A bánat verme a sziklás helyen: Poulnabrone

Az Ír-sziget nyugati oldalán találjuk a kopár mészkősziklás gyönyörű Burren táját, melynek jelentése „sziklás hely”. Itt emelkedik az egyik legszebben megmaradt megalitikus síremlék, a Poulnabrone dolmen, ez pedig azt jelenti: „a bánat verme”. Nézzük meg, mit is kell tudni Írország nagyjából 172 dolmenének egyikéről.

A Clare megyében található Burren, írül Boireann annyit tesz: „sziklás hely”. A név igencsak találó erre a kopár és egyedülálló hangulatú karsztvidékre. Amely azonban a történészek szerint nem volt mindig ilyen kopár: valaha a Burrent is erdő borította, azonban a kőkorszak végén, nagyjából 6000 évvel ezelőtt, nomád vadászó-gyűjtögető népek kezdtek itt megtelepedni. Áttértek ezek a népek a földművelő-állattenyésztő életmódra, ezzel együtt pedig az erdőket letarolták, a dombokat legelőnek használták, így sok évszázad alatt a talaj nagy részét lemosta a víz, a mészkőre pedig nagyon nehéz visszaállítani. Egy érdekes számadat: az erdőirtó tevékenység folytán az országnak csak alig 5 %-át borítják erdők!

Manapság a Burren belsejében tulajdonképpen egy település sincs, részben az említett erdőtarolás miatt, részben pedig Cromwell miatt: Oliver Cromwell 1649-ben seregével Írországba ment és „rendet teremtett”, azaz megtorolta, hogy az írek a polgárháborúban a katolikus angol király oldalán álltak: feldúlta az országot, őrjöngő vérengzéseket, barbár tombolásokat rendezett emberek ezreit mészárolva le, ennek az etnikai tisztogatásnak a következtében néptelenedett el a Burren is.

Nade mint írtam, sok a bizonyíték arra, hogy itt valamikor bizony jelentős népesség élt, és sok embert tartott el a Burren-vidék. Erre bizonyíték a feltárt helyek közüli legjelentősebb, a 5000 éves Poulnabrone dolmen, mely egy neolitikumi (vagy talán bronzkori) megalitikus síremlék (a görög megos: nagy és lithos: kő szóból).

Írország leglátványosabb ilyen emlékét az R480-as számú úton közelíthetjük meg legegyszerűbben: Ballyvaughantól 9 km-re délre, a Corofin felé vezető út mentén található. Az út mellett a Clare Megyei Tanács 2007-ben egy nagy parkolót nyitott, ahonnan rövid sétával érjük el Írország egyik legtöbbet fényképezett őstörténeti emlékét.

Poulnabrone (írül Poll na mBrón) jelentése egyébként: „a bánat verme”. Feltételezések szerint i.e. 4200- i.e. 2900 között emelték neolitikumi földművesek, akik vagy rituálénak, területi jelzőnek vagy sok száz éven keresztül temetkezési helynek használták. Bár nem a legnagyobb, mégis talán a legismertebb a körülbelül 172 írországi dolmen közül. Az eredeti emlékműnek ma már csak a „kőcsontváza” maradt meg; eredetileg talaj borította.

A Poulnabrone dolmen egy alacsony kör alakú dombon található, mely kb. 10 m átmérőjű. A helyszínt egyes feltételezések szerint valószínűleg a bronzkorban rituálék központjaként használták. A dolmen egyben területi jelzőként is szolgálhatott a neolitikus tájban, és elképzelhető, hogy a helyi telepesek építették területük északi határának lehatárolására, majd később nemzedékek temetésére használták.

A Poulnabrone dolmen a legnagyobb ír portálsír a Brownshill Dolmen után. A trapéz alakú fedőkő 3,9 m hosszú, 2-3 m széles, és 30 cm vastag; magának a dolmennek a hatalmas sisakköve mintegy 5 tonnát nyom! Északi és déli oldalán két pár kő támasztja alá; számos más esett el az évezredek során. A zárókő és az északi és déli pillérek egy kamrát alkotnak, amely 2,8 m hosszú, és a tartókövek relatív magassága miatt kelet felé elkeskenyedik.

A radiokarbonos kormeghatározás azt jelzi, hogy a sírt valószínűleg temetkezési helyként használták i.e. 3800 és 3200 között. A leletek jelenleg az Ennis állambeli Clare Múzeumban vannak, az Ír Nemzeti Múzeumtól kikölcsönözve.

Az 1950-es években történt egy felmérés, mely során egy repedést észleltek a keleti portálkő alján; ez az 1980-as évek elejére olyan mértékben megnőtt, hogy valószínűleg destabilizálta a sírt. A konzerválás két szakaszát 1986-ban és 1988-ban végezték el, és Ann Lynch, a Nemzeti Műemléki Szolgálat vezető régésze felügyelte. Akkoriban a dolmen még magánterületen volt, 1986-ban viszont az ír állam gyámságába vették.

Az 1986-os ásatások során egyébként igen jó állapotú leletek kerültek felszínre: csiszolt kőbalta, csontból készült medál, nyílhegyek, agyagedények, gyöngyök, stb. Ezeket azért temették a halottak mellé, hogy ne üres kézzel érkezzenek a túlvilágra. A radiokarbonos kormeghatározás szerint valamikor az i.e. 3800 és 3200 között temethették el őket.

Az ásatások során körülbelül 36 ember maradványait találták a kamrában eltemetve, összesen mintegy 6000 csonttöredékből! S bár általában nehéz volt – vagy lehetetlen – megkülönböztetni az egyes egyedek maradványait, Ann Lynch becslése szerint legalább 17-en voltak serdülő vagy fiatalabbak, míg a férfiak és a nők nagyjából egyenlő arányban voltak jelen. Szakértők szerint 4169 csont azonosítható bizonyos emberi csonttípusokkal. Az azonosított felnőttek egy kivételével 30 év alattiak voltak, i.e. 3800 és 3200 között éltek, és feltételezik, hogy egy neolitikus közösség egymást követő generációinak tagjai voltak. A legtöbb esetben a maradványok patológiája és fizikai állapota nehéz fizikai munkával eltöltött életekre, illetve 30 éves kor előtt véget ért életre utalt.

Kép és szöveg: Barna Béla

A Poulnabrone dolmen a fővárostól, Dublintól 240 kilométerre fekszik (M6-os pályán), Galway városától 55 kilométerre, a híres Moher-szikláktól pedig csak 31 kilométerre.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!