William Henry Seward (1801-1872) amerikai politikus New York kormányzójaként, szenátorként és külügyminiszterként is fontos szerepet játszott az USA történetében, de leginkább arról híres, hogy neki köszönhető, hogy az Amerikai Egyesült Államok 7,2 millió dollárért megvásárolta Alaszkát az Orosz Birodalomtól. Az 1903-ban alapított alaszkai Seward városát is róla nevezték el. Nézzük most ebben a bejegyzésben röviden Alaszka megvásárlását, s kicsit Seward életét is.
Egy verőfényes májusi napon (2024. május 11-én) New Yorkban, Manhattan déli részéről közel 10 kilométert sétáltunk a Central Park irányába csoportommal, amikor is kaptak egy sörözésnyi szünetet a Madison Square Parkban. Amíg ők söröztek, kattintottam pár képet a park egyik szobráról.
Seward szobra New Yorkban – Fotó: Barna Béla
Randolph Rogers alkotása egy kültéri bronzszobor, amely William H. Sewardot ábrázolja, és a New York-i Manhattanben áll. Az 1876. szeptember 27-én felavatott alkotás a feltételezések szerint a város első olyan emlékműve, amely egy New York-i lakost ábrázol.
Ismerős volt a neve, de akkor egyáltalán nem ugrott be, hogy William Henry Seward (1801-1872) amerikai politikusról van szó, aki New York kormányzójaként, szenátorként és külügyminiszterként is fontos szerepet játszott az USA történetében. Határozottan ellenezte a rabszolgaságot, és Abraham Lincoln legközelebbi segítője volt az amerikai polgárháború idején. Szóval még talán az is rémlett nagyon halványan, hogy Seward az USA külügyminisztere volt 1861-1869 között Abraham Lincoln és Andrew Johnson elnökök alatt.
Jó-jó, külügyminiszter, de miről híres? Ha azonban azt mondom, hogy sajnos akkor hirtelen nem tudtam én sem összekötni, de ő volt az a figura, aki 1867-ben megvásárolta Alaszkát Oroszországtól 7,2 millió dollárért. Nos, akkor már ismerősebben cseng a neve.
Az Orosz Birodalom kiterjedése 1866-ban
Szóval 1867 a magyar történelemben a kiegyezés éve volt, február 20-án hivatalba lépett az Andrássy-kormány. Bő egy hónappal később pedig, a világ túlsó felén, 1867. március 30-án, az Amerikai Egyesült Államok 7,2 millió dollárért megvásárolta Alaszkát az Orosz Birodalomtól (II. Sándor cártól). 1867. október 18-án, Sitka (orosz nevén Novo Arhangelszk / Ново-Архангельск) városában tartott katonai ceremónia keretében pedig át is adta hivatalosan Oroszország az Egyesült Államok számára Alaszka területét.
Az Alaszka megvásárlására szolgáló, 7,2 millió dolláros csekk (ami 2024-ben 132 millió dollárnak felel meg)
És amint az ismert, bizony sokan bolondnak nézték Sewardot, a látszólag értéktelen területet pedig Andrew Johnson jegesmedvekertjének gúnyolták, kinevették, Seward őrültségének vagy Seward jégszekrényének is hívták. Seward saját maga is úgy gondolta, hogy bizony életében már nem fogják értékelni a vásárt, de ő szentül meg volt győződve arról, hogy bejön majd az üzlet, s be is jött, a kétkedők álláspontja néhány évtizeddel később gyökeresen megváltozott.
Alaszka megvásárlása
Egyébként, hogy egy kicsit a hátterét nézzük a dolognak, illetve Seward motivációját, meg kell említeni azt is, hogy Sewardnak tulajdonképpen meggyőződése volt, hogy Észak-Amerika, a karibi térség és a Közép-Amerika teljes területére ki kell, hogy terjedjen az Egyesült Államok területe, ennek megfelelően a még itt maradt francia, spanyol, brit és portugál gyarmatokat is fel kell számolnia erővel az amerikaiaknak. Sőt, olvastam olyan életrajzot is róla, ahol azt írják, hogy a polgárháború után Seward még lelkesebb terjeszkedéspártivá vált, olyannyira, hogy még Grönland és Izland megvásárlását is fontolgatta, azzal a céllal, hogy körbevegye, majd esetleg annektálja Kanadát. Ezen kívül Lincolnhoz hasonlóan ő is úgy vélte, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van egy karibi haditengerészeti támaszpontra is, ezért 1865 januárjában ajánlatot tett a Dán Nyugat-Indiák (a mai Amerikai Virgin-szigetek) megvásárlására, de aztán végül erre csak 1917-ben került sor.
Összegezve egyébként Seward politikáját, a New York Times egyik legelismertebb életrajzírója, Walter Stahr szerint William Henry Seward a tizenkilencedik század egyik legfontosabb amerikaija volt. Ugyancsak ő írja Seward: Lincoln nélkülözhetetlen embere (Seward: Lincoln’s Indispensable Man) című könyvében: „Alaszka megvásárlásával („Seward bolondsága”), valamint a Csatorna-övezet és más területek megvásárlásának előkészítésével Seward elindította Amerikát a világbirodalommá válás útján”.
***
Ezek után most pedig nézzük kicsit vázlatosan Seward életrajzát, hogy Alaszka megvásárlása előtt és után milyen volt az élete?
Nos, William Henry Seward 1801. május 16-án született a New York állambeli Florida településen, Orange megyében. Ő volt a negyedik abból a hat gyermekből, akik Mary Jennings és Samuel Sweezy Seward házasságából születtek; apja sikeres üzletember és orvos volt, emellett a helyi politikában is tevékenykedett. Mary Jennings ír származású volt, és feltehetően tőle örökölte fia a sűrű, kezelhetetlen vörös hajkoronát.
A tanulni igencsak szerető Sewardot 15 éves korában a Farmers’ Hall Academyre, majd a Schenectady városában működő Union College-ba küldték, bár tanulmányai befejezése előtt rövid időre megszökött Georgiába. Bár a délen töltött tanári időszak kellemes kitérőnek bizonyult, egyúttal megerősítette Seward rabszolgaság-ellenes nézeteit is; ezek még fiatal korában alakultak ki, amikor összebarátkozott családja több rabszolgájával.
1822-ben Auburn városába költözött, ahol társult Elijah Miller bíró ügyvédi irodájával, és 1824-ben feleségül vette a bíró lányát, Frances Adeline Millert (1805-1865), akivel öt saját gyereket neveltek fel.
Seward és felesége
Seward politikai karrierje New Yorkban kezdődött: 1839 és 1843 között New York állam kormányzója volt, ahol határozottan rabszolgaságellenes nézeteket képviselt. Az 1849–1861 között szenátorként dolgozó politikus az országos rabszolgaságellenes mozgalom egyik vezéralakjává vált. Híres beszédében kijelentette, hogy az alkotmánynál létezik egy „magasabb törvény” (Higher Law), amely tiltja az emberek adásvételét. Időközben átlépett az újonnan alakuló Republikánus Pártba.
A Britannica enciklopédia szócikke szerint Seward volt az 1860-as republikánus elnökjelöltség abszolút esélyese. Radikális rabszolgaság-ellenes nézetei miatt azonban a párt mérsékeltebb szárnya inkább Abraham Lincolnt jelölte, aki meg is nyerte a választást. Seward azonban a vereség ellenére beállt Lincoln mögé, aki külügyminiszterré nevezte ki.
A Lincoln elnök elleni 1865. április 14-i halálos merénylet éjszakáján a konspirátorok Sewardot is célba vették. Lewis Powell egy késsel rontott a hálószobájában fekvő külügyminiszterre. Sewardot az arcán és a torkán többször megkéselték, de a nyakmerevítője megmentette az életét: csodával határos módon túlélte a brutális támadást.
Ezekután, 1867-ben következett az életében Alaszka megvásárlása Oroszországtól, erről lásd bővebben fenn.
William Seward arcképe
Seward Ulysses S. Grant tábornok 1868-as megválasztása után kétszer is találkozott az új amerikai elnökkel; ez találgatásokra adott okot, miszerint arra törekszik, hogy egy harmadik elnöki ciklusban is megtartsa külügyminiszteri tisztségét. A megválasztott elnök azonban nem kívánta megtartani Sewardot, így a miniszter beletörődött a visszavonulásba.
Seward visszatért Auburnbe. Az auburni élet elől menekülve Seward észak-amerikai körutazásra indult az új transzkontinentális vasútvonalon. A Utah territóriumhoz tartozó Salt Lake Citybe ment, majd a Csendes-óceán partjára érve egy gőzhajó fedélzetén észak felé hajózott, hogy felkeresse Sitkát Alaszkában, azt a hatalmas, vadregényes vidéket, amelyet korábban ő szerzett meg az Egyesült Államok számára. Ezután Oregon és Kalifornia érintésével Mexikóba utazott, ahol hősként fogadták. Kubai látogatása után visszatért az Egyesült Államokba és 1870 márciusában fejezte be kilenchónapos útját.
1870 augusztusában Seward újabb útra indult, ezúttal nyugati irányú világkörüli körútra. Vele tartott Olive Risley – egy pénzügyminisztériumi tisztviselő lánya –, akivel washingtoni tartózkodásának utolsó évében került szoros kapcsolatba: Seward 43 évvel volt idősebb a lánynál! Az 1865-ben megözvegyült William Henry Seward volt külügyminiszter 1868-tól kezdődően olyan élénk érdeklődést mutatott Olive Risley iránt, hogy Gideon Welles ezt jegyezte fel naplójában: „Szárnyra kaptak a pletykák Seward miniszter és egy bizonyos Risley kisasszony tervezett házasságáról. A férfi a hatvannyolcadik, a hölgy pedig a huszonnyolcadik évében jár. Én nem tulajdonítok hitelt a szóbeszédnek. Ám viselkedése mégis okot ad a pletykálkodásra.”
Seward és Olive (illetve a húga) hármasban ellátogattak Japánba, majd Kínába, ahol végigsétáltak a kínai nagy falon. Az utazás során elhatározták, hogy Seward (pedig a nő édesapja még életben volt!) örökbe fogadja Olive-ot; így is tett, véget vetve ezzel a pletykáknak és fiai azon aggodalmának, hogy idős korában esetleg újra megházasodik. Természetesen az utókor is tagadja, de a korabeli washingtoni pletykák és rossznyelvek szerint azért szerelmi viszony volt közöttük. Három hónapot töltöttek Indiában, majd a Közel-Keleten és Európán keresztül utaztak, és csak 1871 októberében tértek vissza Auburnbe.
Auburnba visszatérve Seward elkezdte írni emlékiratait, de állapota folyamatosan romlott. 1872. október 10-én reggel a szokásos módon dolgozott íróasztalánál, majd légzési nehézségekre panaszkodott. A nap folyamán állapota súlyosbodott, miközben családja köréje gyűlt. Amikor megkérdezték, vannak-e utolsó szavai, így szólt: „Szeressétek egymást”. Seward még aznap délután elhunyt. William Seward feleségével, Francesszel és lányával, Fannyval (1844–1866) együtt nyugszik az auburni Fort Hill temetőben.
Seward halála után Olive fejezte be és szerkesztette a politikus William H. Seward utazásai a világ körül (William H. Seward’s Travels Around the World) című útleírását, amely hatalmas bestseller lett.
A Seward nevét viselő alaszkai város madártávlatból – Fotó: shutterstock
1876-ban ugye a New York-i Madison Square Parkban felavatták a már említett szobrát. Portréja szerepelt az ötvendolláros 1891-es sorozatán. És persze Alaszka egyik városát róla nevezték el. Az alaszkai Seward várost 1903 augusztusában (1903. augusztus 28-án) alapították és nevezték el William H. Seward volt amerikai külügyminiszterről: Theodore Roosevelt elnök személyesen hagyta jóvá a [Seward] nevet az új vasúti végállomás számára.
És manapság a Seward’s Day Alaszka egyik állami ünnepe, március utolsó hétfőjén.
Barna Béla
