A királynék városának, Veszprémnek a szimbólumává vált egy szoborpár, mely I. Szent István királyt és Gizella királynét ábrázolja. A király halálának 900. évfordulójára 1938-ban, Ispánky József által készített szoborpár a veszprémi vár végén álló bástyafalon áll, a „világ végén”, ahogyan Cholnoky Jenő nevezte a helyet. S csakugyan úgy is érezzük magunkat itt, a meredély szélén. 40-50 m-es mélység tátong alattunk, a Séd folyó völgye. A bástyafalról letekintve, kiterített térképként fekszik előttünk Veszprém: szépen látszik a szép ívű 46 méter magas Völgyhíd (a „Viadukt”) is, attól jobbra pedig hívogatóan látszik egy szép hegy, tetején kilátóval: ez a Csatár-hegy (375 m).
A várbeli királypár szobrától a kilátó légvonalban pontosan 4,6 kilométer. De nem csak innen látszik ez a hegy, hanem ha Veszprém városa mellett utazunk a 8-as számú főúton, az úttól délre is hívogatóan néz ránk ez a szép hegy. Ne legyünk restek, egyszer álljunk meg, és menjünk fel ide.
Ha végig gyalog akarunk menni, akkor a veszprémi állatkert mellől induló piros sáv jelzésen is megközelíthetjük a hegyet, de ha kevesebb időnk van, akkor Veszprémtől északnyugatra, a 8-as út Csatárhegyi elágazásától induljunk. Innen egy egysávos jó minőségű aszfaltúton kanyarog fel kb. két kilométer hosszan a Csatárhegy nevű településrészig. Ha itt elvétjük a jelzést a víkendházak sűrűjében, akkor se ijedjünk meg, a Lejtős utca, a Kápolna utca, a Körtefa utca és a Kilátó utca is mind-mind felvisz a hegyre, egy kápolnáig.
A bakonyi piros turistajelzés mellett álló Csatári kápolna Veszprémnek, mint az egyik legrégebbi püspöki és vármegyei székhelynek búcsújáró helye. A műemlék kápolnát 1767-ben Fráter Nerbt Hilarius remete gyűjtéséből építették. A remete 1804-ben halt meg életének 67. évében. Földi maradványait a kápolna földjében helyezték örök nyugalomra.
A kápolnától a piros háromszög jelzésen a hegy tetején álló kilátó 6-7 perc alatt kényelmes, 200 méteres sétával elérhető.
A Csatár-hegy 375 m magas csúcsán álló Cholnoky-kilátó eredetileg 1972-ben épült, azonban 2003 nyarán valaki felgyújtotta az amúgy is rossz állapotban lévő faépítményt, s az porig égett. Még abban az évben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 8,8 millió forintos támogatásával és a Veszprém város önkormányzatától kapott további félmillió forinttal az erdészet újra felépítette a kilátót, melyet 2003. december 11-én fel is avattak.
Az új kilátó a korábbinál két méterrel magasabb, 12 méter magas és három szintes lett: a harmadik szintről a szemmagasság 10 méter körül van. Innen remek kilátás nyílik a közeli és távoli tájra: északról a Hajag (Középső-Hajag, 646 m) és a Papod (644 m) vonulatát látjuk, alattunk közelebb Bánd és Márkó község, illetve a Bakony Művek Lakótelep melletti murvabánya látszik.
Északkeletre a távolban Várpalota, Inota, Pétfürdő sejlik, keletre Veszprém, délnyugatra Nagyvázsony, a Kab-hegy a tévétoronnyal. Nyugatra a Vár-hegy (403 m), a Malom-hegy (412 m), a Miklós Pál-hegy (489 m) vonulata zölddel.
Miután megcsodáltuk a tájat, szóljunk pár szót a kilátó névadójáról, a veszprémi születésű Cholnoky Jenő (1870-1950) földrajztudósról, a magyar geográfia legnagyobb tudósainak egyikéről. Életéből bakancsos szemmel kiemelendő momentumok, hogy már érettségi után becsatangolta az Alpok hegyvilágát, egyetemistaként pedig az egyik nyári szünetben gyalog bebarangolta egész Erdélyt. 1896-ban másfél éves egyszemélyes expedícióra ment Kínába, ez volt életének egyik legnagyobb vállalkozása, életrajzírói szerint Kínában töltött ideje alatt 6000 kilométert gyalogolt! Járt még ezenkívül a távoli északon lévő Spitzbergákon (Svalbard), 1912-ben pedig Teleki Pál társaságában az Amerikai Egyesült Államokat járta be az Atlanti-óceántól a Csendes-óceán partjáig, ide az Amerikai Földrajzi Társaság meghívására utazott.
Cholnoky Jenő termékeny és jó tollú író is volt, mintegy 50 könyvet adott ki, továbbá 700 különféle tudományos dolgozata és népszerű cikke jelent meg, ezenkívül országszerte rengeteg népszerű földrajzi előadást tartott. Külön kiemelendő, hogy ő vetített először színes diaképeket Magyarországon: ezeket maga állította elő fekete-fehér diapozitívok átfestésével!
2016 októberében itt a hegyen egy ünnepség keretében leplezték le azt a Cholnoky Jenő tiszteletére emelt emlékkövet és emléktáblát, amit Veszprém és az Édesvíz Egyesület közösen állíttatott a híres természettudós tiszteletére a Csatér-hegyi kilátó mellett.
A Csatár-hegy kapcsán, ha nézegetjük a térképeket, több térképen is szerepel egy barlang-jelzés, mely a Csatár-hegyi barlanghoz visz.
Happ József tehene alatt beszakadt a föld és helyén egy tenyérnyi lyuk keletkezett
A Dél-Bakonyi karszton nyíló Csatár-hegyi-barlangot 1960. május 11-én fedezték fel. Ekkor egy helyi gazda, Happ József tehene alatt beszakadt a föld és helyén egy tenyérnyi lyuk keletkezett. A gazda két segítőjével kitágította a lyukat, és lemásztak a hét méter mély üregbe. Pár nappal később a Veszprémi Barlangkutató csoport dr. Markó László vezetésével megvizsgálta a barlangot, és feltártak két kisebb folytatás. Pár évvel később a barlang bejárata magántulajdonba került, sőt mi több megpróbálták betemetni is, az évtizedek során pedig az üreg szeméttel való feltöltése majdnem sikeres lett. 1991-ben Gyurmann Csaba és a Bakony Barlangkutató Egyesület tagjai mérték fel a már szinte teljesen feltöltött barlangot, feltárását pedig 1993 nyarán kezdték el a Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület tagjai. 1998-ban az egyesület egy új járatot is felfedezett; jelenleg a barlang feltárt hossza 50 m, mélysége 12 m.
A barlangban (befoglaló kőzetében) egyedülálló ősmaradvány is került már elő: a világon elsőként megtalált helyéről a csigakövület a Purpuroidea csatarhegyensis nevet kapta.
A Csatár-hegy megközelítéséhez nem kell bemenni Veszprém városába, hanem a 8-as számú főút várost elkerülő nyugati szakaszáról tudunk a hegy felé menni. A túrához jó választás a Cartographia Bakony turistaatlasza is, de talán még jobb a Szarvas-Faragó féle Veszprém megye turisztikai információs térképe, melynek a Veszprém és a Tekeres-völgy melléktérképe (1:25 ezres) kiválóan ábrázolja a területet.
Kép és szöveg: Barna Béla