A világ legsűrűbben lakott országa, Monaco

A Monacói Hercegség (Principauté de Monaco), mint azt 1962 decemberében módosított alkotmánya kimondja, „szuverén és független állam”, amely az alkotmányos monarchia elvén alapul. Az államfő a Grimaldi-házból való II. Albert (III. Rainier korábbi monacói herceg és Grace Kelly színésznő fia). A monacói herceg országának területe mindössze 2,02 km², ezzel Vatikán után Monaco a világ második legkisebb nemzetközileg elismert független állama és az ENSZ legkisebb tagállama.

Monaco a világ második legkisebb nemzetközileg elismert független állama és az ENSZ legkisebb tagállama, a világ legsűrűbben lakott országa (18589 fő/km²)

E kis területen 37550 fő él (ebből 4960 fő rendelkezik monacói állampolgársággal!): Monaco ezzel a világ legsűrűbben lakott országa (18589 fő/km²), a második helyezett Szingapúrt jócskán megelőzve.

A területi és népsűrűségi rekordokon kívül is van azonban pár dolog, ami miatt érdemes ebbe a Földközi-tenger partjainál fekvő országba ellátogatni. A városállam legfontosabb iparága az idegenforgalom. Híres múzeumai mellett Monte Carlo világhírű játékkaszinói, valamint a Monaco Grand Prix vonzza a látogatókat, és persze az (adó)paradicsomi állapotú, azúrkék tengerpart is nagy vonzerő.

Apropó Forma 1: a Monacói Nagydíjat 1929 óta rendezik meg a hercegségben. A versenyt Monaco városi pályáján, a Circuit de Monacon rendezik, ez a Forma-1 leglassabb pályája. A városi pálya a tenger mentén helyezkedik el; nos, mikor Monacóban autóztam, a pálya egy kis szakaszán én is végigvezettem. S ha már vezetés, az autórádión stílusosan egy Neoton Família zenét hallgassunk, a Monte Carlo című számot, ami így kezdődik:

„Az út, az út a hegyről egyre lejjebb száll./ Ott áll, mint régen elvarázsolt vár/ a mesevilág, ahol minden szép”.

Amúgy tényleg, az út, az út a hegyről egyre lejjebb száll, tényleg így autóztam be Monacóba. Menton felől jöttem, a D-52-es úton, innen az egyik legjobb rálátás a miniállamra. Vigyázni persze nem árt, mint ahogy a monacói pálya a legveszélyesebbek közé tartozik (kétszer is beestek már itt a tengerbe a monacói nagydíj alatt), úgy a környező utak is kanyargósak tudnak lenni: egy ilyen monacói kanyarban halt meg autóbalesetben a jelenlegi monacói herceg anyja, Grace színésznő-hercegnő 1982-ben.

Érdemes hát letenni az autót, s gyalog bebarangolni az országot. Monaco négy kerületre (quartier) oszlik: Monaco-Ville városára, La Condamine kikötőjére, Monte Carlo lakó- és üdülőövezetére, és Fontvieille tengertől elhódított területére. Egy hatalmas mélygarázs és a klasszikus látnivalók zöme is Monaco óvárosában vannak, kezdjük hát itt az országnézést.

Rögtön a mélygarázs mellett van Monaco egyik leghíresebb látnivalója az Oceanográfiai Múzeum; hatalmas akváriumaiban a Földközi-tenger élővilágát ismerhetjük meg. Már 16 évesen is jártam itt, akkor ezt írtam róla utinaplómba: „Ezután Monaco kétségkívül legjelentősebb múzeumába, az Oceanográfiai Múzeumba tértem be 23 francia frankért. Egyben a világ egyik legjelentősebb tengeri múzeuma is, alapítója I. Albert monacói herceg volt. Alapkövét 1899-ben rakták le, s a kész épületet 11 évvel később avatták fel. Ezen intézet segítségével folytatja vizsgálatait a világhírű francia mélytenger-kutató, Jacques Cousteau kapitány. Először a múzeumi részleget néztem meg: ősállatok, ma is élő hatalmas tengeri állatok, bálnák csontvázai, kutatóhajók modelljei, több ezer kagyló, valódi grönlandi kajak jellemzik a felső két emeletet. Az alagsorban kapott helyet a mélytengeri akvárium. Rengeteg tengeri élőlény, halak, rákok, teknősök fantasztikus kavalkádja. Egyszerűen lenyűgözött, hisz először láttam ilyet.”

Az ország másik fő látnivalója Monaco mindenkori hercegének a palotája, mely jelenleg Albert hercegnek és családjának az otthona. Az államfő a Grimaldi-házból való, 1958-as születésű II. Albert (III. Rainier korábbi monacói herceg és Grace Kelly színésznő fia, teljes nevén Albert Alexandre Louis Pierre Grimaldi. Albert monacói hercegről egyébként a legfrissebb hír, hogy 2011. július 1-jén összeházasodott Charlene Wittstock egykori dél-afrikai úszóbajnoknővel.

A polgári esküvő után másnap július 2-án az egyházi szertartásra került sor a Grimaldi-palota díszudvarában: ezen 800 fős vendégsereg vett részt, csemegézve a névsorból Karl Lagerfeld és Giorgio Armani divattervezők, Roger Moore brit színész és Naomi Campbell brit topmodell. A lakodalmas zenészek sem akárkik voltak: koncertet adott a legendás, 1971-ben alakult kaliforniai Eagles (Hotel California ugye), majd Jean-Michel Jarre lézerfény-effektusokkal kísért elektronikus zenéje szórakoztatta az esküvő közönséget.

Látszik na, hogy a herceg azzal büszkélkedhet, hogy Európa legrégibb, folyamatosan uralkodó családjának tagja. Az éppen ötéves Boldi fiam is meg akarta őket látogatni, de az őrök iszonyatos hangerővel lefütyülték, amikor ötévesen jócskán beszaladt a láncokkal elzárt területre.

Ha az esküvőre már nem hívtak meg és a herceget sem láthatjuk éppen erre csámborgó egyszerű turistaként, azért a Hercegi Palotához már csak a csodás kilátás miatt is érdemes felmenni. Ráláthatunk innen az egyik irányba Fontvieille tengertől elhódított területére és vadiúj kikötőjére is, a másik irányban pedig ágyúgolyók mellől csodálhatjuk Monte-Carlo panorámáját.

Magában Monacóban még érdemes bemenni a katedrálisba, mely az 1870-es években készült neoromán stílusban, Charles Lenormand építész tervei szerint. A Grimaldi család sírjait láthatjuk a templom belsejében, és itt alussza örök álmát Grace Kelly is.

La Condamine városrész nevezetessége a Botanikus kert (Jardin Exotique) meg a jachtcsodákkal teli kikötő. Magyar irodalomtörténeti vonatkozása is van természetesen: Ady Endre kétszer is járt itt Lédával. Először szerelmük fellángolásakor, 1904. szeptember 18-tól november 15-ig laktak itt. A szerelmesek nem a drága Monte-Carlóban laktak, hanem a hercegség valamivel olcsóbb helységében, La Condamine-ban, a tenger felé vezető rue Albert végén emelkedő Hôtel de la Paix nevű szállóban. Második alkalommal végleges szakításuk előtt, 1911 májusában időztek itt és Monte Carlóban négy napig.

A kikötő mellett átsétálhatunk a híres-hírhedt Monte Carlóba. Volt egy időszak, amikor a „jobbfajta” szentimentális regény hőse feltétlenül szerencsét próbált a kaszinóban, vagy a krimifilmek sikkasztói jöttek ide, utánuk a híres nyomozókkal. Itt épültek a legluxusabb luxusszállodák, felhőkarcolók stb. Már 16 évesen azt írtam, hogy kissé sznob volt nekem ez a hely. Ámhogy énrám is ragadt egy kis sznobság, azt az mutatja, hogy elzarándokoltam a Plages du Larvottóra: így elmondhatom, hogy életemben először Monte Carlóban fürödtem a tengerben. Fantasztikus volt, csak ne lenne ilyen sós. Borzasztóan idegesített. Egyébként 1990. július 12-én érintkezett először sós vízzel hamvas habtestem, csakhogy leendő életrajzíróim ne írjanak hülyeségeket.

Életem első tengeri strandolásáról visszafelé sétálván megtekintettem kívülről a híres játékkaszinót. Ha lett volna pénzem (3 francia frank fityegett a zsebemben) sem játszhattam volna, lévén még csak 16 éves. A vesztésre pedig csak a 21 éven felüliek jogosultak. – Ezeket a néhol már röhögnivaló dolgokat írtam le akkoriban.

Kaszinóba az azóta eltelt bő két évtized alatt sem tettem be a lábam, viszont azóta már nem idegesít borzasztóan, hogy sós a tenger, sőt, épp ezt szeretem.

És szeretem a mediterrán meleget is. Azt a fajta meleget, amit legjobban egy zeneszám ad vissza. Jean-François Maurice énekli, hogy „Monaco, 28 degrés à l’ombre/ C’est fou, c’est trop/ On est tout seuls au monde/ Tout est bleu, tout est beau”. Monaco, 28 fok az árnyékban, meg arról énekel még, hogy minden kék, minden szép. Érzelgős gyerekkori hangulat az 1980-as évekből, anyámék a Bigston magnón hallgatták ezt a számot, én már youtubon hallgatom, sokadjára is. Hihetetlen, ahogy Jean-François Maurice kiejti azt, hogy „Monaco”. Meg azt se tudja senki úgy mondani, hogy 28 fok van árnyékban („28 degrés à l’ombre”).

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!