Ahol Mózes megpillantotta az Ígéret Földjét – a Nébó-hegy

A Biblia (Ószövetség) szerint a Nébó-hegyről (817 m) pillantotta meg negyven évnyi vándorlás után Mózes az Ígéret Földjét, a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Ahová Isten rendelése szerint tilos volt belépnie, így a hegytetőn halt meg 120 éves korában, és itt temették el. 

A Nébó-hegy ma Jordániához tartozik, a fővárostól, Ammantól mindössze 40 km távolságban emelkedik. Vallási jelentőségétől eltekintve is érdemes azonban ide kirándulni, fenséges a kilátás innen az „ígéret földjére”.

Talán senkit nem övezett olyan nagy csodálat a történelemben, mint a nagy héber prófétát, Mózest, aki valószínűsíthetően az i.e. XIII. században élt. Hírneve dacára, vagy talán éppen ezért, nagyon kevés megbízható adat áll rendelkezésre Mózes életéről, a tények keverednek a legendák és csodák világával. Izrael első nagy prófétájaként ő vezette ki (exodus) a zsidóságot Egyiptomból a sivatagba, ahol a Sínai-hegyen az Úr kinyilatkoztatta neki a két kőtáblára írt Tízparancsolatot (ehhez a zsidók hordozható ereklyetartót készítettek, amely a frigyláda nevet kapta).

Sok kutató vallja, hogy az exodus valószínű időpontja i.e. 1250.

Mózeshez köthető az égő csipkebokor története, valamint az átkelés a Vörös-tengeren is. A Sínai-félsziget sivatagában 40 évnyi vándorlás után Mózes választott népét elvezette az Ígéret Földjéhez. Sok kutató vallja, hogy az exodus valószínű időpontja i.e. 1250. Mózes maga azonban már nem léphetett be ide, múltbeli vétkeinek büntetéseként csak távolból láthatta azt.

A Bibliában olvashatjuk, hogy az Úr így szólt Mózeshez: „Menj fel ebbe az Abárim hegységbe, a Nébó hegyére, amely Moáb földén van, éspedig Jerikóval átellenben; és nézd meg a Kánaán földét, amelyet én Izrael fiainak adok örökségül. És halj meg a hegyen… (5Mózes 32:49-50)”. És Mózes V. könyve 34. fejezete szerint Mózes meg is halt itt a Nébó-hegyen, 120 évesen.

Többek szerint félig viccesen Mózes egyébként a Biblia legnagyobb „hegymászója” volt, ugyanis életének három kiemelkedő eseménye is hegyekhez kötődött: Egyiptom legmagasabb hegyén, a Szent Katalin-hegyen (2637 m) Isten szólt az égő csipkebokorból Mózeshez, az ugyancsak egyiptomi Mózes-hegy (Dzsebel Musza) 2285 m magas ormán vette át Mózes az Úrtól a két nevezetes kőtáblát. És végül itt, a Jordániában emelkedő Nébó-hegyről tekintette meg az Ígéret Földjét, s itt is halt meg.

„Mózes legvégül felhágott a Nébó hegyére, a Piszgá-csúcsra, amely a Moáb mezeje fölött emelkedik a Jordán partján, Jerikóval átellenben. Szeme elé tárult innen Kánaán földje, messze délig és északig, a folyó völgye, a napfényben fürdő hegyek, puszták és ligetek, az Úr pedig így szólt hozzá:
– Íme, a föld, amelyet eskümmel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. Legeltesd rajta szemeidet, mert lábadat be nem teheted oda!
És Mózes nézte, és szíve megtelt gyönyörűséggel és békével.
Ott érte a halál boldog révületében. Az Úr maga temette el őt, mai napig nem tudja teremtett lélek, hol nyugoszik teteme.”

A Biblia feljegyzi, hogy később Mihály, Izrael angyali fejedelme magával az ördöggel vetekedett Izrael legnagyobb vezetőjének testéért (Júdás 1:9), amiből a kutatók arra következtetnek, hogy Énokhoz és a másik nagy prófétához, Illéshez hasonlóan Mózes is testben került fel a mennybe.

Halála után több mint 3000 évvel a zsidók, a keresztények és a muzulmánok is nagy becsben tartják, az iszlám vallás szerint például Mózes (arabul Musza) az öt legnagyobb próféta (Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed próféta) egyike, s ő az, akinek a neve az emberek közül a legtöbbet szerepel a Koránban.

Nem csoda hát, ha a Nébó-hegyre sokan zarándokolnak el Mózes-nyomában. De hol is van pontosan és milyen magas is ez a hegy?

Nos, az Abarim-hegység részét képező Nébó-hegy (arabul: Jabal Nībū vagy Dzsebel Nebo, héberül: Har Nevo) tulajdonképpen több hegycsúcs összefoglaló neve. A főcsúcs magassága 817 méter (2680 láb), a két mellékcsúcs neve El-Mukhajjat (Mukhayyat, 790 m) és Szijaga (Siyagha, 710 m). Ez utóbbi azért érdekes, mert maga a Mózes-emléktemplom a Siyagha csúcson áll, melynek neve arámiul azt jelenti: kolostor. Az arab nyelv megőrizte az arámi elnevezést, a görögök viszont Piszgah-hegy néven ismerték, a Bibliában is előfordul ezen a néven is.

S ha már itt tartunk, röviden még egy földrajzi név magyarázat ide kívánkozik: mi is az Ígéret Földje, a tejjel-mézzel folyó Kánaán, amit Mózes itt megpillantott, s ahová Isten rendelése szerint tilos volt belépnie. Nos, Kánaán területét az Ószövetség különbözőképpen határozza meg: egyes részek a Jordántól nyugatra eső területet nevezik Kánaánnak, később az ígéret földje egyes részeinek a jelölésére is használták: Kánaánnak nevezték a tengerparti síkság déli (Filisztea), északi (Fönícia) részét, és a Jordántól nyugatra eső terület egyes belső részeit. Mózes második könyve szerint Kánaán tejjel és mézzel folyó föld, így lett a későbbiek során a bőség, jólét jelképévé.

A Nébó-hegyet a közeli Madaba városából (9 kilométer) autóval vagy taxival érdemes megközelíteni: a kegyhely bejárata jól látszik a Madabát a Holt-tengerrel összekötő országútról. A hegytetőn levő, ferences rendiek által üzemeltetett kegyhelyhez és múzeumhoz (nyitva 7-19, télen 7-17) két jordán dínárért belépőt kell váltani, de ezért az összegért egy kis múzeumot is megnézhetünk. Apropó ferencesek: 2020 októberi állapot szerint a Nébó hegyén két ferences teljesít szolgálatot: Raffaele Caputo és Ammar Shahin.

A templomhoz vezető úton álló, 6 méter magas kőszobor a Szeretet Könyve az emberek között címet viseli. Az emlékművet Vincenzo Bianchi olasz szobrász a három egyistenhívő vallás szent könyvei, a zsidó Tóra, a keresztény Biblia és az iszlám Korán ihletésére készítette. A szobor görög, arab és latin felirata szerint „Isten a szeretet”.

A bazilika közelében áll egy kőszikla, melybe a következő sorokat vésték: „Franciscan custody of the Holy Land/ Mount Nebo Siyagha/ Memorial of Moses/ Christian holy place”. (A Szentföld ferences őrizete / Nebo Siyagha hegy / Mózes emlékműve / keresztény szent hely). Ezzel a kősziklával szoktak legtöbben fotózkodni, én is így tettem már többször is.

Az emlékhely kis múzeumában különböző régészeti leleteket lehet megtekinteni, sok feliratot is nézegethetünk, akár arámi, akár görög nyelven. Van itt például egy görög mozaik-felirat is, melynek jelentése: „Caesar felajánlása Alexios és Theophilos papok idejében” „προσφορα καισαριου επει αλεξυ (ο)σκαι θεοφιλου πρεσβ(υτερο)σ”.

A hegy egy részét 1933-ban a Szentföld őreinek nevezett ferencesek vásárolták meg: Abdullah Ben Husszein emír adott engedélyt a szentföldi kusztódiának a Nébó-hegycsúcs megvásárlására.

A jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanum 1933-37 között ásatásokat kezdeményezett ezen a területen, amelyek során felfedezték a Mózesnek szentelt IV. században épített háromhajós bazilikát a padozatot borító csodálatos mozaikokkal. Az 531-ből ránk maradt padlómozaikok állat- és növénymotívumok mellett egy vadászt és egy oroszlánt, valamint pásztort ábrázolnak a nyájával (sokak szerint az itteni mozaikok sokkal szebbek a híres madabaiaknál).

A ferencesek vezették az ásatási és restaurálási munkálatokat is: a IV. század óta zarándokhelynek számító ősi templomot 1933 és 1938 között Sylvester Saller tárta fel, napvilágra hozva a bazilikát kápolnáival és a kolostor melléképületeivel. A gyönyörű mozaikokat ezután védelem céljából földdel borították vissza. 1963-ban a Szentföld őrizete úgy döntött, hogy helyreállítja a mozaikpadlót, és Virgilio Corbót bízták meg a projekt irányításával. A romok fölé egy Oxfordban tervezett fém menedékházat emeltek, de a munkát az 1967-es arab-izraeli háború megszakította és csak 1976-1984 között kezdődött el újra, amikor a diakoni-keresztelőkápolnában új mozaikot fedeztek fel. 1989-ben az ősi és modern építmények felmérése után 2007 decembere és a 2016 októbere között lényegében egy teljes bazilika épült az ókori templom fölé. A projekt kulcsfigurája Michelle Piccirillo 2008-ban hunyt el.

Az egykoron itt álló, első templomnak három apszisa (szentélye) volt, bejárati homlokzata előtt oszlopcsarnok (narthex) állt, attól északra és délre egy-egy sírkápolna. A három apszis miatt „háromlevelű lóherének” nevezett templomot az egyik sírkápolnában feltárt mozaik felirata szerint 393-ban építették, a felirat most az egykori keresztelőkápolna helyén látható. Az épület a szerzetesek celláit befogadó udvarra nyílt. Ezt az eredeti kolostor-szerkezetet (a mai templom apszisát) az V. században templomhajóval bővítették ki, a VI. -ban pedig egy keresztelőkápolnával. Az északi oldalon lévő sírkápolna föld alatti helyiségei valószínűleg osszáriumok (csontházak) voltak. Az átalakítás következtében a régi templomból az új templom szentélye lett!

Az eredeti kis templom az idők folyamán végül egy nagy bizánci épületegyüttessé változott, amelynek az volt a funkciója, hogy befogadja az egyre nagyobb számban Jeruzsálembe induló zarándokokat. Az egyik ilyen, IV. században erre járt zarándoknő, bizonyos Egeria, naplót írt az utazásáról, melyben írt arról, hogy meglátogatott egy dombtetőn álló, Mózes emlékének szentelt kis templomot. Egeria naplóját 1887-ben Arezzo környékén találták meg, és ennek köszönhetően a kutatók értékes információkhoz jutottak a szentély történetéről.

A már említett padlómozaikot 1976-ban fedezték fel egyébként. Annak köszönhetően maradt ránk teljesen épen, hogy a diakonikon padlószintjét, ahol eredetileg volt, egy méterrel megemelték, hogy egy szintre kerüljön a bazilikával. E művelet közben a mozaikot befedték, és így megmenekült az évszázadok pusztításaitól. Sokak szerint ez az 531-ben készült padlómozaik a templom legérdekesebb része.

A nagy központi mozaikszőnyeget felajánló szöveg keretezi, felső része négy, egységes fehér hátterű mezőre oszlik. Az elsőben legfelül egy pásztor látható, amint egy fához kötött zebut megvéd a rá támadó oroszlántól, mellette egy frígiai sapkás katona lándzsájával döfi le a rá támadó nőstény oroszlánt. A második mezőben két kopókkal körülvett lovas vadász medvét és vaddisznőt terít le lándzsájával. A harmadik mezőben a fa árnyékában üldögélő pásztor őrzi legelésző kecskéit és juhnyáját. A negyedik regiszteren két ifjú tűnik fel, egyikük fekete, a másik fehér, az első egy struccot, a második köpenyes, frígiai sapkás alak egy zebrát és egy tevét vezet. A keret felső részének felirata Madaba püspökének és a mozaikot készítő mestereknek a nevét örökíti meg. Az 531-ben készített mozaik mesterei Cairnos, Soelos és Elias voltak. Abban az időben sok görög származású mesterember élt Madabában és környékén, s a görög nyelvet is beszélték a bizánci korban.

Ha megnéztük a mozaikot, ejtsünk szót még a templombelső egyéb részeiről is: a bejárattól jobbra, a makett közelében található VII. századi hozzáépítés a Szűz Mária-kápolna, amelynek eredetileg saját apszisa volt. A szentély bővítésekor a következő kápolnát alakították át az új keresztelőkápolnává. A keresztelőkúton két feliratot találtak, amelyek közül az egyik arról a helyről beszélt, ahol a novíciusok a megvilágosodás részesei lesznek. A helyen ma egy szép, színes üvegkereszt áll, a főhajó apszisától jobbra pedig egy fehér és fekete mozaikszemekből kirakott kereszt Mózes feltételezett sírjának a helyét jelzi. (Ez a tulajdonképpeni emlékhely szíve).

A központi hajó apszisa – amely maga az eredeti szentély – szőnyegekkel borított, egyszerű, de misztikus hangulatot árasztó helyiség. Kissé távolabb találjuk a kereszt alakú keresztelőmedence maradványait, amelyben – akárcsak a templom túloldalán látható későbbi, VI. századi keresztelőkápolnában belemerítéses módon zajlott a szertartás.

***

Nade igazából nem is a bazilika itt a lényeg, hanem maga a hegy és az arról a Kánaánra nyíló kilátás! A templom mögötti kilátóteraszról fenséges panoráma tárul a szemünk elé. Szép időben jól láthatók a közeli hegyláncok, nyugati irányban jól látszik a Jordán folyó völgye és a Holt tenger medencéje, mely Földünk felszínének legmélyebb pontján, 400 m-el a tengerszint alatt található. Ezért is olyan döbbenetes a látvány, hiszen a 817 méter magas hegyről mínusz 400-ra látunk le, tehát a szintkülönbség 1200 méter! A Nébó-hegyről látszik a Föld legmélyebben fekvő városa, a Palesztin területeken található Jerikó is, illetve tisztább napokon Jeruzsálem, de elénk tárul egész Gileád, Júdea hegyei és a Negev – az ígéret földje.

A Biblia így írja le az elénk táruló panorámát: „Ezután fölment Mózes a Móáb síkságáról a Nebó hegyére, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben van, és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, az egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, meg Júda egész földjét a nyugati tengerig, továbbá a délvidéket, a Jordán környékét és a pálmák városának, Jerikónak a völgyét Cóarig. És mondotta neki az Úr: Ezt a földet ígértem oda esküvel Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ezt mondtam: a te utódaidnak adom. Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda. (5Móz 34,1-12)”. Naftali egyébként Galileát, Efraim és Manassé földje pedig Szamariát jelenti ebben a leírásban.

A teraszon tábla segíti az eligazodást, ebből megtudhatjuk néhány közeli város irányát és távolságát. Tiberias-tó 106 km, Nablus 66 km, Jerikó 27 km, Ramallah 52 km, Qumran 25 km, Betlehem 50 km, Hebron 65 km és Jeruzsálem 46 km.

A tábla közelében, a kilátóhelyen egy hatalmas bronz keresztet is emeltek, mely egyszerre szimbolizálja Jézus kereszthalálát, valamint a keresztre kapaszkodó kígyó a Mózes által a sivatagban felemelt csúszómászót. A kereszt a zsidók 40 évi pusztában való vándorlására is utal: miután sokan meghaltak kígyómarásban, a nép könyörögni kezdett az Úrhoz, hogy védje meg őket a mérges kígyóktól. Mózes az Úr szavára egy botra tekeredett rézkígyót készíttetett. Akit megmart egy kígyó, de föltekintett erre a rézkígyóra, az életben maradt. Az emlékmű egy firenzei olasz művész, Gian Paolo Fantoni alkotása.

Ezen a kilátóponton egyébként a sok turista és zarándok mellett az elmúlt évtizedben két pápa is állt: 2000 március 20-án II. János Pál pápa is elzarándokolt ide és egyébként olajfát ültetett a bizánci kápolna mellé, a béke szimbólumaként.

Közel-keleti látogatásának második napján, 2009. május 9-én pedig XVI. Benedek pápa járt a jordániai Nébó-hegyén. A tudósítások szerint az egyházfő néhány percig szemlélte a Jordán völgyét és a távoli Jeruzsálem dombjait arról a helyről, ahol a Biblia szerint Mózes meglátta az Ígéret földjét, a kíséretében lévő egyházi vezetők előtt pedig arabul mondta, hogy Béke veletek (asz-Szálem Alejkum)!”

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!