Svájc és az egész Alpok egyik leglátványosabb vidéke Zermatt és környéke; az 1606 méter magasan fekvő falut Svájc legmagasabb hegycsúcsai veszik körül, köztük a világszerte ismert, 4477 m magas Matterhorn csúcsa. A kelta eredetű helvétekről Helvéciának is hívott Svájci Államszövetségben a gazdaság egyik pillére a turizmus, mely zömmel az Alpok természeti szépségeire, télisport-központjaira, valamint klimatikus gyógy- és üdülőhelyeire támaszkodik. Svájc területének (41284 km²) kétharmadát az Alpok 3000-4000 m magas hegyláncai foglalják el.
Svájc legmagasabb hegye a Monte Rosa (4634 m), híresek még a Berni-Alpok (Jungfrau, Mönch, Eiger, Finsteraarhorn, Aletschhorn) hegyei.
Legszebbnek tartott azonban vitán felül a Matterhorn (4477 m), mely Valais (VS, németül Wallis) Svájc egyik legnagyobb kantonjában, az ország déli részén emelkedik a világhíres-szép üdülőhely, Zermatt fölé.
Peter Taugwalder és fia zermatti, valamint a világhírű chamonixi Michel Croz hegyivezetők, és négy angol: Robert Hadow, Charles Hudson, lord Francis Douglas és Edward Whymper hódították meg először másfél évszázaddal ezelőtt, 1865. július 14-én a világszép Matterhorn csúcsát.
Azóta sokan jártak már 4477 m magas, fantasztikus hegyormon. Jómagam csak két nagyobb, Matterhorn-néző túrát tettem barátaimmal. Ezt a kettő, bakancsban is teljesíthető egyszerű gyalogtúrát szeretném most ajánlani, ahonnan a hegycsúcs legszebb arcait láthatjuk.
Első nap: Gornergrat (3090 m) Mindkét, egy-egynapos túra kiindulópontjául érdemes Zermatt főterét választani. A Matter-völgy végén fekvő Zermatt Svájc és az egész Alpok egyik leglátványosabb vidéke; az 1606 méter magasan fekvő idilli települést Svájc legmagasabb hegycsúcsai veszik körül, köztük a világszerte ismert, 4477 m magas Matterhorn csúcsával.
Az Alpok legnagyszerűbb hegyének képe már a faluban feltárul előttünk, de érdemes egy egynapos túrát tenni a 3090 méter magas Gornergratra. S bár ide fogaskerekű is visz (www.gornergratbahn.ch), ha oda vissza gyalog tesszük meg az utat, megspórolhatjuk az igencsak durván borsos vonatjegyet.
A közel 1500 m szintemelkedésű túraútvonal egyébként először Zermattból Winkelmatten, Schweigmatten keresztül vezet a 2211 méteren fekvő Riffealpig. Ezután tovább kapaszkodunk a Riffelbergre (2582 méter), a Matterhorn-mítosz szülőhelyére: ide, a Riffelbergre mászott fel ugyanis másfél évszázada egy bizonyos John Ruskin angol művészettörténész, aki innen készítette el azokat a fényképeit (s azokról készült metszeteit), amelyek először tárták a világ elé a hegyek hegyének portréját.
Amely egyébiránt az ugyancsak nagyszerű svájci csokoládékról is ismert lehet: állítólag a Matterhorn alakja adta az alapötletet a Toblerone csokoládé piramis alakú csomagolásának megformálásához.
Innen egyébként már csak 500 m szint a Gornergrat. A híres szálló teraszáról a látvány egyedülálló: lábunk alatt a Gorner-gleccser hatalmas jégfolyama, a háttérben pedig fantasztikus csúcsok emelkedtek. Keleti irányba kitekintve kis törpének számított a 3803 méteres Cima di Jazzi, de délkeletre már ott emelkedett a Mont Blanc után Európa második legmagasabb csúcsának számító Monte Rosa hegytömbje (Nordend 4609 m – Dufourspitze 4634 m).
S aztán ott voltak még a további négyezresek, mint a Liskamm (4527 m), és az ikrek, azaz a Castor (4223 m) és a Pollux (4092 m), a Breithorn (4164 m) és a Klein Matterhorn (3883 m).
A felsorolt hegyek egyébként mind a Wallisi- vagy Pennini-Alpok hosszan elnyúló tömegéhez tartoznak, mely az egész Alpok legnagyobb átlagmagasságú hegysége, tetején a legterjedelmesebb jégmezővel, amelyből 21 merész, jégcsiszolta csúcs tornyosul 4000 méter fölé, s oldalain 140 jégár ereszkedik le, az alpi gleccserek java, köztük az alattunk folyó 15 km hosszú Gorner-gleccser is. És persze ott a Matterhorn is: az olaszul Monte Cervino-nak nevezett hegyisten éles négy sarkú, karcsú, merész piramiscsúcsa – mely valóságos fogalommá, jelképpé vált – mágnesként vonzza a fényképezőt, nem lehet neki ellenállni.
A fotózással oda-vissza bő 6-7 órát igénybevevő túra után érdemes még egyet sétálni az egyrészt ódon gerendás, másrészt csillogó-villogó modern Zermatt házai között, benézhetünk a hegymászó-temetőbe, az Alpesi Múzeumba, és lefotózhatjuk Edward Whymper emléktábláját a Hotel Monte Rosa falán. Apropó hegymászó temető: a Matterhorn az Alpok egyik leghalálosabb csúcsa: 1865-1995 között 500-an vesztették életüket megmászása közben.
Második nap: Schwarzsee (2583 m) Túránk mai végpontjához, a 2583 méter magasan fekvő Schwarzseehez kabinos felvonó is visz, de érdemes spórolni és gyalog „felszaladni” azt az 1000 méter szintkülönbséget.
A Schwarzseehez Zum See, Furi és Hermettji településrészeken át visz a legrövidebb túraút, errefelé felfelé érdemes jönni. Fantasztikus a rálátás a négyezresekre, útközben pedig láthatjuk, hogy a svájciak hogyan próbálják megvédeni hálókkal havasi rétjeiket az eróziótól.
A Schwarzsehez felérve a sok felvonós spórolás után talán megengedhetünk magunknak egy korsó sört, miközben megpihenve csak bámuljuk a Hegyet.
Bámulás közben felidézhetjük Jankovics Marczell „Az Alpesek” című könyvében megírt mondatait, melyet a Matterhornról írt: „Csodás hegy! Hányan léptek már e helyre gyönyörrel és eltompultsággal, lelkesedve és letörve, gőggel és tudással, de nem bírták banálissá tenni. Erről a szikláról lepattan minden. Bámullak, midőn itt legbüszkébb pontodon alázattal meghúzódom. Nem tudtak megfejteni a merész kalandorok, kik részleteidet kihámozták a mesemondás bűvös ködéből; nem tettek prózaivá a geológusok, kik apró kalapácsaikkal száz és száz tudományos teoriát kopogtattak ki szikládból; nem bírtak köznapivá tenni a hegymászás epigonjai, kik öt világrészből földönmászó lélekkel, oldatlan saruval jönnek szentélyedbe. Még vérző áldozataid sem tehetnek népszerűtlenné vagy gyűlöltté. (…) Szóval, ha az ezredik ember, ha a százezredik fog is ormodon állani, egyetlen, páratlan misztérium maradsz, míg csak az alkotó erő, mely elévarázsolt a földtekéből, vissza nem temet a semmiségbe.”
A misztériumról jut eszembe: láttam egy apácát kiülni egy szép sziklateraszra, ahonnan a Monte Rosa havas tömbje felé nyílt kilátás, közhelyesen mondhatnám, hogy ahol a hegy és az ég összeér.
Aztán az apáca elővett egy könyvecskét, s imádkozni kezdett: gyönyörű kép, gondoltam magamban, titokban le is fotóztam. Biblia a kézben, apáca a szikrázóan fényességes hegyek felé fordulva, jobb képet imáról nem is lehetne készíteni. A paparazzi mivoltom azonban nem hagyott nyugodni, közelebb hoztam a „könyvecskét”, ami bizony az információs irodában kapható panorámarajz volt. Bizony, az apáca nem imádkozott, hanem hegyeket azonosított be.
A Schwarzseetől érdemes egy másik úton leereszkedni: ezen túránk során a Matterhorn zord északi oldalát láthatjuk végig. Ráadásul meseszép az útvonal is, túratársunk hatéves kisfia „Meseországnak” nevezte el önkéntelenül a fosszilis kőfolyások közötti ligetes világot.
A Schwarzseetől először a 2199 m magasan fekvő Stafelig ereszkedünk, majd a Zmutt-gleccserből eredő Zmutt-patak völgyében folytatjuk utunkat vissza Zermatt felé. Útközben érintünk még egy vízerőművet, sőt a gátjára is rámerészkedhetünk, legális: Svájcban egyébként megközelítőleg félezer vízerőmű van, és ezek adják az ország villamos áramtermelésének 60%-át (ez kb. 56 milliárd kWh).
A békés vízerőmű, majd egy tehénkolompolásos tanya mellett elhaladva Zum See mellett érünk vissza arra az útra, melyen felfelé jöttünk. Apropó jelzések: bár Pesten lehet kapni részletes turistatérképet Zermatt környékéről (a Kümmerly+Frey 1:60000-es, Visp–Zermatt– Saas Fee – Grächen kivágatú túratérképe), de ehhez kérjünk ingyenes panorámatérképet a zermatti főtéren lévő információs irodában, s a kettővel együtt induljunk el túrára.
Meg különben is: könnyen elvéthetjük az ösvényt, ha nem tudjuk levenni szemünket a Matterhornról. Márpedig nem nagyon tudjuk, a Matterhornt nehéz nem-nézni. Ihlető hegy.
Így volt ezzel a közelmúltban elhunyt híres zenész, Jon Lord (1941-2012), a Deep Purple együttes billentyűse is. Fanatikusan szerette a hegyeket: 1971 decemberében látogatott el először a svájci Zermattba, ahová aztán minden évben visszament síelni vagy túrázni, 2000-ben pedig egy lakást is vásárolt magának itt. Az 1998-as Pictured Within instrumentális szólólemezét pedig a Matterhorn látványa iránti csodálata ihlette. 2008-ban pedig részt vett a Zermatt Unplugged fesztiválon, ahol egy helyi rockbandával, a Gotthard-dal lépett fel.
Kép és szöveg: Barna Béla
A cikk eredetileg a HTM (Hegyisport és Turista Magazin) 2006 májusi számában jelent meg.
