Andorra hegyei és tavai – Fotó: Barna Béla
A mindössze 467 km² területű, azaz még Budapestnél (525,2 km²) is kisebb területű Andorra Franciaország és Spanyolország között helyezkedik el, hivatalos neve Andorrai Völgység, államformája pedig parlamentáris társfejedelemség. Emiatt is különleges, de jelen bejegyzésben inkább a felszínére koncentrálok.
Andorra térképe és a Tristaina elhelyezkedése
Andorra szinte teljes területe hegyvidék, a Pireneusok hegyláncához tartozik a területe. Hogy mennyire magas hegyvidék? Nos, Andorra a világ hatodik legmagasabban fekvő országa. Átlagos tengerszint feletti magassága 1996 m, csak Lesotho (2161 m), Kirgizisztán (2988 m), Tádzsikisztán (3186 m) és a két kis himalájai ország, Nepál (3265 m) és Bhután (3280 m) előzi meg. Összehasonlításképp Magyarországon az átlagos tengerszint feletti magasság alig 143 m, és a hegyi országnak tartott Svájc is csak 16. ezen a listán a maga 1350 méterével.
Szóval Andorra gyönyörű hegyvidéki ország, melynek legalacsonyabb pontja is 838 méter, a spanyol határnál a Valira folyó kifolyásánál van, a legmagasabb pontja pedig a Coma Pedrosa (Pic del Comapedrosa, 2942 m). De most egy közel hasonló magas és nagyon szép egész napos gyalogtúrát ajánlok itt, mégpedig az andorrai-francia határon emelkedő Tristaina (2878 m) csúcsára.
A szerző a Tristaina (2878 m) csúcsán – Fotó: Horváth Gábor
Ennek megközelítése egész egyszerű, a fővárosból, a nagyjából 1000 m magasan fekvő Andorra la Vellából sincs messze: a túra kiindulási parkolója mindössze 27 km a fővárostól. Először a Valira du Nord völgyében autózunk észak felé. Régen ennek az útnak a végállomása El Serrat volt, s csak néhány házból, kápolnából álló kis falucskát talált itt az, aki véletlenül erre járt, s a házakat is csak nyáron használták. Változott a világ, mára El Serrat a hegyi sportokat kedvelők, a csendet és nyugalmat keresők kedvelt pihenőhelye lett.
Csoportkép a túra előtt – Fotó: Barna Béla
Az 1600 m magasan fekvő El Serratból még további tíz kilométert autózunk felfelé, 600 méter szintet szerpentinezve, ekkor érjük el az út végén azt a nagy parkolót (2200 m tszf.), ahonnan elindulunk a Tristaina-tavakhoz vezető túrára.
Estany del Míg – Fotó: Barna Béla
A parkolóból bő 100 szintet emelkedve először az Estany del Míg tóhoz jutunk fel, majd az Estany de Més Amunt-hoz.
Estany de Més Amunt – Fotó: Barna Béla
A tavak kapcsán két mondatban szólni kell róla, hogy bizony gleccserek formálta vidék ez, a jégkorszakban Andorrát szinte teljes egészében, a délen épült La Margineda hídig beborította a jég. A jég formálta lépcsőzetes térszínen Andorra-szerte több mint 60 jelentősebb glaciális eredetű tó alakult ki; ezek az estanyk.
Kicsit később ugyanezen tavak, az az Estany del Míg és az Estany de Més Amunt – Fotó: Barna Béla
S ha már statisztika, említsük meg, hogy 2200 méter felett már nincs se fa, sem pedig emberi település: ez a magashegységi pradók, alpesi legelők világa, hatvanöt, 2500 méter feletti csúccsal. Állítólag az egy lakosra jutó 2000 méter feletti csúcsok számában is világelső Andorra.
Andorra geológiai térképe
És ha már hegyek, egy kis geológia: Andorra Délnyugat-Európában, a Pireneusok középső hegyvonulatának axiális zónájában található, ami azt jelenti, hogy az Ibériai-félsziget európai kontinensre forgatása során intenzíven gyűrődött és nyomott sziklák keletkeztek. Ha pedig ránézünk Andorra geológiai térképére, a Tristaina-csúcs környékére andaluzitos metamorfokat („andalucite metamorpics”-ot) ír a jelmagyarázat.
Csoportkép a Tristaina (2878 m) csúcsán – Fotó: Barna Béla
A szerző a Tristaina (2878 m) csúcsán 2021. július 1-jén – Fotó: Horváth Gábor
A tavak szépségével nem lehet betelni, de innen egy jó kis emelkedő következik még, hogy elérjük a Pic de Tristaina 2878 méteres csúcsát az andorrai-francia határon (a csúcs neve franciául egyébként Pic de Tristagne).
A csúcsról nagyszerű panoráma tárul elénk, az andorrai és francia oldalon is meseszép tengerszemek csillognak: az Estany Forcat és az Estany de l’Ossada.
Az Estany Forcat (előtérben) Franciaország területén – Fotó: Barna Béla
Ha elkészítettük a csúcsfotókat, induljunk nyugat felé a gerincen a szomszédos francia csúcs, a Pic de l’Étang Fourcat (2859 m) irányába. Kicsit arrébb ereszkedünk le, egy hurkot leírva.
Fotó: Barna Béla
Egy részen szintén ugyanaz a lefeléút, de visszafelé érdemes a harmadik Tristaina-tó, az Estany Primer felé menni, s úgy visszatérni a parkolóba. A parkoló, mint említettük 2200 méteren van, közel 700 m szintemelkedés és ugyanannyi vár minket le, a teljes táv pedig parkolótól parkolóig 8,4 km.
Nyolc kilométeres túránk az Editorial Alpina 1:40000 méretarányú térképére berajzolva
Túránk gpx-e sárgával
A parkolóban, vagy a túra után beleolvashatunk egy régi könyvbe, Kis Csaba: Európai miniállamok (Panoráma utikönyvek, Bp., 1985) című művébe. A következő gondolatokat írta könyvében a Tristaina-tavakhoz és környékükhöz kapcsolódóan a szerző:
„Az erdő koszorúzta táj nagyon szép – a hóborította csúcsok, a ragyogóan kék ég alatt, továbbá a mélyzöldből kékre váltó színű víztükör különleges élményt jelent. Itt még megmaradt a természet, s részben az ember is olyannak, amilyen sok száz évvel ezelőtt volt – mint ahogy Andorra is megmaradt, minden modernizálás, minden turistainvázió ellenére is egy kicsit a középkor sajátos emlékének Európában. Talán itt a hegycsúcsok tövében jobban megértjük, miért is zárkóztak el ezek a kemény hegyi emberek olyan hosszú ideig a „modern kor” elől – s talán még kicsit irigyeljük is azokat, akik itt maradtak a hegyek között”.
Kép és szöveg: Barna Béla
Egy szép virág a tavak mellől – Fotó: Barna Béla
