Vulcano – Fotó: Barna Béla
A Tirrén-tenger türkiz vizéből Szicíliától északra emelkedik ki a Lipari-szigetek, vagy másik nevén az Eoli-szigetek. A héttagú szigetcsoport Szicíliához legközelebb (légvonalban 25 km-re) eső tagja Vulcano szigete. A szicíliai Milazzo kikötőjéből juthatunk el legkönnyebben, bő egyórás hajóúttal a mítoszok és vulkánok földjére, azon belül is Vulcano szigetére.
Vulcanus hazájában – Fotó: Barna Béla
A római mitológia szerint ezen sziget alatt van Vulcanus kovácsműhelye. A tűz római istene után nevezték el ezt a szigetet és tűzhányót Vulcanónak, és tulajdonképpen innen a vulkán szó is.
A római mitológia szerint ezen sziget alatt van Vulcanus kovácsműhelye, innen ered a vulkán szó is
Sőt, valószínűsíthető, hogy az i.e. 20 körül kitört Vulcano kitörése ihlette meg Vergiliust is az Aeneisban, hogy leírja Vulcanus isten kovácsműhelyét.
Fotó: Barna Béla
A mitológiai nevezetesség mellett azért is érdemes a 21,2 km²-es területű és mindössze 800 lakosú Vulcano szigetét meglátogatni, mert Európában ez az egyik hely, ahol legjobban tanulmányozhatunk egy vulkánt, akár egy iskolás kissrácnak is megmutatva azt: jelen sorok írója is 10 éves fiával járt itt többek között.
Túraútvonalunk egy képeslapon bejelölve
Ehhez nem kell mást tenni, mint megcsinálni a 6 kilométeres Nagy-kráter túrát, azaz a kikötőből indulva megmászni a 391 m magas Gran Cratere o la Fossa di Vulcano vulkánt. Ez az összesen bő 3 óra alatt kényelmesen megjárható út 400 méter szintemelkedésű. A túrával nem kell kapkodni tehát, sőt, ha nyáron járunk itt érdemesebb délután 2 vagy 3 körül elindulni a túrára, az egész ösvény ugyanis árnyéktalan, poros és kietlen, valamint a délutáni fényekben fotózni is jobb.
Háttérben Lipari – Fotó: Barna Béla
A 3 eurós belépőt leszurkolva a hegy nyugati oldalán szerpentinezve, a vízmosások szaggatta ösvényen hamarosan felérünk a kráter szélére, egész pontosan 291 méteres magasságba. Már útközben is, de a kráterperemről egészen fantasztikus kilátás nyílik a szigetek többi tagjára, főleg Liparira és a mögötte lévő Salinára. De jól látszik innen a sziget északi része, Vulcanello is, amely annyira fiatal képződmény, hogy csak i.e. 183-ban emelkedett ki a tengerből.
Krátertúra Vulcánón – Fotó: Barna Béla
Miután kigyönyörködtük magunkat, körbesétálhatunk a kráter peremén és felkapaszkodhatunk a vulkán 391 m magas csúcsára.
a Lipari-szigetek létrejötte az afrikai lemez alábukásának (szubdukció) közvetlen eredménye
Na de hogyan és mikor keletkezett Vulcano? Nos, a geológusok többsége szerint a Lipari-szigetek létrejötte az afrikai lemez alábukásának (szubdukció) közvetlen eredménye. A szigetek mindegyike az 1000-2000 méter mélységű tengerből kiemelkedő negyedidőszaki vulkán, mely földrajzilag az Appenninek belső vulkáni övezetéhez tartozik. Maga a sziget egyébként öt egykori tűzhányóból olvadt össze: az első kitörések bő százezer éve kezdődtek, ekkor épült fel Dél-Vulcano, majd alakult ki a Caldera di Piano. Itt van a sziget legmagasabb pontja, a M. Aria o Scoglio del Cardo 500 méteres csúcsa is.
Vulcano – Fotó: Barna Béla
Ahol mi állunk, a Porto Levante fölé magasodó új központi hamukúp, a Gran Cratere o la Fossa di Vulcano az még fiatalabb, kb. hatezer éve aktív és több kitörési ciklus (Punte Nere-ciklus, Palizzi-ciklus, Commenda-ciklus és Pietre Cotte-ciklus) építette fel, a hamukúpját pedig az 1888–1890 közti nagy kitörési periódus hozta létre a régi kaldera közepén. És mivel a kitörés lefolyását és pontos kronológiáját sikerült részletesen megfigyelni és dokumentálni, ezért a tudósok a Vulcano 1888–1890-es működése Vulcano-típusként vonult be a geológiai szakirodalomba.
Fotó: Fekete Mona
A geológusok leírásai szerint 1888-ban először a kráterből kisebb-nagyobb törmelékdarabok repültek ki, ezt egy szakaszos, durranásokkal járó, vulkáni törmelékszórást eredményező robbanássorozat követte. Emberfej nagyságú, sőt többtonnás vulkáni bombák hullottak Porto Levante halászfalucskára. A kőzápor végén a kráter északnyugati peremét áttörve lávafolyam indult el, ami elpusztította a hegy tövében működő kénkitermelő üzemet, de a település szélétől 150 méterre megállt. A vulkáni működés közel 20 hónapon át tartott, csak 1890 márciusában fejeződött be. Az utóbbi két évszázadban a Vulcanóból kidobott anyag mennyiségét 2,5 millió m³-re becsülik; ennek mintegy negyedét adta az 1888-1890-es erupció!
Fotó: Fekete Mona
Azóta a Vulcano nem tört ki, de az utóműködések nagyon is jól megfigyelhetőek. Hihetetlen élmény átélni, hogy a kráter repedéseiből forró kénes gőzök és gázok (fumarolák) áramlanak ki, melyek főként szén-dioxidot, szén-monoxidot, kénhidrogént és magas hőmérsékletű vízgőzt tartalmaznak. Ezek a szabad levegőre kerülve kénnel kérgezik be a köveket, amely bizony nagyon hálás fotótéma is.
Kéngigőzölgés – Fotó: Barna Béla
A fumarólák hőmérséklete változó, 1924-ben 615 fokos volt, a hatvanas években lehűlt 110 fokosra, 1978-ban is még csak 270 °C volt, de ekkor elkezdett emelkedni: 1992-ben már 640 °C, 1994-ben pedig 672 °C volt. És az elmúlt évtizedekben növekedett a felszínre szivárgó gázok mennyisége is.
Vulcano látképe Vulcanellorol – Fotó: Barna Béla
A kráterre tett túra után visszatérünk a közeli Porto Levante hangulatos városkájába: ez a sziget központja, ám nem is gondolnánk a turisták ezrei között kószálva, hogy Porto di Levante lakosainak száma mindössze 75 fő! Itt kell szólni még két szót a sziget kultúrhistóriájához kapcsolódóan: állítólag a Nobel-díjas olasz drámaíró, Luigi Pirandello (1867-1936) is gyakran tartózkodott Vulcánón, mely egyébként igazán csak a második világháború után vált világszerte ismertté, miután 1950-ben Anna Magnanival a főszerepben bemutatták a Vulcano című filmet.
Iszapfürdő – Fotó: Barna Béla
Porto Levantében kipróbálhatunk más „vulkanikus játékokat” is. Iszapfürdőt vehetünk például az úgynevezett varacskolóban, mely egy meleg (35-52 °C-os) iszapfürdő, kénes-agyagos iszaptó (Laghetto di Fanghi). Az erősen kénes szagú, bugyogó, forró iszap jót tesz a fáradt tagoknak, a reumának, mindennek. Vigyázat azonban, a kénszag, hiába zuhanyozunk, napokra bele fog ivódni a bőrünkbe! A „varacskolást” követően büdös kénhidrogénes bőrünket a meleg vizű tengerben moshatjuk le, ahol a feltörő forró gázok jóvoltából gyógyvizes pezsgőfürdőben lehet részünk: azért ez is nagyszerű, természetes forró jakuzzi (acquacalda) a tengerben.
Tengeri jakuzzi – Fotó: Barna Béla
Érdekesség még e tengerparti hőforrásokkal kapcsolatban, hogy itt találtak rá azokra a hőkedvelő (termofil) baktériumokra, melyek a földtörténet hajnalának élőlényeire emlékeztetnek.
Hollósy Ferenc írja ezekről az Aiolosz és Vulcanus birodalma című írásában: „Olyan helyen élnek, melyet semmilyen más élőlény nem viselne el: a forró és rendkívül savas vulkáni iszapban. Mégis, a Pirodictium occultum (rejtőzködő tűzháló), a Pirococcus furiosus (rohanó tűzgömb) és az Acidianus infernus (savas pokol) nevű mikroszkopikus szervezetek itt érzik jól magukat. Azon primitív ősbaktériumok közé tartoznak, melyek számára halálos veszélyt jelent az oxigén jelenléte. Megfigyelték, hogy szaporodásuk 105 °C-on ideális, amikor 2 óránként duplázódnak. Ha a hőmérséklet 80 °C-ra csökken, már fáznak és nem osztódnak többé. E furcsa kis élőlények hőtűrését a tudósok különleges szerkezetű fehérjéikkel magyarázzák, mely lehetővé teszi életműködésüket. E felismerés alapján születtek meg azok a magas hőmérsékleten is aktív mosószerek enzimfehérjéi, melyekkel ma már otthonainkban is találkozhatunk. Ki hitte volna, hogy karrierjük többek között a vulcanói hévforrásoktól indult el.”
Az iszaptó környéke egyébként egy nagyon fiatal területen van. Vulcano és Vulcanello ugyanis három-négy évszázada még két különálló sziget volt, de a Vulcanello egy erős kitöréssorozat nyomán olyan sok anyagot szórt ki, hogy a két sziget közötti tengerszorost teljesen feltöltötte. Ma ennek a földterületnek a két oldalán két különböző öböl van. A nagyobbik, mélyebb öbölben van Porto Levante kikötője és itt vannak a tengerben jakuzzik is. Ha azonban kedvünk tartja, pár perc átsétálni a másik, sekélyebb öbölbe (Porto Ponente), ahol egy kellemes fekete homokos strandot (Spiaggia Sabbia Nera) találunk. Ott is le tudjuk öblíteni magunkról a vulkáni túra porát és a vulkáni iszapot is.
Vulkán alakú pizza – Fotó: Barna Béla
Ha azonban még mindig nem elég a vulkán-témából, akkor beülhetünk egy pizzériába is, ahol bizony van étlapon rendes, vulkáni kúp alakú Vulcano pizza is!
Kép és szöveg: Barna Béla
A Vulcanora tett túrához az osztrák Kompass térképcég 693-as számú Isole Eólie o Lípari 1:25 ezres nagyon jó minőségű térképe ajánlott. Kalauzul pedig a Kornétás Kiadó Vulkántúrák című könyve ajánlott (BEBTE Vulkanológiai Kollektíva: Vulkántúrák – Dél-Olaszország, túrakalauz, Budapest, Kornétás Könyvkiadó, 2007). A szigetről a HTM 2015 augusztusi számában jelent meg ez az írásom.
Az osztrák Kompass 693-as számú Isole Eólie o Lípari térképe
Frissítés: 2022. október 29-én délután Sziciliából hazarepüléskor, a Catania-Budapest járatról nagyon szépen látszott a Lipari-szigetek sora, s maga Vulcano is.
Balra lenn Vulcano, tőle jobbra Lipari – Fotó: Barna Béla
