotóztuk a napfelkeltét, kicsit sétálhatunk még a kráter peremén.

28 ezer évvel ezelőtt a Batur magasabb volt mint 3000 méter, egy kitörés után azonban a kiürült magmakamra berogyott és beszakadt, s egy óriási krátert hagyott maga után, a külső, gyűrűként ma is létező nagykrátert

Séta közben azért idézzük fel, hogy egykoron, úgy 28 ezer évvel ezelőtt a Batur magasabb volt mint 3000 méter, egy kitörés után azonban a kiürült magmakamra berogyott és beszakadt, s egy óriási krátert hagyott maga után, a külső, gyűrűként ma is létező nagykrátert. Ennek belsejében született meg nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt a Batur-vulkán, melynek tetejéről a napfelkeltét fotóztuk.

A Batur oldalát egyébként fiatal lávaömlések, lávabarlangok, apró parazitakráterek tarkítják, kiszórt vulkáni anyagon pedig viszonylag rövid idő alatt nagyon termékeny talaj alakult ki, és emiatt is ilyen nagy Bali népsűrűsége. Nem győztem fotózni a dús zöldségeskerteket lefelé ereszkedéskor.

A tó partjához visszaereszkedve ugyanazon az úton meredeken 600 szintet teszünk meg lefelé. A vulkanikus tó, a Danau Batur egyébként 1030 m tszf. magasságon fekszik, területe pedig 17,2 km². A tó partján van meleg vízű forrás és két baliaga falu is. Az egyik a keleti parton települt Trunyan; a falu érdekessége, hogy az itt élők nem temetik el halottaikat, hanem ágakból készített sátrak alá teszik a holttesteket, majd átadják őket az enyészetnek.

A Batur és a vulkáni tó keletkezéséről egy népmese is fennmaradt, mely szerint a pusztító Kebo Iwa óriást a falusiak úgy tették el láb alól, hogy cselesen kutat akartak vele ásatni, ám a kútgödörben megölték. A kiásott gödörből lett aztán a Batur-tó, az óriás által kihányt földkupacból pedig maga a vulkán.

A tótól visszajőve a nagykráter peremére, ott találjuk Kintamani falut (az hatalmas kráter egész nyugati peremét sokszor Kintamaninak nevezik). Itt egész jó kilátással bíró éttermekben a gyalogtúra után megebédelünk. De megnézhetjük a kráterperemen felépített Pura Ulun Danu Baturt, a tó istennőjének templomát, mely a sziget 9 „ún.” iránytemplomának északkeleti tagja. Dānu egyébként a vizek istennője, és ő a víz (az élet) forrása. Állítólag ha kevés adományt adnak neki, akkor nem csak szárazságot, de pestist is rászabadít ám az emberekre.

És hogy miért itt építették fel? Nos, mert Batur falu egykor a tó mellett feküdt, de az 1917-es kitöréskor sokan meghaltak, az 1926-as kitörés pedig a szentély kivételével még a templomot sem kímélte, így inkább felköltöztették a kráterperemre.

S ha már kráterperem: ha ki akarjuk próbálni, akkor innen 25 kilométert gurulva Kintimani faluból kerékpárokra pattanva visszagurulhatunk Ubudba. Az aszfalton gurulva rizsföldek között kacskaringózhatunk és szépséges rizsteraszokat fotózhatunk mindeközben.

És végül a Batur vulkán megismerésének egy harmadik módja: a vadvízi evezés. Nyilván nem a csúcsrégióból indulva, de egy jót raftingolhatunk az Ayung folyón. Ez Bali legjobb raftos helye, a víz kellemesen meleg és olykor pedig a vulkáni kőzetbe vágódva, zúgókon lecsusszanva fantasztikus szurdokokban evezhetünk le a 6-8 személyes raftokkal.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!