Chamonix a Mont Blanc és az Aiguille du midi egy panorámatérképen
Az első téli olimpiát a világon 1924-ben rendezték meg a franciaországi Chamonixban. Ugyanezen falu mellett emelkedik Európa legmagasabb pontja, a 4810 méter magas Mont Blanc, melyet a 3842 méter magas Aiguille du Midi kilátóteraszáról egy átlagember is megcsodálhat, érdemes tehát Chamonix-ba utazni.
Chamonix Mont Blanc vasútállomás – Fotó: Barna Béla
Abba a Chamonixba, amely pár évszázaddal ezelőtt még csak nyomorúságos kis falu volt Európa legmagasabb hegyének az árnyékában. A lavinákat, pusztulást s örök veszélyt jelentő hegyeket a parasztok akkoriban még nem szerették, sőt gyűlölték, még véletlenül sem jutott eszükbe, hogy idejüket azzal töltsék, hogy megmásszanak egyet is közülük.
A Mont Blanc – Fotó: Barna Béla
Az meg pláne nem jutott eszükbe, hogy a „hegyekből pénzt lehet csinálni”.
Chamonix lakói örültek annak, hogy pénzt húztak ki az általuk bolondnak vélt angolok zsebéből
A Mont Blanc kultusza csak 1741-ben kezdődött, amikor is egy Richard Peacocke nevű angol utazó és honfitársa, William Windham elhatározták, hogy bejárják a környéket és a hegyet. A falusiak tisztelettel fogadták az idegeneket, s végül mindenki elégedett lett: Chamonix lakói örültek annak, hogy pénzt húztak ki az általuk bolondnak vélt angolok zsebéből, az angolok pedig örültek annak, hogy leírást készíthettek a Mont Blanc környékéről, ahová eddig senki emberfia nem merészkedett.
Leírásuk nyomán egyre több ember zarándokolt el Európa tetejét látni, aztán megmászni is. A hegy első megmászója egyike volt az alpinizmus klasszikus hőseinek: Jacques Balmat helyi hegyivezető először (1786. augusztus 8-án) Gabriel Michele Paccard nevű orvossal, majd egy év múlva Benedict Horace Saussure genfi természettudóssal jutott fel Európa legmagasabb pontjára.
Balmat és Saussure – Fotó: Barna Béla
Saussuretől származik egyébként a geológia szó is, s ő volt az aki kiváló érzékkel megsejtette, hogy a Mont Blanc Európa legmagasabb hegye. Ugyanis erről akkor még nem volt „dokument”. Kettejük (Balmat és Saussure) szobra ma Chamonix sétálóutcájában a „Hegy” felé mutat.
A Mont Blanc és az Aiguille du Midi képeslapon
A „Fehér Hegyet”, (Mont Blanc) megmászni azóta minden hegymászó dédelgetett vágyálma, mindenki szeretne feljutni rá. S bár ma már nem oly extrém a megmászása, a hegy még mindig rengeteg áldozatot követel. A statisztika szerint állítólag vannak évek, amikor száz felett volt a csúcs áldozatainak száma! Sokak szerint a világon nincs még egy hegy, amelyről ennyien nem tértek vissza!
Goethe 1797-ben járt itt, Shelley 1816-ban, Alexandre Dumas 1832-ben, de Liszt Ferenc is megfordult itt 1836-ban
A hegymászókon kívül híres emberek is egyre gyakrabban fordultak meg Chamonix völgyében, hogy feltekintsenek a Mont Blancra. Goethe 1797-ben járt itt, Shelley 1816-ban, Alexandre Dumas 1832-ben, de Liszt Ferenc is megfordult itt 1836-ban.
Charles Jewtraw, a téli olimpiák első bajnoka
És járt itt 1924-ben az amerikai Charles Jewtraw (1900-1996) is: az átlagembernek ismeretlenül hangzó név azonban nem más, mint a téli olimpiák első bajnoka, aki 500 méteres gyorskorcsolyázásban nyert.
Chamonixban rendezték ugyanis meg 1924 januárjában a Nemzetközi Sporthétnek induló első téli olimpiát.
Olimpia Chamonix-ban 1924-ben
Ezen akkor még csak 16 nemzet 258 sportolója vett részt 16 versenyszámban. Ekkor szerepelt először például gyorskorcsolya és síugrás hivatalosan a műsorban, de ki gondolná hogy Chamonixban már a hivatalos program része volt a bob is 1924-ben! Az utólag első téli olimpiává nyilvánított sportrendezvényen egyébként négy magyar síelő (Déván István, Háberl Aladár, Németh Ferenc és Szepes Béla) is jelen volt, eredmény nélkül sajnos.
Curling – Chamonix, 1924
Az első téli olimpiai játékok legnagyobb sztárját is említsük meg: a mindössze 11 éves Sonja Henie. A norvég műkorcsolyázó ekkor ugyan utolsó helyezett lett, de egyben világhírű is, zsenialitását pedig a következő három téli olimpián bizonyította: mindhármon aranyérmet nyert.
Chamonix hangulat – Fotó: Barna Béla
A „hegyek királya” s az első téli olimpia is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Chamonix azóta a hegyek országának fővárosává vált. Afféle hegyi luxusüdülővé, igen elegáns sétálóutcával, szállodákkal, mindenféle sportlétesítménnyel és kiváló infrastruktúrával.
A Csámborgó utijegyzetírója Svájcon át közel 20 órás autózás után jutott el a Budapesttől 1300 kilométerre fekvő Chamonixba, de Olaszországon keresztül, Milánó felé végig autópályán haladva is megközelíthetjük a helyet (ez rövidebb, 1190 km, de az olasz pályadíjak miatt drágább útvonal).
A Mont Blanc-alagút metszete
Olaszországból aztán a Mont Blanc-csoport alatt vezet át megépítésekor Európa második leghosszabb alagútja, az 1965-ben megnyitott 11,6 km hosszú világhírű Mont Blanc alagút, amelyen át negyedóra alatt jut az autós át a hegy túloldalára.
Alpesi Múzeum Chamonixban – Fotó: Barna Béla
A ma már Chamonix – Mont Blanc összevont névre hallgató település 1037 méteren fekszik, s van például hatalmas Alpesi Múzeuma is.
De a hely legnagyobb attrakciója, hogy a franciák által már 1955-ben megépített kabinos felvonóval néhány perc alatt, Kékestető magasságából mint egy egyszál drótkötélen függő lifttel, közel 3000 métert emelkedhetünk! Ennek ára oda vissza 57 euró, a felvonót üzemeltető társaság honlapja pedig ide kattintva érhető el: www.compagniedumontblanc.fr.
Képeslap az Aiguille du midi-ről
Az Aiguille du Midi (3842 m) az egyik legmagasabb pont Euróbában, ahová ilyen szerkezettel feljuthatunk, a másik a svájci Zermattban van, illetve volt. 2015-ben ugyanis az olasz oldalon is megépült 105 millió euróból egy Skyway felvonó, mely a 3466 méter magas Punta Helbronner hegyre visz fel.
Fotó: Barna Béla
Európa egyik legszebb panorámateraszáról látszik a Genfi-tó, de a Francia-Alpok távolabbi hegyei is, ahol egyébként még kétszer rendeztek téli olimpiát: 1968-ban Grenobleban, 1992-ben pedig Albertvilleben.
Az Aiguille du Midi kilátókomlexumában mindazonáltal kicsit sci-fi filmben is érezhetjük magunkat: a teraszok mint fecskefészkek tapadnak a sziklaperemekre, alattunk ezer méteres mélység, a csúcs-sziklatűbe pedig lift visz fel.
Kilátás az Aiguille du midiről – Fotó: Barna Béla
A csúcs sziklatű korláttal körülvett teraszán panorámarajzok segítik a hegyek beazonosítását: észak felé: a les Drus (3754 m) sziklájától jobbra látszik az Aiguille Verte (4122 m) tömbje, majd a les Droites (4000 m) és a les Courtes (3856 m) csúcsai következnek.
Távolban ott a Matterhorn – Fotó: Barna Béla
Kicsit távolabb, s immár kelet felé a Grand Combin (4317 m) vonzza tekintetünket, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy innen látszik az Alpok legszebb csúcsa, a Matterhorn is (4505 m), melyet az itteni panorámarajzokon Cervin néven találhatunk meg.
Kilátás az Aiguille du midiről – Fotó: Barna Béla
A hegyek királynőjének is nevezett Matterhorntól jobbra látszik az Alpok második legmagasabb csúcsa, a Monte Rosa (4638 m) is. Ennek tömbje mellett kilátónkhoz sokkal közelebb a Grandes Jorasses (4208 m) és a Dent du Géant (4013 m).
Fotó: Barna Béla
De a legnagyobb élmény, hogy karnyújtásnyira vagyunk csak innen Európa tetejétől, a hegyek királyától, a Mont Blanctól…
Térképrészlet, Aiguille du Midi
Ha eljutunk Chamonixba, s az Aiguille du Midire, élvezzünk minden szépet, minden örömöt, amit ez a csodás alpesi táj nyújt. Feledhetetlen a kissé oxigénhiányos állapot, a szikrázó napfény, s nem mindennap kávézhatunk közel 4000 méteren sem.
Kép és szöveg: Barna Béla
FRISSÍTÉS: 2013. január 18-án a Budapest-Genf között közlekedő repülőgépről sikerült egy jó fotót készítenem a Mont Blanc tömbjéről, és jól kivehető volt az Aiguille du Midi is, melyet a fotón egy apró piros ponttal jelöltem meg.
Fotó: Barna Béla
Az Aiguille du Midi kilátóteraszáról először a Koktél Üzleti Magazinban jelent meg cikkem 2006 márciusában, majd a Turista Magazin 2006 decemberi számában is.
Kilátás az Aiguille du Midi teraszáról
