Túra a Fjällräven és Kungsleden útvonalán

A svéd Lappföld közepén, a tundrán, az Északi-sarkkörön túl vezet egy túraút: a Kungsleden, azaz a Királyok útja. Skandinávia egyik legszebb része ez az Abisko és Nikkaluokta közötti 120 kilométeres szakasz, mely megkerüli Svédország tetejét, a Kebnekaise 2104 méteres ormait is. Abiskóban sokat túrázott egyébként Åke Nordin, aki rajongója volt ennek a vidéknek, és aki 1960-ban indította el vállalkozását, amelyhez a sarki rókát (svédül Fjällräven) választotta vállalkozásának emblémájául: a túraút egybeesik a Fjällräven Classic útvonalával is.

A Fjällräven Classic útvonalát 2021 augusztusában jártam végig egy maroknyi lelkes csapattal, egy igazi komfortzónán túli élménnyel: a túrán végig magunk vittük a teljes felszerelést: sátrat, hálózsákot és az élelmet, és persze a megtermelt szemetet pedig szintén hátizsákjainkban vittük végig. Volt ugyan néhány pottyantós WC, de szükségleteinket alapvetően a szabadban oldottuk meg, és igen, zuhanyozni sem zuhanyoztunk hat napig, bár a patakban hideg víz azért volt. A hat nap alatt kis kitérőkkel 120 kilométert gyalogoltunk Abiskótól Nikkaluoktáig. Ennek a hat napnak a dokumentálását olvashatjátok itt, némi olvasnivaló érdekességekkel kiegészítve.Az alábbi térképen bemutatjuk az útvonalat, a piros számok pedig a hat éjszaka sátrazás helyét jelölik.

Kezdjük rögtön az út nevével, mert (tudomásom szerint) legalább három neve is van. Az egyik a Kungsleden ugye, melynek jelentése a Királyok útja, északi kezdőpontja pedig Abiskóban van. Svédország, de talán egész Skandinávia leghíresebb hosszú távú túraútvonala 440 km hosszú, elképesztően szép tájakon vezető túraút. Bár a Kungsleden a királyok útja, egyetlen skandináv király sem köthető az elnevezéshez. a köznyelvben a páratlan természeti értékek nemesítették királyivá e túraútvonalat.

Másik neve Dag Hammarskjöldsleden (Dag Hammarskjöld út), mely Dag Hammarskjöld (1905-1961) Nobel-békedíjas svéd diplomatáról, az ENSZ második főtitkáráról kapta a nevét. Az ösvényt 2004-ben avatták fel, és modern zarándokútnak szánják: létrehozása a számikkal helyi, regionális és országos szinten, valamint a Luleå-i Egyházmegye Svéd Egyháza, a Norrbotten Megyei Igazgatóság és a Svéd Turisztikai Szövetség szoros együttműködésben történt. Abiskoból indul, és nagyrészt a Kungsledent követi, majd eléri Nikkaluoktát.

Dag Hammarskjöldről szeretett Abisko környékén tartózkodni. Az ösvény mellett hét kiválasztott meditációs hely található a Vägmärkenből (1963), Dag Hammarskjöld jegyzeteiből vett rövid szövegekkel. A svéd és számi nyelvű szövegek kövekre vannak vésve, minden meditációs helyen egy-egy. A hét útjelző meditációs szóként szolgál, hogy megálljon előtte és vigye magával a zarándoklat során.

És igen, rengeteget túrázott Abiskóban egy Åke Nordin (1936-2013) nevű svéd is, aki szintén megszállottja volt ennek a vidéknek, és aki 1960-ban, favázas hátizsákját megépítve indította el vállalkozását, amelyhez a sarki rókát (svédül Fjällräven) választotta vállalkozásának emblémájául. És fontos adalék, hogy Åke itt Abiskóban döntötte el 1974-ben, hogy soha többé nem fog fázni: állítólag itt bivakolt, Abisko melletti hegy egy kopár fennsíkján, egy sekély lyukat vájt a hóban, de a szeles éj hidege csaknem elviselhetetlen volt. És ekkor alkotta meg az első Expedition Down Jacket kabátot. A minden részletre kiterjedő tesztelés után, Åke 1974-ben kezdte el gyártani a Fjällräven Expedition Down Jacket kabátokat. A kapucni sárga viaszolt zsinórja ugyanolyan ellenálló anyagból készült, mint amiből a jéghoki korcsolyák cipőfűzője. Az évek során a Fjällräven Expedition Down Jacket kabátokat használták a Svéd Sarkkutató Társaság expedícióin az Északi Sarkon és Grönlandon. Védte az elemektől a kutyaszánok hajtóit a sarkörökön és a hegymászókat a Himaláján.

Abisko környéke a mai napig felszerelés-teszthelyszínnek számít, ráadásul a cég legnagyobb rendezvénye, a Fjällräven Classic is itt zajlik. A márka Svédországban a nemzeti kultúra részévé vált, neve összeforrt a természetszeretettel. Az első Swedish Classicon 2005-ben mindössze 152-en, 2015-re pedig 2136-an értek célba. A Fjällräven Classic jelenleg hat különböző helyszínen zajlik világszerte: Svédországban, Dániában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Dél-Koreában és Németországban.

0. nap – Érkezés Abiskoba – 2021. augusztus 9., hétfő

A Torneträsk-tó Svédország hatodik legnagyobb tava, amelynek területe körülbelül 330 km² (a vízgyűjtő területe 3300 km²), átlagos mélysége 52 m, a legmélyebb pontja pedig 168 méter, így ez Svédország második legmélyebb tava. Általában decembertől júniusig jég borítja, a hőmérséklet-változásoktól függően.

A Torneträsk-tó déli partján fekvő, mindössze 131 lakosú Abisko település (småort) közigazgatásilag az észak-svédországi Norrbottens län régióban, a történelmi Lappföld megye területén található. Az Abisko név egyes feltételezések szerint az északi számi Ábeskovvu szóból származhat. Az áphi előtag jelentése lehet tó, a skovvu utótag pedig talán a svéd vagy norvég skog, azaz erdő szóból származik. A hely nevét tehát lehetne úgy fordítani, hogy Erdő a Tónál.

Abisko Kirunától 94 kilométerre északnyugatra fekszik, de a norvég határ is csak 40 kilométer ide, az északi sarkkörtől pedig 195 kilométerrel vagyunk északabbra. Az éjféli nap május 26 és július 20 között látható innét.

Abiskóban működik egyébként a Svéd Tudományos Akadémia (Kungliga Vetenskapsakademien) Természettudományi Intézetének egy kutatóállomása, az ún. Abisko Scientific Research Station. Az állomás egy 46 hektáros természetvédelmi területen található (1982-ben alapították).

Abiskóban 400 méterről felülőliftezhetünk a 900 m magasan fekvő Aurora Sky Station-höz. A felvonó felső állomásától gyalog felsétálunk a kicsit távolabb emelkedő 1164 méter magas Nuolja csúcsára. Természetesen pazar panorámában lesz részünk (szép időben). Abisko település jelképe a majdnem félkör alakú Trogtal Lapporten, amely a Tjuonatjåkka (1554 m) és Nissuntjårro (1738 m) hegyek között büszkélkedik.

Abiskón átvezet a Kiruna és Narvik között közlekedő vasútvonal. A település vasútállomásának neve Abisko Östra és nem tévesztendő össze a nemzeti park vasútállomásával, melynek Abisko Turiststation a neve. A 385 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő település Lappföld turisztikai centruma. Itt működik 1902 óta az STF (Svenska Turistföreningen, azaz Svéd Turistaegyesület) által üzemben tartott Abisko turiststation nevű szállás. A saját vasútállomással rendelkező épületegyüttes területén egy háromszintes hotel, nagyon sok apartmanház, számtalan kempinghely található, itt sátraztunk mi is, ahogy leszálltunk a vonatról.

 

1. nap – Abisko – Abiskojaurestugorna 2021. augusztus 10., kedd (17 km)

Abisko Fjällstation-ból (400 m tszf.) indultunk, áthaladtunk a Kungsleden túraút kezdetét jelző fakapun, ahol elkészítettük az előtte-csoportképeket.

Az első napon 17 km táv várt ránk. Először az Abiskojåkka (északi számiul: Ábeskoeatnu) folyó partján haladtunk, kellemes nyírfás útvonalon, illetve a folyó tóvá szélesedett Ábeskojávri partján, megnéztünk néhány kis fakunyhó-menedéket is.

Tettünk egy rövid kitérőt egy függőhídon átkelve az STF Abiskojaure Fjällstuga (Abiskojaurestugorna) felé, majd folytattuk utunkat. Szintet alig emelkedtünk egész nap, csak kb. 160 métert.

Egyébként egész nap az Abisko Nemzeti Park területén gyalogoltunk: ez volt Svédország első nemzeti parkja, 1909-ben alapították és most 75 km² a területe. Egy svéd sarkkutató, geológus, mineralógus, Adolf Erik Nordenskiöld (1832-1901) egyébként már 1880-ban előállt a javaslattal, hogy amerikai mintára hozzanak Svédországban is létre nemzeti parkokat. Erre még közel harminc évet kellett várni persze, de végül is megalkották azokat a természetvédelmi törvényeket, amik alapot szolgáltattak a nemzeti parkok létesítéséhez. Ezek között is legelső volt gyalogtúránk helye, az 1909-ben megalapított Abisko Nemzeti Park.

A parkban vannak jávorszarvasok, de látni rénszarvast (Rangifer tarandus), sőt olykor rozsomákot, sarki rókát is. Szállásunk már a nemzeti park területén kívül volt, saját sátorban, a Šiellajohka folyó mentén, 560 m tszf magasságban, a Gárddenvárri (1155 m) és a Giron (1551 m) hegyei között.

 

2. nap – Abiskojaurestugorna – Alesjaurestugorna 2021. augusztus 11., szerda (18,5 km)

Reggel átkeltünk a Šiellajohka folyón, egy függőhídon, a 24 méteres Hängbro Šiellajohkán. Dél felé haladva az ösvény hol sziklás, hol mocsaras volt, de a mocsáron általában szinte mindenhol lefektetett fapallókon lehetett haladni. Egy idő után balról az Aliseatnu folyóra felfűződött tavak láncolata (Áhpparjávri, Miesákjávri, Rádujávri) díszítette a tájat. Az utolsó tavon (Alisjávri) pár kilométert, aki fáradt volt, kis hajócskával tehetett meg egészen Alesjaurestugorna (Alesjaure Fjällstuga) házaiig. A hely fekvése nekem az egyik legjobban tetsző volt, ráadásul Alesjaurén van faház-szállás, boltféle és bizony kávézni is lehetett. A nap folyamán 560 méterről 790 méter magasra gyalogolunk fel 18,5 km megtétele során. Szállás saját sátorban.

3. nap – Alesjaurestugorna – Tjäkta-hágó 2021. augusztus 12., csütörtök (19 km)

Az Alesjaure Fjällstuga táborhelyünkről rögtön átkeltünk az Aliseatnu folyón (amelynek nem kicsit hideg vizében előző este svéd lányokat láttunk önfeledten fürdeni). Itt is haladtunk fapallókon, láttunk sok rénszarvast, és a hegyek-fjellek tetején itt már gyakran láttunk csillogni havat-jeget, nem csoda, egyrészt ugye az Északi-sarkkörtől északra vagyunk, másrészt ezen a napon újabb pár száz szintet emelkedtünk 790-ről 1141 méterre, itt értük el túránk legmagasabb pontját, a Tjäkta-hágót (Tjäktapasset, 1141 m), majd onnan egy kilométert ereszkedve a 960 méteres szintvonalnál sátraztunk, a Geargeoaivi (1471 m) hegy lábánál.

4. nap – Tjäkta-hágó – Sälkastugorna – Sinnijohka 2021. augusztus 13., péntek (18 km)

A reggeli sátorhelyről hosszan a Tjäktajåkka folyó völgyében ereszkedtünk, áthaladtunk a Sälkastugorna pár házikója mellett (itt már voltak felállítva Fjällräven-es sátrak és mobilvécék). Ma 18 kilométert gyalogoltunk: 980 méterről 780 méterre ereszkedtünk le. Sátrainkat a Sinnijohka-patak partján állítottuk fel.
Apropó sátrazás: „Minden ember joga” – Svédországban a természetjáróknak alkotmányban rögzített jogai vannak. Ilyen például az „allemansrätten”, mely biztosítja az egyéni vándornak, hogy akár magánterületen is sátrat verhessen.

5. nap Sinnijohka – Singistugorna – Kebnekaise Fjällstation 2021. augusztus 14., szombat (21,2 km)

A Sinnijohka-patak partjáról a Singistugorna (Singi Fjällstation, 714 m) házainál letértünk keleti irányba. A Kungsleden innen folytatódik tovább dél felé még nagyon hosszan, de a Fjällräven útvonala erre visz. Az útvonalnak ezen a szakaszán a leglátványosabb és leggrandiózusabb a táj, de ez nem véletlen, az ösvénytől északra emelkedik Svédország teteje, a Kebnekaise, régebbi írásmód szerint Kebnekajse, északi számi nyelven Giebmegáisi, modernebb, svéd hatást tükröző formában: Giebnegáisi. Svédország legmagasabb hegye a Skandináv-hegységben (2102 méter). Környékét régen lakják a nomád számik, 1989 óta nemzeti park, és népszerű túra-célpont is, de mi most ezt kihagytuk. A Kebnekaise Fjällstation alatt sátraztunk, 700 méteren.

És a vége előtt még egy történet, amit ott rögtön posztoltam is a facebookon amikor térerőhöz értünk:
heyhey! köszönt ránk a Fjällräven Classic útvonalán egy csapat szőke svéd lány- el voltunk foglalva a terheinkkel, amikor megláttuk, hogy a lányok a 21 éves Astridot viszik, aki cerebrális parézisben szenved. annyira le voltunk döbbenve, hogy fényképezni is elfelejtettünk – továbbmenve könnyebbek lettek a zsákjaink, de a lelkünk kicsit nehezebb. azt hiszem ezt mindenki megkönnyezte. – az, hogy mi, nagyjából egészségesek végigvonszoltuk magunkat a Fjällräven Classicon, az nulla. Minden taps s érdem ezé a fiatal lánycsapaté, akik sérült társukat végigvitték!

6. nap –Kebnekaise Fjällstation – Nikkaluokta 2021. augusztus 15., vasárnap (19 km)

A mai nap 19 kilométere volt az utolsó etap, a levezető séta. Ha már nem bírjuk az utolsó kilométereket, az enyhén ereszkedő, nyírfák között vezető ösvényből 5 kilométeres szakaszt csíphetünk le, ha egy kis részt a Láddjujávri (511 m tszf.) tavon közlekedő kishajóval teszünk meg. A szép kis hajóút után a MacDonalds helyett egy tóparti LapDånaldsban, ami inkább egy lapp (számi) kunyhó, megkóstoltuk a rénszarvasburgert (a nagy ára kb. 150 svéd korona). Szállás saját sátorban. Innen már csak laza séta a végcél, a befutó: Nikkaluokta (Nihkkáluokta).

 

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!