Kinbane partvidéke – Fotó: Barna Béla
Az Antrim partvidéken, a Causeway-partvidék keleti határán az egyik kedvenc kisvárosom Ballycastle (ír nyelven: Baile an Chaistil, kiejtve: bál an hhástyil). Van egy kis népművészeti és iparművészeti múzeuma is a városi bíróság egykori épületében, de nem e miatt került be a tudománytörténet jeles helyei közé, hanem mert Guglielmo Marconi (Bologna, 1874 – Róma, 1937) olasz fizikus és mérnök, a drótnélküli távíró feltalálója asszisztensei segítségével 1898-ban rádiókapcsolatot teremtett Ballycastle és a szemközti Rathlin-sziget és között.
Ballycastle, a háttérben Rathlin sziget – Fotó: Barna Béla
A jeles rádió-történeti eseményre a kis kikötőben egy Marconi-emlékmű emlékeztet. S hogy miért itt kísérletezett Marconi? Nos, mert az Amerikából hazafelé tartó óceánjárók egyik legsűrűbben járt útvonala volt ez, a Rathlin-szigetet megkerülve értek brit vizekre a nagy hajók.
Ballycastle és Rathlin helyzete
A kockázatos óceáni átkelés után gyors és pontos információt küldhettek Londonba vagy Liverpoolba, hogy az óceánjáró sikeresen megérkezett. Ezzel a Rathlin-sziget és Ballycastle közötti rádiózással egyébként Marconi a londoni Lloyds Biztosító embereit győzte meg a vezetéknélküli kommunikáció létjogosultságáról. És még egy helyi vonatkozás: az olasz Marconi anyja, Annie Jameson ír származású volt, a Jameson Whiskey szeszfőzde alapítójának az unokája. És még egy másik: Marconi első felesége Beatrice O’Brien (1882–1976) volt.
Ballycastle, a háttérben Rathlin sziget – Fotó: Barna Béla
És most szóljunk a szigetről, ahová Marconi elrádiózott: a mindössze 150 lakosú Rathlin-sziget (írül: Reachlainn, kiejtve: ráhhliny) Ballycastle partjaitól tíz kilométerre fekszik a tengerben. A sziget történetéből ki kell emelni azt az eseményt, hogy a lakosságát 795-ben kifosztották a vikingek. Nyolcszáz évvel később, 1575-ben ide menekítette Sorley Boy MacDonnell a családját, de rosszul döntött, azt a sziget lakóival együtt lemészárolták az angolok Sir Francis Drake vezetésével (Sorley gyorsan bosszút állt, válaszul lemészárolta Carrickfergus lakosságát). A sziget történetének lapjairól azonban az a legérdekesebb, amikor I. (Bruce) Róbert skót király itt bujkált 1306-ban. A király a sziget egyik barlangjában lakott, egy pókkal együtt. A sokszor tönkretett hálót a pók újra és újraszőtte, állítólag ez a tanmese adta az ötletet a királynak, hogy ne adja fel az angolok elleni küzdelmet.
Rathlin a láthatáron Kinbane várából- Fotó: Barna Béla
A mai békés, világvégi szigetre (ahol egy kocsma, egy étterem, két bolt van) nem királyok, hanem ökoturisták járnak: a sziget legfontosabb attrakciója a parton költő tengeri madarairól híres Kebble Nemzeti Természetvédelmi Terület (Kebble National Nature Reserve), de tavasszal és nyáron állítólag fókák százai tanyáznak a szigeten.
Kinbane vára – Fotó: Barna Béla
Ballycastle városkától öt perc kocsival, azaz 5 kilométerre van csak a tengerparton túránk fő célpontja, Kinbane (Caislen Ceinn Bán) vára. Maga a Kinbane név jelentése egyébként „fehér fej”, ami arra a fehér mészkőszirtre utal, amin a várrom magasodik.
Kinabane fehér sziklái – Fotó: Barna Béla
A kétemeletes várat egyébként 1544-1547-ben építette Colla MacDonnell (Sorley Boy MacDonnell bátyja) egy nagy udvarral más épületekkel. Alighogy felépült, 1551-ben a várat megostromolta az angol haderő, Sir James Croft vezetésével, mikor a MacDonnell-ek ellen harcoltak.
Falmaradványok, Kinbane – Fotó: Barna Béla
Egy másik ostrom 1555-ben volt, szintén az angolok támadtak a várra, és az ágyútűz részben elpusztította a várat, amit 1558-ban Colla MacDonnell rögtön újjáépített, de még ebben az évben el is hunyt. Van egy gödör a vár alatt, aminek a neve Lag na Sassenach (az angolok gödre) és állítólag amikor az angol katonák ostromolták a várat, megadták magukat, de lemészárolták őket, és ide dobták be a holttesteiket.
A vár a XVI. században többször gazdát cserélt, végül a MacAllister család birtoka maradt a XVIII. századig.
Kinbane – Fotó: Barna Béla
S bár nem sok maradt a várból, a parkolóból odavezető keskeny, lépcsős útról is szép kilátás van a Rathlin szigetre, de a partvidék is hangulatos, különösen, ha kimegyünk a félszigetre, s onnan nézünk vissza a partra. Ha leülünk az ősi kövekre, csodálhatjuk az északír táj zord szépségét.
Kinbane zord szépsége – Fotó: Barna Béla
Tájnézés közben hogy autentikusak legyünk, egy kis tengeri algát is majszolhatunk: ugyanis Ballycastleban augusztusban van egy nagy ünnep, amikor az ehető algát leszedik a sziklákról, megszárítják és nyersen vagy kissé pirítva megeszik. Ha ez nem fér bele az ízlésünkbe, ehetünk a városban kapható, élénksárga tejkaramellából is (yellowman toffee) mely annyira kőkemény, hogy állítólag kalapáccsal kell összetörni.
Kép és szöveg: Barna Béla
A tenger Kinbane mellett – Fotó: Barna Béla
Ballycastle és Kinbane természetesen önálló túracélpont is lehet, de azért a két világhírű közeli látnivalót se hagyjuk ki. Itt van nem messze a híres kötélhíd (Carrick-a-Rede), illetve az Óriás ösvénye (Giant’s Causeway) nevű természeti csoda is. Kinbane várának távolsága az Óriás útjától mindössze 18 kilométer, de Belfasttól is csak 91 kilométer. De igazából az ír fővárosból, Dublinból sem vészes a 257 kilométeres táv.
A területről első cikkem a HTM 2018 márciusi számában jelent meg. Az itteni túrához a nagyon jó minőségű és részletes (1:25000) Causeway Coast and Rathlin Island activity map ajánlható az Ordnance Survey kiadásában.
Az Ordnance Survey térképe
