A magyar Dunakanyartól, Visegrádtól 300 kilométerrel nyugatabbra van egy „másik” Duna-kanyar Ausztriában is. Csakúgy, mint a magyar folyószakasz legszebb része a Dunakanyar, a 350 kilométer hosszú osztrák Duna-szakasznak is a legszebb része az osztrák Duna-kanyarnak is nevezett Wachau. A Krems an der Donau városa és Melk között húzódó, bő 30 km hosszú wachaui szakasz egyrészt híres borvidék, másrészt szép erdők borítják, a folyókanyarulatok feletti hegytetőkön pedig bizony itt is várak ülnek. Tökéletes kiránduló célpont akár kisgyerekekkel is!
Aggstein vára kiváló gyerekekkel is – Fotó: Fekete Mónika
Az egyik legtöbbet reklámozott és leghíresebb ezek közül Dürnstein vára. Itt már földrajzos egyetemistaként is megfordultam 1994-ben, amikor Fábián Tamás és Mezősi Gábor professzorom (aki már akkor a SZTE Természeti Földrajzi Tanszékének vezetője volt) több száz kilométeren át Duna-teraszokat mutatott egy geográfus terepgyakorlat résztvevőinek.
Dürnstein látképe – Oesterreich-Werbung_Martin-Steinthaler-TineFoto
És persze felmáztunk a festői várromokhoz is, melynek történetéből mindmáig emlékszem arra, hogy itt raboskodott I. (Oroszlánszivű) Richárd angol király 1192-93-ban, akinek az volt a bűne ha jól emlékszem, hogy megsértette V. Lipótot. Az angol király éppen a Szentföldről utazott hazafelé, amikor bekasztnizták Dürnstein várába, és csak 35 ezer kilogramm (!) ezüst óvadék ellenében engedték szabadon.
Dürnstein várával egy oldalon fekszik egy falu is, melynek neve igencsak világhírű: Willendorfban találták meg ugyanis a neolitikus időkből való, 25-30 ezer éves, homokkőből készült Vénusz-szobrot. Ez a világ legrégibb szobrocskája és az egyik leghíresebb, őskorból fennmaradt emberábrázolás. Az 1908-as vasútépítkezések során bukkantak rá szakemberek, köztük Szombathy József archeológus.
A willendorfi Vénusz egy képeslapon
Sok pontatlan kormeghatározás után a C14-es izotóp-módszerrel sikerült meghatározni a willendorfi Vénusz körülbelüli korát: régészek úgy vélik, hogy ugyanannak az aurignaci kultúrának az emberei készítették, akik Lascaux híres barlangfestményeit is megalkották Franciaországban.
a szobor eredetijét a bécsi Naturhistorisches Museumban (Természettudományi Múzeum) őrzik egy széfben
A kor mellett persze sok vita folyt arról, hogy mi is ez a pár centis szobrocska? Talán a Földanya egyik megtestesítője? Az őskori nőkultusz tárgyi bizonyítéka? Szerencsehozó amulett? Vagy termékenységi szobor? A titok máig körüllengi a szobrocskát, az azonban valószínű, hogy formás domborulatainak köszönhetően az érzékiség, a termékenység és az anyai gondoskodás egyik legismertebb jelképe. Amit megtekinteni sem egyszerű, hiszen a szobor a bécsi Naturhistorisches Museumban (Természettudományi Múzeum) van, egy széfben. A múzeum tárlóvitrinjében bemutatott Vénusz is csak másolat.
Schönbühel vára – Fotó: Oesterreich-Werbung
Willendorfban egyébként hét helyen bukkantak mamutvadászok nyomaira, ez is jelzi, hogy Wachau már a kőkorszakban is kedvelt lakóhely volt.
Schönbühel vára – Fotó: Barna Béla
Ma pedig kedvelt vártúra-célpont is. A Duna másik, déli partján két szép várat is felkereshetünk. Ezt a két wachaui várat a Bécstől közúton 86 kilométerre fekvő Melk városa felől közelíthetjük meg leggyorsabban.
A Duna déli oldalán futó műútról Schönbühel faluban vethetünk egy pillantást a Duna völgyének egyik legtöbbet fényképezett motívumára. A várkastély ma magántulajdon, belseje turistáknak nem tekinthető meg. A vár egyébként a folyó déli partján egy 40 méter magas sziklaszirtre épült, még a XII. században; 1820-ban aztán átépítették: kerek bástyák, kőhíd, kapuzat, zömök körtornyok jellemzik.
Alacsony vízállásnál Schönbühel előtt két szikla is kiáll a Dunából, amelyek neve „Kuh” (tehén) és „Kabl” (borjacska); ezek a fürdőzők kedvelt pihenőhelyei. A várkastély mellett áll az 1666-ban épített szervita-kolostor. Schönbühelt fotózva rengeteg kirándulóhajót is láthatunk, melyekről szintén jól fotózható a vár, illetve az egész osztrák Duna-kanyart is érdemes hajóval bejárni. Ehhez egy kis történelmi adalék: az első utasszállító gőzös, a kraljevicai hajógyárban készült Mária Anna főhercegnőről elkeresztelt hajó egyébként 1837-ben indult el ezen a szakaszon, Bécs és Linz között.
Schönbüheltől Aggsbach Dorf felé haladva a Dunkelsteiner Wald nevű hegységben járunk. A Dunkelsteiner Wald egyik legszebb pontján, a Duna fölé magasodó, 320 m magas kősziklán mint sasfészek trónol Aggstein vára (www.ruineaggstein.at), ahová egyébként a belépő felnőtteknek 6,70 euró, gyerekeknek (6–16 éves korig) 4,60 euró melyet bankkártyával is lehet fizetni. Hat éves kor alatt ingyenes (2016-os árak).
A várkastélyt a rablóbáróknak is nevezett Kuenringer család építette a XII. században – mivel azonban többször is felkeltek és fellázadtak a császár ellen, ezért 1231-ben II. Frigyes, 1296-ban pedig I. Albert rombolta le várukat. A legenda szerint az itt tanyázó rablók a Dunát széltében egy lánccal lezárták, s az így elfogott hajókat kirabolták. A rablókedvű család kezében 1429-ben került ki a vár. Ekkor V. Elbert herceg a várat kamarásának, Georg Scheck von Waldénak ajándékozta, aki a leírások szerint kegyetlen ember volt, az a monda járta például, hogy a sziklaszirten lévő börtönbe (Rosengärtlein – rózsakertecske) zárta be ellenségeit.
Ahol a szerencsétlen rabok vagy éhen haltak, vagy inkább a gyorsabb megoldást választva a mélybe vetették magukat. A monda szerint azonban egy bizonyos Ullrich von Grafeneck se leugrani, se éhenhalni nem akart, inkább elkergette Schecket, aki aztán koldusként fejezte be életét.
Kilátás Aggstein várából – Fotó: Barna Béla
A változatos sorsú, sokáig elhagyott vár 1930 óta a Seilern-Aspang grófi család tulajdona, jelenleg is ők üzemeltetik: a romokat mindenhol biztonságosan végig lehet járni. A vár udvarából egy hosszú falépcső vezet fel egy keleti sziklafejhez, a „Bürgel”-hez. Innen a kilátás a vár nyugati részére fantasztikus, a várból pedig a Duna szalagjára, amelyhez egy adat-adalék: Aggstein vára a Duna partján 2025 folyamkilométerre van még a Fekete-tengertől.
Ha e szép tájon körbepillantottunk, az aggsteini várban tett séta után a kisvendéglőben egy almdudlerrel frissíthetjük magunkat, majd megnézhetjük még a Lovagtermet és a Niebelung-kiállítást is, mely hangulatos terepasztalszerű jelenetek sorával mutatja be a Niebelung-éneket, a legnagyobb szabású német hősi eposzt, mely két régi germán mondakör összekapcsolásából született.
Az egyiknek témája a burgundi királyok (másképpen Niebelungok) pusztulása Etzel (Attila) hun király udvarában, a másik pedig Siegfried alakja köré fonódik, és ifjuságának, majd halálának történetét mondja el. A Duna-völgyének Melktől nyugatra eső szakaszát egyébként ma is Niebelungengaunak hívják.
Kép és szöveg: Barna Béla
Jelen írás első változata a Turista Magazin 2007 márciusi számában jelent meg.
Aggstein – Fotó: Barna Béla
