Ha már Tunéziában vagyunk, érdemes egy kicsit tovább tekintenünk, mint a strand napernyőinek látómezeje vagy a helyi bazárnak a bűvköre és kirándulni egy kellemesen nyugodt helyre. A csámborgó olvasóinak egy olyan kirándulást ajánlok, melyet általában a fakultatív kirándulások nem is említenek: ez a hely a csendes és szépséges Afrika-fok (Cap d’ Afrique).
Fotó: Barna Béla
Tunézia fővárosától, Tunisztól 205 kilométerre, a turisták által legkedveltebb Szúsza (franciásan Sousse) városától pedig csak 62 kilométerre fekszik délre a 46 ezer lakosú Mahdia (al-Mahdiya) városa, ahová a leghangulatosabb vonattal eljutni.
Vonattal Mahdiába – Fotó: Barna Béla
A Szúsza (Sousse) –Mahdia távot vonattal bő másfél óra alatt tehetjük meg egy átszállással Monastirban. Mi is vonatoztunk tunéziai kalandozásaink során, és Monastirban volt is egy kis gikszer, mert rossz csatlakozásra szálltunk, ami már javában robogott kifelé, ám a kedves kalauz megoldotta: lazán meghúzta nekünk a vészféket, s átpakolt minket egy jó vonatra egy megállóval odébb.
A vonat végig fügekaktuszok és olajfák között zakatol a Száhel-vidéken (a Sahel arab szó, tunéziai jelentése: part menti), mire megérkezik Mahdia csendes vasúti végállomására.
A vasútállomástól kb. másfél kilométer az Afrika-fok, melyről használható térkép a sokféle (Cartographia, Panoráma, Marco Polo, Berlitz, Polyglott) magyar nyelvű Tunézia utikönyv közül csak a Lonely Planetben van.
A Nagymecset – Fotó: Barna Béla
Az óvárost (medinát) délről kerüljük el, de mindenképpen érdemes bekukkantani a Nagymecsetbe. Az eredetileg 921-ben épült fátimida nagymecset az 1950-es években összedőlt, de nem sokkal később az eredeti, X. századi formájában építették újjá. Tunéziában nem muzulmánok csak az udvarra mehetnek be, így az udvar ezeríves boltíveinek fényképezése után a Rue de Borj utcán folytatjuk utunkat.
Fotó: Barna Béla
Itt már kezd sziklásodni a tengerpart, s van itt egy kellemes kávézó is, a Café Sidi Salem, melyről a Lonely Planet könyvírója azt írja, hogy olyan, mintha egy görög szigeten lennénk. Van benne valami, de azért erősebb itt az Afrika-hangulat, különösen hogy a hegyoldalban egy hatalmas, XVI. században épült arab erőd, a Bordzs el-Kebir emelkedik.
Fotó: Barna Béla
Az erődtől egészen az Afrika-fokig hátralévő partszakaszon régi falmaradványokat pillanthatunk meg, sőt az Afrika-fok mellett is egy ilyen falmaradvány emelkedik: ezek mind-mind fátimida kori falak töredékei.
De kik is azok a fátimidák? Nos, egy arab dinasztia (909-1171) Észak-Afrikában, akik származásukat Fátimára, Mohamed próféta lányára vezették vissza. Mahdia kikötővárosát 916-ban az első fátimida kalifa, Obaidallah (Allah szolgája), más néven El-Mahdi (jelentése a siítáknál: a megmentő, vagy megváltó) alapította.
Fotó: Barna Béla
A keskeny, sziklás földnyelvre épült erődváros a kalifátus székhelye is volt, egészen addig, amíg Kairóba nem helyezték át. S bár a város a „fővárosi” rang elvesztése után hanyatlott kissé, az Európában is mindmáig ismert és híres arab utazó, történetíró és filozófus, a tuniszi születésű Ibn Khaldún Abdar-Rahmán Abu-Zaid (1332-1406) XIV. századi utirajzában Mahdiát a berber partvidék leggazdagabb városaként említi.
Ha valaki tudást akar szerezni, vagy azt ki akarja egészíteni, akkor utaznia kell
Ibn Khaldún arcképe díszíti egyébként a tunéziai tízdínáros bankjegyeket, s ő volt az, aki a következő aforizmát mondta az utazásról: „Ha valaki tudást akar szerezni, vagy azt ki akarja egészíteni, akkor utaznia kell.”
Temető az Afrika-fokon Fotó: Barna Béla
A Bordzs el-Kebirtől egyébként egy szépfekvésű temetőn vezet keresztül utunk egészen a világítótoronyig, a félsziget csúcsáig.
A földnyelven épült várost Ibn Khaldún egyébként ökölben tartott tőrnek dicsőítette. Kortársa, Jehan Froissart (1337-1405) francia történetíró és költő pedig a földnyelvet egész egyszerűen csak „Afriká”-nak nevezte, ez él tovább az Afrika-fok elnevezésben is. Az északi szélesség 35º 28’ és keleti hosszúság 11º 08’ metszésében fekvő Afrika-fok tehát innen kapta a nevét.
De honnan kapta nevét Afrika? Kevesen tudják, hogy az elnevezést először a mai Tunézia területére használták a rómaiak, akik Karthágó lerombolása után keresztelték Africa provinciára a területet, majd ahogy nőtt a birodalom, a név jelentése is bővült, míg végül az egész kontinensre kiterjesztették, pedig azt a rómaiak alig ismerték!
Az Afrika név egyébként eredetét tekintve is tunéziai, ugyanis a rómaiak a Medjerda folyó környékének domvidékén egykoron élt afri nevezetű berber népcsoportról ragasztották a provinciára, majd a kontinensre
Az Afrika név egyébként eredetét tekintve is tunéziai, ugyanis a rómaiak a Tunisztól ötven kilométerre, a Medjerda folyó környékének domvidékén, a mai Mejez el-Bab (Membressa) városa környékén egykoron élt afri nevezetű berber népcsoportról ragasztották a provinciára, majd a kontinensre.
Az Afrika-foknál (Cap d’ Afrique) érdemes csodálni kicsit a Földközi-tengert: a foktól ha keleti irányba tekintünk, 130 kilométerre fekszik Lampedusa, 300 kilométerre pedig Málta szigete.
A szerző és párja az Afrika-fokon
És érdekességképpen meg kell feltétlenül említeni, hogy az itteni parttól kb. 5 kilométerre 1907-ben szivacshalászok 39 m mélyen, a tenger fenekén egy ókori görög hajó i.e. 81-ben elsüllyedt maradványaira bukkantak. Ezt hamarosan egy régészexpedíció követte, akik többéves munkával mentették ki a hajó rakományát alkotó csodálatos hellén alkotásokat: márványoszlopokat, szobrokat, hajózási eszközöket, vasmacskákat, borkeverő vázákat (kratérek). A kutatók szerint a görög hajó valószínűleg valamelyik numídiai hercegnek vagy más gazdag afrikai rómainak vitte volna az árut. A leleteket ma a tuniszi Bardo Múzeum mahdiai görög gyűjteményében állítottak ki.
Fotó: Barna Béla
Az Afrika-fokról a földnyelv északi részén sétáljunk vissza a városba, s vessük be még magunkat a kicsi, de annál hangulatosabb medinába. Érdemes megnézni Tunézia egyik legszebb erődkapuját, a Sötét-kaput (Szkifa el-Khala), mely szintén fátimida maradvány.
Fotó: Barna Béla
A medinában látnivaló még a Hadzsi Musztafa Hamza-mecset és a bátyjáról, Szulejmán Hamzáról elnevezett magas és új minarettel büszkélkedő mecset.
S végül aki erre jár, az ki ne hagyja semmiképp sem a Place de Caire szédületesen hangulatos terét, ahová az óváros sikátorai után hirtelen meglepetésként csöppenhetünk évszázados fák árnyéka alá, ahol évszázados nyugalommal ülnek az emberek, kávézgatnak, társasjátékoznak és beszélgetnek.
Örvendetes, hogy vannak még a világban ilyen helyek, ahol az emberek az idegőrlő rohanás, pörgés és kapkodás helyett tudnak még időt szakítani az egymással való beszélgetésre, ráérős kávézásra. Igyunk mi is itt a Place de Caire-n egy fenyőmaggal megszórt jóédes mentateát, s valóban az Ezeregyéjszaka és a mesés kelet világában fogjuk érezni magunkat itt az Afrika-fokon.
Kép és szöveg: Barna Béla
Az Afrika-fok helyzete Tunézia műholdképén
