Isztambul látképe a Héttoronyból – Fotó: Barna Béla
Isztambul (İstanbul, történelmi nevein Bizánc és Konstantinápoly) közel 14 millió főnyi lakosságával Törökország legnagyobb városa. A Márvány-tenger partján fekvő ősi város az egyik legnagyobb és a legtovább fennálló iszlám világbirodalom, az Oszmán Birodalom fővárosa, szultáni székhelye (1453–1923) is volt fél évezreden át.
Rengeteg látnivalója közül most csak a Héttorony (törökül Yedikule Hisarı vagy Yedikule Zindanları) nevű erődöt emelnénk ki, amely már a bizánci korban is egy héttornyú erőd volt, erre utal Heptapürgion görög, majd később Yedikule török neve. Bizánc elfoglalásakor II. Mehmed (el-Fatih, a Hódító szultán) romokat talált a Héttorony helyén, de a város elfoglalása után 1457-1458 folyamán kijavíttatta a tornyokat, és nagy erőddé alakította azokat át, amely a korai oszmán időkben kincstárként, majd a janicsárok szállásaként, később hosszú időn át állambörtönül szolgált.
A Héttorony hatalmas kőbörtöne különösen gyászos emlékű a magyarok számára, sok magyar senyvedt itt a török hódoltság idején. Itt raboskodott Szilágyi Mihály, Wathay Lőrinc, Csesznek várának kapitánya, Majlád István erdélyi vajda, és itt fejezte be életét Török Bálint, de itt végezte be életét Béldi Pál is. A Héttorony utolsó magyar rabja gróf Esterházy Antal császári főstrázsamester volt 1698–1699-ben. A leghíresebb magyar rab azonban minden bizonnyal Bornemissza Gergő volt.
Bornemissza Gergely (1526-1555) alakja ma leginkább Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regényéből ismert, melynek ő a főhőse. Bár életéről keveset tudni, annyit nagy valószínűséggel sejteni lehet, hogy Bornemissza Gergely 1526 körül született Pécs városában, s talán egy kovácsmester fia volt. Gyermek és fiatalkoráról szinte semmit sem tudni, valószínűsíthető hogy 1549-től 1950-ig a Nyitra melletti Gimes (Ghymes) várának várnagya volt. És ami még biztos, hogy 1552-ben 250 puskása élén érkezett meg az egri várba, így valóban, Bornemissza nem csak a regényben, hanem a valóságban is az 1552. évi nagy egri katonai siker egyik kulcsszereplője volt.
Bornemisszának a valóságban két felesége volt, az elsőt Fügedi Erzsébetnek hívták, annak halála után a másodikat pedig Sygher Dorottyának.
Arról is szólni kell, hogy Cecey Évának Gergely deák feleségeként való szerepeltetése pusztán Gárdonyi írói fantáziájának gyümölcse. Bornemisszának a valóságban két felesége volt, az elsőt Fügedi Erzsébetnek hívták, annak halála után a másodikat pedig Sygher Dorottyának: házasságkötésük 1554 januárjában volt az egri várban! Gergelynek négy gyermekéről is tudnak a történészek, név szerint: Orsi, Kató, György és János.
Ezt követően azonban sajnos Bornemissza már nem sokáig volt várkapitány: alig hogy megépítette a bástyát s megjárta kétszer Bécset, 1554. október 17-én egy portya során Pásztó környékén török fogságba esett: az egri ostrom egyik török parancsnoka, Veli hatvani szandzsákbég lépre csalta egész csapatával együtt (más források szerint Bornemissza a Mezőkereszteshez közeli Csincse falunál a füleki bég katonáival csapott össze). Valamennyi fogoly Hatvanba került, de Bornemissza nem sokáig maradt itt, mert 1554. november 1-jén már a budai pasa tömlöcének rabja lett.
A két napos budai fogság alatt megírta ismert végrendeletét, majd rögtön, 1554. november 3-án elindították Konstantinápolyba, ahová az ott tartózkodó Verancsics Antal szerint december 12-én érkezett meg. Budáról útja Sztambulig tehát 31 napig tartott. A török fővárosban Gergely a Jedikulában, a Héttoronyban raboskodott.
Kara Ahmed pasa, Eger várának sikertelen ostromlója nagy valószínűséggel 1555 szeptemberében felakasztatta az akkor 29 éves Gergelyt.
S bár felesége, Dorkó asszony 1555 januárjában levélben kérte Nádasdy Tamás nádort, járjon közbe szabadulása érdekében, a közbenjárás sajnos sikertelen volt. Kara Ahmed pasa, Eger várának sikertelen ostromlója nagy valószínűséggel 1555 szeptemberében felakasztatta az akkor 29 éves Gergelyt.
A nagyvezírré lett albán származású Kara (Fekete) Ahmed pasa sem úszta azonban meg, a mindenható szultána intrikája nyomán megfojtották. Egyébként is sok török is halt meg a Héttoronyban: a statisztika szerint hét trónfosztott szultán is itt végezte be életét, az áldozatok fejeit pedig elrettentő példaként az erőd falaira tűzték ki, más leírások szerint levágott fejüket a „Vérkút”-ba (kan-kujutu) dobták.
Az erődöt 1831-ig használták börtönként, majd lőporgyárat hoztak itt létre. A Héttorony börtönét 1895-ben múzeummá minősítették. 1958-70 között Törökország első női építészeinek egyike, Cahide Tamer végzett rekonstrukciós munkálatokat. S végül nekünk magyaroknak fontos dátum, hogy 2009. június 25-én az itt raboskodott magyar történelmi személyiségek emlékére háromnyelvű emléktáblát avattak a következő felirattal:
„Török Bálint, Bornemissza Gergely, Majlád István, Béldi Pál / és mindazon magyar rabok emlékére, akik hazájuktól távol,/ a Héttoronyban raboskodtak a XVI.- XVII. században”.
Az emléktáblát a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület és a Bornemissza család állíttatta. Az emléktábla avatáson jelen volt Aykut Aki, a Héttorony Múzeum igazgatója, Székelyné Németh Mária főkonzul, dr. Messik Miklós a Magyar Emlékekért a Világban egyesület elnöke és Keszthelyi László, a Bornemissza Gergely Emlékbizottságtól, aki a sajtó tudósítások szerint hitet tett amellett, hogy Bornemissza Gergely emléke a magyarok szívében örökké élni fog.
Miután megnéztük az emléktáblát, menjünk fel a tornyokba, sétáljunk egyet a falon, nézzünk rá Isztambul modern és pezsgő metropoliszára, merengjünk el kicsit a Márvány-tenger felé nézve, esetleg idézzük fel egy kőre leülve a hely szépirodalmi vonatkozásait. Itt a Héttoronyban játszódik Ivo Andrić boszniai származású jugoszláv Nobel-díjas író Az elátkozott udvar (Prokleta avlija) című novellája. És természetesen Gárdonyi sorait is olvashatjuk a Héttoronyról:
„Konstantinápoly déli sarkán egy régi vár áll. Falai magasak. A falakon belül hét köpcös torony, mint hét óriás szélmalom… A vár falát felében a Márvány-tenger mossa, felében faházak környezik. Ez a híres Jedikula, magyarul Héttorony. A hét toronyba van berakva és betömve a szultánnak minden kincse. A középső kettőben az arany és gyöngyös ékszerek. A tenger felől állókban az ostromszerek, kézifegyverek és ezüstkincsek. A másik kettőben a régi fegyverek és a régi okiratok, könyvek. Ott a hét torony között őrzik a fejedelmi rabokat is. Mindenkit másképpen. Némelyiket láncon és sötét kőlyukban, másikat olyan kényben, szabadján, mintha otthon volna: járni engedik napestig a várkertben, a zöldségeskertben, a tornyok erkélyén, a fürdőben; szolgát tarthat hármat is; leveleket írhat, látogatókat fogadhat, muzsikálhat, ehetik, ihatik, csak éppen ki nem mehet. Haj, a magyar ruha sok rabon kopott a Héttoronyban”.
Kép és szöveg: Barna Béla
A Yedikule Múzeumba a belépő 10 török líra, nyitva tartás: keddtől vasárnapig 9:00-től 18:00-ig. A Héttorony a belvárostól távolabb, az Aya Sofiától 6 kilométer távolságra nyugatra, a Márvány-tenger partjához közeli Sahil Park mellett található.
Az írás eredetileg a Hegyisport és Turista Magazin (HTM) 2015 második számában (14-16. oldal) jelent meg. A HTM megrendelhető: a Kornétás Kiadónál (1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D. Tel./Fax: 359-6461, 359-1964 E-mail: studiokonyvesbolt@chello.hu).
