A Szaharnai kolostor (Mănăstirea Saharna) és vízesés

Moldáviában, a Moldovai Köztársaságban nagyon sok kolostort kereshetünk fel, ezek közül most egyet ajánlanék túracélpontul, ahol a kolostor mellett szép kilátót és egy vízesést is felkereshetünk: ez pedig a Szaharnai kolostor (románul Mănăstirea Saharna) és környéke.

A moldáv fővárostól, Kisinyovtól pontosan 99 kilométerre északra fekszik a Dnyeszter partján Rezina városkája, onnan pedig további hét kilométer kitérő dél felé a Szaharnai kolostor (románul Mănăstirea Saharna).

Miután leparkoltuk az autót, érdemes először nem is a kolostor felé venni az irányt, hanem egy lépcsősoron egy hegytetőn álló kereszthez. A 100 m tszf. magasságban álló sziklán egy kereszt és egy kis kegyhely is áll. A kereszttől jó a kilátás az alattunk fekvő kolostorkomplexumra, de a Dnyeszter (ukránul Дністер, románul Nistru) folyó szalagja is elég közel van.

Érdekesség, hogy a túlpart az már az ún. Dnyeszter Menti Köztársaság (Transznisztria) területe.

A kereszttől leereszkedve még mindig ne a kolostor felé vegyük az irányt, hanem a fenti parkolótól jobbra egy kis ösvényen be az erdőbe, ahol bő fél kilométert gyalogolva a patak völgyét kell követni a vízfolyásnak felfelé.

Fantasztikus szurdokvölgyben túrázhatunk itt, mely egyébként szarmata mészkőben alakult ki, mint azt a Geologia zonei complexului muzeal Saharna Ţăpova című tanulmányában írja a Vladimir ROŞCA, Andrian DELINSCHI szerzőpáros. A 13 és 11 millió évek között a kialakuló Kárpát-medencében és Kelet-Európában hullámzó Szarmata-tenger üledékei azért is érdekesek, mert a Kárpát-medence környékén a szarmata kor volt az utolsó olyan időszak, amikor még nagy tömegben képződtek meszes üledékek.

Ebbe a mészkőbe néhol keményebb rétegek települtek, s ezek a keményebb rétegek alkotják például peremként azt a lépcsőt is, amelyen a Saharna-vízesés alábukik. Ne gondoljunk túl nagy vízesésre, de mindenképpen szép és meglepően hangulatos hely.

És ha végeztünk a vízeséssel akkor térjünk vissza, s a kolostor hátsó kapuján lépjünk be végre a Szaharnai kolostorba.

Lengyel László, a nagyszerű Túl a Pruton – minden ami Moldávia című blogján így ír a kolostor korai történetéről:

„Saharna talán a Moldáv Köztársaság legrégibb kolostora. A környék mikroklimatikus viszonyai nagyon hasonlóak a magasabb hegyvidékekhez, nem véletlen, hogy itt alakultak ki a XIV.-XV. századok első sziklakápolnái, melyek később a keresztény lakosság szent helyeivé váltak. Az épületegyüttes két jól elkülönülő részre tagolódik: a ma is használt Szentháromság kolostor és az Örömhírvétel sziklakolostor egymástól pár száz méterre található. A török időkben elnéptelenedett sziklakolostor történetéről nagyon kevés információ maradt fent: sem az alapítás pontos ideje, sem az alapítók nem ismertek.”

A Szaharnai kolostor a Moldovai Köztársaság ortodox egyházának egyik legrégebbi kolostori települése, de amit most láthatunk, a földi kolostort tulajdonképpen Vartolomeu Ciungu (Bartholomeosz Ciunghu) szerzetes alapította 1776-ban. A munkálatok megkezdése előtt Bartolomeu 40 napig böjtölt és imádkozott, hogy Isten és a szentek segítsenek a legsikeresebb helyválasztásban a kolostor építésére. A legenda szerint az ima 40. napján kinyilatkoztatásban volt része: megjelent neki a mennyei tűzzel körülvett Boldogságos Szűz Mária, az Istenszülő, és megmutatta neki azt a helyet, ahol a Magasságos akarata szerint fel kell építenie a Szentháromság tiszteletére szentelt kolostort. Az atya végül megkezdte a kolostor építését, és 1798-ig irányította, amikor Paisie apát váltotta őt.

1818-ban kezdődött meg a nyári templom (amelyből később központi templom lett) építése, amely 1821-ben ért véget, már Tarasie apát vezetésével. 1837-ben Onisifor apát apátsága idején felújították a templom oromzatát, amely köztudottan nagyon szép volt, értékes ikonokkal díszítve (a kolostor 1964-es bezárásakor ezek az ikonok nyomtalanul eltűntek).

1918 után a kolostor megváltoztatta státuszát, az apácáké lett, az itt élő apácák száma pedig körülbelül 70 volt ezidőtájt. A kolostor 1950-re érte el fénykorát, Moldávia (vagy másképpen fogalmazva a besszarábiai szerzetesség) egyik legrendezettebb kolostori imahelye volt, de nem sokáig, mert 1964-ben, a szovjet rezsim idején a kolostort bezárták és pszichiátriai kórházzá alakították át. A kolostor minden javait és díszeit könyörtelenül elpusztították, a szerzetesi cellákat kórházi helyiséggé alakították, a nyári templomot raktárrá, a téli templomot pedig kultúrházzá.

A Szaharnai kolostor 1991 április 19-én nyílt meg ismét. 1992-1998 között a kolostor központi templomát restaurálták, 2000-ben pedig egy kis kápolna épült Poceaev Istenanya ikonja tiszteletére. 2004. január 19-én Vladimir Voronin, a Moldovai Köztársaság elnöke látogatta meg a kolostort.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!