A Keleti-Cserhát teteje: a Tepke

A Keleti-Cserhát (Pásztói-Cserhát) kőzetanyaga döntő részben vulkanikus. Egy hangulatos gerincen túrázhatunk itt végig Nagybárkánytól a Bableves csárdáig az országos kéken, utunk csúcspontját pedig a Tepkén épült kilátó jelenti. 

A manapság 680 lakosú Nagybárkány első írásos említése egy 1265-ben kelt adománylevél, amely szerint a falut a Rátót nemzetséghez tartozó Porcz István kapta meg. Ezt követően a későbbi századokban többször cserélt gazdát, birtokosai pedig a megye ismert nemesi családjai voltak (Pásztohy, Kompolthy stb).

Nagybárkányban a kéktúra bélyegzőt válasszuk kiindulópontul túránkhoz. Az egyik leírás szerint még a Petőfi u. 48. alatti vegyesboltban találjuk a bélyegzőt, friss (2018. május 5.) bejárásunk szerint azonban a Zsuzsanna Presszó, vegyes- és italbolthoz kell kitérőt tenni a bélyegzőért (Petőfi u. 87).

A kéktúra ezen része egyébként az OKT 19 CSERHÁT Becske – Mátraverebély közötti szakaszához tartozik hivatalosan (kektura.hu/okt19.html), annak egy részlete.

Nagybárkányban a Zsuzsi presszótól a falu fölött magasodó templom felé megy a kék jelzés. Ez a Szent Márton-templom 1883-ban épült. S hogy miért ezen a magaslaton? Nos, mert a falu közepén egykoron álló régi templomot az 1870-es évek végén, a hegyről lezúdult víz elöntötte és használhatatlanná tette. Ezért az új templomot már inkább a domb tetején kezdték el építeni 1883-ban.

A templomot elhagyva fokozatosan elkezdünk emelkedni, s közben átlépjük a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzetet határát, melyet 1989-ben alapítottak és a Bükki Nemzeti Park kezelésében van. A Tájvédelmi Körzet területe 6916 hektár, ebből fokozottan védett 493 hektár.

A kéktúra szépen emelkedik az erdőben a Hármashatár-hegy (519 m) felé, de nem érinti, csak elkerüli, ugyanígy elkerüli a Nyerges-tetőt (516 m) és a Sátoros-hegyet (498 m) is, majd felkapaszkodik a Köves-bérc (511 m) és a Varjú-bérc (541 m) tetejére (kis kitérőkkel a csúcsokra).

A Nagy-Kő-tető (551 m) csúcsán van egy GSM torony, majd onnan leereszkedünk a Garábi-nyeregbe, hogy onnan két szépséges öreg tölgyet érintve a Macska-hegy (574 m) és a Purga (575 m) csúcsára jussunk. Ebben a vonulatban ez a legmagasabb, de mégis a pár méterrel alacsonyabb Tepke (567 m) csúcsára épült egy kilátó. Az 1970-es években épült fémvázas kilátótornyot 2001-ben újították fel. S bár nem valami szép remekmű, létrái meredekek, de azért használható és páratlan palócföldi panorámát kínál. A 22 méter magas toronyból szépen látszik észak felől a Karancs, de látni a Cserhát távolabbi dombjait, sőt, kelet felé pedig a Mátra nyugati bérceit. A Tepkéhez legközelebbi falu is szépen fotózható a lágy dombok között, ez a falu pedig Garáb (apropó Garáb: az itt készült képet kedvenc telefonommal, a Huawei Mate 9-cel fotóztam, melyben Dual Leica kamera van.

S ha már informatika. Itt, a Tepke tetején ajánlotta Rosta Gábor a PeakLens alkalmazást, mellyel telefonunk kameráján keresztül nagyon jól beazonosíthatjuk a környező csúcsokat.

A kilátó alatt kellemes pihenőhely van, mely Pálinkás Gábor (1964-2014) nevét viseli, aki a nógrádi természetjárás egyik legnagyobb alakja volt, s egyike volt azoknak, akik Nógrád megye vidékét a legjobban ismerték. Pálinkás Gábor 1994-1998 között az Ipoly-Vidéki Természetjáró Klub elnöke, 2004-2007 között a Salgó Természetbarát Egyesület elnöke, 1994-2009 között a Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség tagja, 2009-től pedig a Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség főtitkára volt. Érdemei közül kiemelkedik, hogy oroszlánrészt vállalt az addig turistautakban szegényes Cserhát térség turistaút hálózatának bővítésében. Pálinkás Gábor 2011 szeptemberében Dobogókőn „A Természetjárás fejlesztéséért Bronz fokozat” elismerést kapta.

A Tepke csúcsán a pihenőben megállva még szólni kell a hegy geológiájáról is. Ehhez segítségül hívom Juhász Árpád nagyszerű alapművét, az 1987-ben megjelent Évmilliók emlékei című kötetet, amelyben így ír a szerző:

a Hármashatár-hegy (516 m), a Kerek-bükk (553 m), valamint a Nagy-Kő-tető (551 m) csúcsain a legellenállóbb lávakőzeteken járunk (Juhász Árpád)

„A Cserhát tájképileg, turisztikailag legszebb részei többnyire a vulkáni hegységrészek. Az országos kék jelzés is főleg az erdővel borított vulkáni hegyeket köti össze. Ha a Zagyva völgye felől az országos kék jelzésen Sámsonháza után felkapaszkodunk a gerincre, akkor a Hármashatár-hegy (516 m), a Kerek-bükk (553 m), valamint a Nagy-Kő-tető (551 m) csúcsain a legellenállóbb lávakőzeteken járunk. Hasonlóan vulkáni építmény a kék jelzés mentén tovább sorakozó Macska-hegy (574 m), a Purga-hegy (575 m) és a kilátóval ellátott Tepke-hegy (567 m). A vulkáni vonulathoz tartozik még az 574 m magas Barát-hegy is. Ha azonban e vonulatról aláereszkedünk, Alsótold környékén üledékekkel kitöltött völgybe jutunk. Az itteni, lágyabb ívelésű térszín a vulkanizmus után lerakódott késő miocén rétegekből áll. Felsőtoldtól északra viszont a Zsunyi-patak völgyét a miocén elejének üledékei bélelik ki”.

A Tepke után a kék leereszkedik a Barát-hegyre (461 m), de innen már nem a Nagymező felé megy mint régen, hanem a Cserin-laposán át hamarosan beérkezünk a következő pecsételő helyre, a Nagy-Mező-hegy (445 m) aljában épült Bableves Csárdához, ahol a terasz oszlopán találjuk a bélyegződobozt.

A Bableves Csárda egyébként állítólag már az 1920-as években is működött, amikor is szekéren vagy lovas kocsin járták a vidéket az emberek és kellett egy hely, ahol megpihenhettek.

Mi kéktúrázók is bepalócleveseztünk és söröztünk itt. A sörözés és megpihenés örömében hirtelenjében igazat adtunk Mikszáth Kálmánnak, aki így írt Nógrádról:

„Sok földet bejártam, de mégis csak Nógrád tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, amikor átsuhan fölöttünk… Ez az én igaz hazám.”

Kép és szöveg: Barna Béla

A Tepkére tett túrához Szarvas András-féle legújabb Cserhát (Naszály, Nógrád, Karancs) turista-, kerékpáros- és szabadidőtérképének első, 2018-as kiadása ajánlott.

A kéktúra ezen, Nagybárkány-Bableves Csárda közötti szakaszát a következő emberekkel teljesítettem: Cser Zsófia, Ebner Béla, Ebner Bozsana, Fekete Mona, Fülöp Zsuzsa, Herczeg Péter, Kovács Viola, Kudar Zsolt, Pap Magdolna, Pintér Dénes, Pór Ágnes, Rosta Gábor és Tar Balázs. Köszönet nekik ezúton is az élményért. És végül ajánlom e bejegyzést Surányi Attilának, aki kulcscsont-törése miatt nem tudott velünk tartani ezen a túrán, de nagylelkű adománya lehetővé tette ezen bejegyzés megszületését.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!