Székelyföld teteje: a Madarasi Hargita (1800 m)

A Hargita a székelyek „szent hegye”, a magyar turizmus egyik „kultikus hegysége”, mely számos magyar irodalmi mű legendás színhelyéül szolgál. És ki ne hallotta volna már a „Hargitai fenyveserdő aljába” kezdetű dalt, mely mű ugyan, de azért magunkban dúdolhatjuk, amikor felgyaloglunk Székelyföld legmagasabb csúcsára, az 1800 méter magas Madarasi Hargitára. 

Az 1960-as évekig a Madarasi-Hargitát Kápolnásfalu felől közelítették meg, de mivel akkor elkészült az Ivó (Izvoare) nevű hangulatos szórványtelepülésről a tetőre vezető erdészeti út, ezért ma már a 400 lakosú Ivót érdemes választani túránk kiindulópontjául. Nagyon sok udvarhelyinek van itt hétvégi háza, de működik itt kemping és van sok jó szálláshely. Ha busszal jövünk Udvarhelyről, Ivóban kell leszállni, ez a végállomás. Innen gyalog folytathatjuk utunkat, de csoportok traktort is bérelhetnek. Nyáron kocsival is fel lehet jutni egészen a Madarasi-menedékházig a kilenc kilométer hosszú erdőkitermelő úton.

Ivót elhagyva utunk a Filió-patak völgyében halad: itt vezet az 1994-ben a CSTTE által felfestett kék kereszt turistajelzés is, gyönyörű lucfenyvesek között. Az 1569 méteres Nyerges hegy tövében, 1400 méteren fakadó Fedeles-kút utáni néhány szerpentin után hamarosan elérjük a menedékházat, melyet a székelyudvarhelyi Hargita Testedző Egylet épített 1940 ősze és 1942 augusztusa között, Kós Károly tervei szerint (ezen időszakban a második bécsi döntés következtében a Hargita 1940-44 között rövid ideig újra Magyarországhoz tartozott).

a Madarasi menedékházat a székelyudvarhelyi Hargita Testedző Egylet építette 1940 ősze és 1942 augusztusa között, Kós Károly tervei szerint

Az épület 1620 m magasságban a Hargita legmagasabb csúcsa alatt fekszik: a villannyal világított turistaháznak 108 férőhelye volt (www.menedekhaz.ro), a 2015-ös éveben teljesen felújították. A Madarasin kívül az utóbbi időben egyre több ház épült és épül (Hajnal-ház, Gyopár, Vitus-ház, janó-ház, Boróka, stb), legfelkapottabb mostanság a 2006 decemberében megnyílt Sugó Panzió (www.sugopanzio.ro).

A Sugó kiváló kiindulópontja nemcsak a túráknak, de a téli síelésnek is, ugyanis a környék legjobb sípályái is a Madarasi-Hargitán találhatók: a menedékháztól délre a Mihályhavason (1685 m) meredek, felvonóval rendelkező északi pálya található profiknak, de van itt közepes nehézségű (Zárug, Vargyas) és kezdőknek (Sugó) való sípálya is.

A Madarasi-Hargita 1801 méter magas csúcsa a turistaházaktól észak felé található és viszonylag elég könnyen, bő félórás gyaloglás után érhető el. Utunk borókafenyő illetve vörös áfonya („székelyül” havasi meggy) és fekete-áfonya (székely nevén kokojza) bokrok, festői kis sziklák mellett vezet fel a csúcsra, amely egy domború, füves tető.

Orbán Balázs (1829-1890) az 1860-as években hat év alatt, gyalog és szekéren utazta végig Székelyföldet, hogy elkészítse monumentális könyvét, a Székelyföld leírását (1873), melyben így ír a Hargitára tett túrájáról, mely közben persze ő is áfonyázott: „Áfonyát, az Alpoknak ezen ízletes gyümölcsét szedegetve s az éltető, éleny-dús léget egész tüdővel szíva léptettünk fennebb fennebb, míg pontban 5 órakor a Hargita legmagasabb ormán, a Galusa tetőnek csúcsán voltunk. Egy csomó trachytszikla, széthányt gulának tömegeként, annak éppen tetőpontján van összehalmozva, mi azok közé helyezkedtünk el az itt örökké lengedező szél ellen fedezendők magunkat, s ezen 5573 láb magas sziklapáholyból bámultunk el azon nagyszerű, s leírhatatlan körlátványon, mely innen feltárult előttünk.”

Orbán Balázs idején, illetve 1897-ben is a Madarasi-Hargitát még Galusa-tetőnek és Nagy-havasnak hívták, a mai térképek az 1756 m magas Rákosi Hargitát jelölik zárójelben Galusa-tetőnek. A Hargita szó eredetére egyébként több megfejtéssel próbálkoztak, van, ki úgy vélte, hogy a gótok Aargiutánjáról (azaz „patak-ömlesztő hegy”-éről) van itt szó, mások szerint Horu Géta, azaz a Géták-hegye, de elképzelhetőnek tartják hogy Attila hunjai nevezték el, ugyanis a távoli Mongóliában is van egy Hara-gita, ami Fekete-hegyet jelent.

Tény, hogy 1864-ben a hegyet Hunfalvy János Nagy-Hargitának írta, sőt már 1799-ben gróf Teleki József is a „Hargita Havassá”-ról értekezik, imigyen: „Ez egy az legmagasabb havassa körül Erdellnek (…). Teteje csupa kőszikla, egészen bé van nőve muhorral, mellyről azt állítják hogy csak Islandiában találtatik és az hektika ellen igen hasznos orvosság”.

A sok névmagyarázat után nézzük magát a csúcsot, ahol keresztek, kőből kirakott feliratok és kopjafák fogadják a vándort, 2006-ban például Eger városa is állítatott egy nagy kopjafát. A tető közepén kövekből rakott kis piramis illetve egy 1986-ban a csíkmadarasiak által állított, fogazott fakereszt jelzi a Hargita hegység legmagasabb pontját, ahonnan tiszta időben messze el lehet látni. Északnyugaton a Görgényi-havasokat, észak felé a Fertő-tetőn túl a Veresbükk és Ostoros-hegyeket, déli irányban a Csicsói-Hargitán és a Tolvajos-tetőn túl a Kakukk-hegyet lehet látni. Legszebb panoráma azonban északkelet felé van: a Nagyhagymás-hegység impozáns tornyai, köztük a híres Egyes-kő is szépen látszik a Madarasi-Hargitáról (távolság légvonalban 32 km).

A Hargita egyébként a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának legfiatalabb tagja, főként andezitek különböző fajtáiból (amfibol, piroxén, biotit) áll, melyet tufák és törmelékek rétegeznek.

a Hargita egyébként a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának legfiatalabb tagja, főként andezitek különböző fajtáiból (amfibol, piroxén, biotit) áll

Egyik legjelentősebb kutatója, Székely András a Központi-Hargitában a vulkáni kitörés fő központjaként a Madarasi-Hargita hatalmas, 5 km átmérőjű kalderáját jelöli meg. A kaldera 1600 m feletti félkörívű peremét az alábbi csúcsok jelölik ki: Madarasi-Hargita (1801 m), Kis-Bagolykő (1671 m), Rákosi-Hargita (1758 m), Madéfalvi-Hargita (1709 m) és a Csicsói-Hargita (1761 m).

A Hargita azonban nem csak kő, hanem fogalom is, a hazai Kárpát-hangulat egyik fő megtestesítője, például hatalmas hegytömeg óriási fenyveserdeiben elég sok medve is él! Ha véletlenül mégsem találkoznánk velük, akkor idézzünk Dsida Jenőtől egy versrészletet búcsúzóul: „…a gyantaszagú fenyvesekben/ mindig levett kalappal járok/ sebes, mély vizeid bennem zúgnak”.

Kép és szöveg: Barna Béla

A Madarasi-Hargitára tett túrához leginkább a Zsigmond Enikő által szerkesztett, 1999-ben megjelent 1:50000 méretarányú Hargita-hegység turistatérkép ajánlható. A hegységről 2001 szeptemberében és 2007 novemberében is jelent meg cikkem a Turista Magazinban.

 

SZEMÉLYES VONATKOZÁS: a Hargitát már az 1990-es években nagyon megszerettem, jártam itt nagyon sokszor udvarhelyi barátommal, a testvérével és Bódis Katalinnal is, de 2001 júliusában mindössze 6 hónapos Bori lányunkkal is túráztunk a hegyen, később pedig egri főiskolai tanárként hoztam el ide tanítványaimat is. Most álljon itt egy néhány archív fotó érdekességképpen:

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!