Asszosz romjai

Törökország legnyugatibb részén, az Égei-tenger partján fekszik Asszosz (Ἄσσος), mai török nevén Behramkale. Az ősi várost i.e. 700-ban alapították a leszboszi telepesek, élt itt is Arisztotelész, aki asszoszi tartózkodása idején szeretett bele Hermeiasz lányába, Püthiaszba, de járt itt Pál apostol is. 

Egy igencsak jelentős antik görög hely, Asszosz (Ἄσσος), mai török nevén Behramkale, vagy röviden Behram. A Biga-félsziget (törökül Biga Yarımadası) déli oldalán, az Edremiti-öböl (törökül Edremit Körfezi) partján fekszik, és korábban az egyetlen jó kikötőt kínálta ezen a partszakaszon: maga az ősi romváros a víztől egy kilométernyire, egy 238 m magas vulkanikus dombtetőn helyezkedik el.

Asszoszt i.e. 1000 és 900 között (más források szerint i.e. 700-ban) alapították leszboszi aiól telepesek, akik állítólag a szemközti Mithimna városából érkeztek.

A Leszbosz szigetéről érkezett hajósok után Asszosz először Lídia (Lüdia) uralma alá került. A Szardeisz központú ókori anatóliai államalakulat rendkívül gazdag volt aranybányákban, s a királyaik pedig mesés vagyont halmozzanak fel. Lüdia utolsó uralkodója, a legendás gazdagságú Kroiszosz (ógörögül Κροῖσος) volt, akit ugye inkább latinos (Croesus) formában, illetve a latinból képzett magyaros alakban ismerünk jobban: ő volt Krőzus i.e. 596 – i.e. 546) ókori lüd király, aki meghódította és uralma alá hajtotta az ión és aiól poliszokat, így Asszosz városát is.

Lídia után Frígia (Phrügia) uralma alá került. Ha nem tudjuk hová tenni ezt az államot, gondoljunk a fővárosára, Gordionra, mely ugye arról lett nevezetes, hogy később Nagy Sándor itt vágta el a „gordiuszi csomót”.

Az ókori források több híres személyt is számontartanak Hermeiasz néven, ezek közül minket most Atarneuszi Hermeiasz (Ἑρμίας ὁ Ἀταρνεύς,) érdekel, aki a müsziai Atarneusz (Ἀταρνεύς, a mai török Dikili) és Asszosz városokban uralkodott az i.e. 4. században. Hermeiaszról tudni kell azt az érdekességet, hogy Eubulosz rabszolgája volt eredetileg. Egy ideig Athénban tartózkodott, és a platóni Akadémia, később Arisztotelész tanítványa lett; hazatérve Asszoszba azonban gazdája társuralkodójává vált, majd miután Eubulosz meghalt, örökölte tőle az atarneuszi trónt, és így Asszosz város ura is lett. Hermeiasz királyként arra ösztönözte a filozófusokat, hogy költözzenek a városba, és egyike azoknak, akik válaszoltak a hívásra, Arisztotelész volt, aki i.e. 348-ban költözött ide. Manapság erre emlékezve Arisztotelész modern szobra fogadja a látogatókat Asszosz bejáratánál.

Az aranykor azonban nem sokáig tartott, a perzsa hódítók elértek idáig: Hermeiasz királyt csellel vendégségbe hívták, majd elfogták, s miután eredménytelenül megkínozták Szúzába küldték, ahol i.e. 344-ben keresztre feszíttették. Csavar a történetben, hogy ennek a kivégzett királynak a lányába, Püthiaszba szeretett bele asszoszi tartózkodása idején Arisztotelész, akivel végül együtt menekültek el a perzsák elől Leszbosz szigetére. Arisztotelész Leszboszról Makedóniába ment tovább, ahol barátja, II. Fülöp király uralkodott, és itt a fiának, Nagy Sándornak a tanítója lett.

Namármost ez a Nagy Sándor űzte ki i.e. 334-ben a perzsákat Asszoszból. Így függenek néha össze a dolgok. Pár évvel azután, hogy Nagy Sándor kiűzte a perzsákat, egy későbbi sztoikus filozófus született a városban, bizonyos Kleanthész (i.e. 331 Asszosz – i.e. 232 Athén).

Az i.e. 241-133 közötti időszakban a Pergamoni királyság fennhatósága terjedt ki Asszoszra, majd a Római Birodalom része lett. A keresztény hagyomány szerint Szent Pál harmadik missziós útja során (i.sz. 53-57) kereste fel a várost. Az Újszövetségben, az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk arról, amint Pál apostol harmadik apostoli útja során Korinthoszból Jeruzsálembe igyekszik: „Mi hajóra szállva előrementünk Asszoszba, ott akartuk fölvenni Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta az utat megtenni. Amikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük és Mitilénébe hajóztunk. Innen továbbhajóztunk, s másnap Kiosz elé értünk. A következő nap Számoszon kötöttünk ki, majd ismét a következő nap megérkeztünk Milétuszba” (ApCsel 20,13.14).

A Népek Apostola tehát miután Tróászban egy éjszakán át prédikált, utána Assoson, Leszbosz, Híosz és Számosz szigetén keresztül Milétoszba jutott. (Innen a mai Törökország déli partjai mentén tovább hajóztak, s kikötöttek Patarában).

A bizánci időkben Makhramion néven jelentéktelen városka volt, majd egyre csak az is maradt, ettől az időszaktól kezdve kis faluvá zsugorodott. A középkorból az egyetlen emlék a dombtetőn a Hüdavendigar-mecset és az Ayvacık felé vezető úton egy híd: mielőtt beérnénk a faluba át kell haladnunk egy kis folyón, illetve a rajta átívelő többíves, kecses formájú kőhídon, amely I. Murad szultán idején épült, a XIV. században. Asszoszban 1881-1883 között amerikai régészek végeztek ásatási, feltárási munkálatokat a helyszínen.

És a hely történetének ismertetése után most tegyünk egy sétát a mai Behramkale falucska mögött emelkedő ősi Asszosz városának romjai között, mely már csupán szép fekvése miatt is nehezen felülmúlható szépségű. A gránittömb tetején épült asszoszi akropoliszon 238 m tengerszint feletti magasságban állnak Kis-Ázsia egyetlen dór rendi templomának maradványai. Az Athéné-templom (törökül Athena Tapınağı) i.e. 530 körül épült, dór stílusban.

Alapterülete 30,31 x 14,03 m, bejárata a keletre néző oldalon volt. Négy oldalról oszlopsorok vették körül, a rövidebb oldalakon 6-6, a hosszabbakon pedig 13-13. A homlokzati oszlopok egy domborművekkel borított gerendapárkányt (architráv) támasztottak alé. Az eredeti 38 oszlopból hat maradt meg; az oszlopfők közül egyetlenegy látható a helyszínen, a dombormű darabjai azonban az amerikai Boston Múzeumban, a párizsi Louvre-ban és az Isztambuli Régészeti Múzeumban tekinthetők meg. A templom aljzatát eredetileg mozaik borította, de ebből sem maradt a helyszínen semmi.

A templomból kilátás nyílik az Edremiti-öbölre, délen a közeli Leszboszra, délkeleten Pergamonra és keleten az Ida-hegyre. A romterület feltűnik helyszínként a Hadd higgyek neked (Make Me Believe, törökül Sen Inandir) című 2023-as török romantikus vígjátékban is: az Athéné templom egyike azon gyártási helyszíneknek, ahol a forgatási stáb tábort is állított fel, hogy számos fontos részt rögzítsen a romantikus filmhez.

Az Athéné-templom romjait szemlélgetve tekintsünk le déli irányba is, tehát a tenger felé. Ezen déli fekvésű domboldalon álltak egykoron Asszosz legjelentősebb középületei; közvetlenül a templom alatt állt a lenyűgöző méretű agora, azaz vásárcsarnok (i.e. II. század). Egy északi és egy déli szárnyból állt: az északi 111,52 m hosszú és 12,42 m széles és kétszintes volt. A déli szárny, amely a lejtős domboldalon alacsonyabb szinten volt, rövidebbnek és háromszintesnek épült. 13 üzlethelyiséget, ugyanennyi fürdőt foglalt magába, alagsoraiban pedig két tekintélyes méretű ciszterna is helyet kapott. Az agora bejárata a nyugati oldalon volt. Közvetlenül a bejárat közelében állt a kis agora-templom, aminek ma csak az alapjai láthatók. Az agorához a keleti oldalon több kisebb üzletház kapcsolódott.

Az agora alatt állt egykor a patkó alakban i.e. III. században épült színház, amelynek nézőtere délre, tehát a tenger irányába nézett; a színházat 5000 néző számára építették. Kevés maradt meg az agorától nyugatra állott gimnáziumból (i.e. II. század). Látható egy 32×40 m kiterjedésű kövezett udvar, amit négy oldalról oszlopsorok fogtak közre.

Végezetül szólni kell a várost körülölelő és védelmező falakról is, amelyekből ma is láthatunk igen jó állapotban megmaradt részeket. Szakértők szerint ezek a városfalak bizonyos értelemben az egész hellenisztikus kor legmagasabb szintű teljesítményének tekinthetők: az i.e. IV. század körül emelték, teljes hosszuk több mint 3 km volt. Magas fokú szakértelemmel építették a falakat, de különösen a kapukat. Mindegyik más és más méretű és formájú volt. A főkapu a nyugati oldalon nyílott, két oldalán bástyatornyokkal. Az egyik szinte sértetlenül áll ma is, teljes 14 méteres magasságában. Kissé feljebb látható egy szintén tökéletesen megmaradt kisebb kapu.

A főkapun kívül egy nekropoliszt (temetkezési hely) is feltártak, számos szarkofággal, urnákkal.

Egyébként Asszosz romjait folyamatosan ássák, 2018-ban a régészek például egy sértetlen hellenisztikus családi sírt fedeztek fel, amelynek borítójára az „Aristios” nevet írták. A sírban egy huszonegy tagú család maradványai voltak. A család egyik tagját eltemették, a maradék húsz embert pedig elhamvasztották, hamvait pedig urnaszerű vázákba helyezték. A fedőket cementtel zárták le. A régészek egy 2200 éves hellenisztikus oroszlánszobrot és egy 1500 éves, bizánci korból származó kőkemencét is feltártak. A szobor egy akkori fogadónak használt építményből került elő.

A sziklának támaszkodva található Behramkale kikötője, ezt se hagyjuk ki: azelőtt álmos halászfalu volt néhány XVIII. századi kőházzal, de 1980-tól isztambuli értelmiségiek hétvégi pihenőhelyükké tették, ami a modernizációjához vezetett. Érdemes egy italt elfogyasztani itt a parton, s élvezni a mediterrán hangulatot. Egyébként Asszoszt 2017-ben felvették az UNESCO Törökország világörökségi helyszíneinek előzetes listájára.

Búcsúzóul pedig fogadjuk meg a Békési B. István által írt 1982-es kiadású Panoráma Törökország nagyutikönyv sorait:

„Amikor most a régi romok között sétálgatunk, és megpróbáljuk magunk elé képzelni, miként nézhetett ki fénykorában ez a remek fekvésű település, el kell ismernünk a régi görögök nagyszerű érzékét városaik helyének kiválasztásában. Amellett, hogy a meredek domboldal és a hozzá idomuló védőfalak megbízható védelmet nyújtottak, a város lakói az állandó napsütésnek kitett déli oldalon élvezhették az Edremiti-öböl csodálatos panorámáját, amiben évezredek múltán mi, mai látogatók is gyönyörködhetünk.”

Barna Béla

Asszosz romjaitól közúton 30 kilométerre fekszik nyugatra a Baba-fok, mely egyben az ázsiai szárazföld legnyugatibb pontja.

Végezetül álljon itt pár kép az asszoszi romnézésről, ahol egy 11 fős csapatot vittem végig a szépséges romvároson 2024. szeptember 6-án.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!