Az első magyar utazó Kolumbia földjén

Manapság, ha késik pár órát egy tengerentúli repülő-járat, vagy tizen-néhány órát kell repülni, akkor sokan siránkoznak az út áldatlan hosszúsága miatt. Na de milyen volt régen utazni, s mennyi idő volt mondjuk eljutni Kolumbiába 200 évvel ezelőtt? Egyáltalán, tudjuk-e ki volt az első magyar ebben az országban? 

Nos, az első magyar utazó Kolumbia területén nagy valószínűséggel Brentán Károly (1694-1752) magyar jezsuita hittérítő és utazó volt, aki 22 évnyi dél-amerikai tevékenysége során sok indián törzs megtérítésén és oktatásán dolgozott a mai Ecuador, Kolumbia és Peru területén. S bár munkálkodásának nagy része a mai Ecuador területéhez köthető, ebben a rövid ismertetésben a vázlatos életrajzon túl csak Kolumbiára fókuszálok.

A bejegyzést a Magyar Utazók Lexikona ihlette és inspirálta, ahol Brentán Károly életét egy térkép illusztrálta. Ezen a térképen fel van tüntetve a kolumbiai Popayán, de Cartagena még nem szerepel az útvonalon. Két másik kiadvány (a Balázs Dénes szerkesztette Magyar utazók Amerikában, illetve a Kubassek János szerkesztette Magyarok a Föld körül) térképein viszont már igen. Brentán tehát elképzelhető, hogy a kolumbiai Cartagena kikötőjében léphetett partra, s így lett ő az első magyar utazó Kolumbia földjén 1724-ben.

Csak érdekességképpen, jezsuita hittérítő volt Éder Xavér Ferenc (1727-1772) Dél-Amerika-utazó is, ő pedig az egyik első magyar utazó volt, aki Peru területére lépett, de ő is megfordult Cartagena kikötőjében 1750-ben.

De nézzük kicsit hogyan is jutott el idáig. Nos, Brentán Károly 1694. augusztus 23-án született Komáromban, majd a nagyszombati kollégiumban végezte tanulmányait, s ott is lépett be 1714-ben a jezsuita rendbe. 1715-től Bécsben novícius, majd 1717-től filozófiai tanulmányokat is folytatott Bécsben. 1720-tól két éven át latin nyelvtant és poétikát tanított Görzben (ma az olaszországi Gorizia), s közben már spanyolul tanult. Brentán Károlyt ugyanis már nagyon rég óta a hittérítői tevékenység motiválta, többször kérvényezte a missziós szolgálatot, 1721-ben el is fogadták jelentkezését. 1722-ben Grazba utazott (ahol pappá szentelték), felkészülni a tengerentúli munkára. Innen továbbment: a leendő misszionáriusokat ugyanis egyéves felkészítésre Genován át a sevillai rendházba küldték.

Brentán Károly 1723 decemberében tudta meg, hogy a jezsuita rend generálisa a quitói rendtartományba küldi. Cádiz kikötőjéből hajón egy tenerifei megállással a kolumbiai Cartagenába utazott az évente útra kelő flottával. Cartagenából a Magdalena folyón eleinte vízi, majd szárazföldi úton Mompoxon (Santa Cruz de Mompós) és Santa Fé de Bogotán, Popayánon (ez ma Kolumbia) és Ibarrán (Ecuador) át jutott el Quitóba – írja Korányi G. Tamás Térkép és kereszt (2019) című könyvében.

Brentán Károly tehát 15 hónapon (!) át utazott Quito városáig.

Brentán Károly tehát 15 hónapon (!) át utazott Quito városáig. Az itteni tevékenységéről most nem írok bővebben, de annyit azért jegyezzünk meg, hogy polihisztorként nemcsak az őslakosok megtérítésével foglalkozott, hanem tanulmányozta is az életüket, egyúttal pedig a vidék földrajzát, illetve növény- és állatvilágát is megfigyelte.

Brentán Károly amerikai missziós hivatali ideje alatt bejárta provinciája északi, a mai Kolumbia területén fekvő vidékeit is: 1743 decemberében indult útnak két másik társával, hogy a rábízott területet bejárja, s hogy első kézből származó tapasztalatokra és információkra tegyen szert; ezen utazása során is feljegyzéseket készített az adott régió földrajzáról, lakosairól, növény- és állatvilágáról. Brentán atya a szokásos tengeri út helyett a nehezebb utat választva a szárazföldön indult el észak fel, az Andok keleti oldala mentén. Őserdőkön és mocsarakon át vezetett útjuk, melynek során nem csak a nagymacskák, kígyók és pókok jelentettek veszélyt, hanem a harcias indián törzsek is. Ezek ugyanis (csakúgy, mint a Brentán korábbi hittérítő munkája során megismert népek) kannibálok voltak, és nehezen megközelíthető élőhelyük mindaddig elzárta őket az európai felfedezők elől. Az expedíció nehezebbik része a kolumbiai Popayánt elhagyva kezdődött, a résztvevők előbb az Atrato folyó ereszkedtek le, majd bevették magukat az őserdőbe. Brentán beszámolóiból kiderül, hogy három hónapos, kimerítő küzdelem után jutottak el Panamavárosba, ahol találkozott Dioniso de Alcado y Herrera királyi megbízottal, majd hajóval tért vissza Guayaquil kikötőjén keresztül Quitoba 1744 februárjában.

Apropó Popayán: Károly atya nevéhez fűződik a kolumbiai város akadémiájának (Academia de San José) megalapítása (Balázs Dénes és Korányi G. Tamás szerint is).

Végül Dél-Amerikát azért hagyta el Brentán Károly atya, mert megválasztották prokurátornak, aki tulajdonképpen amolyan nagykövet-féleként Rómában képviselte a quitói jezsuita rendtartományt. Erről sem írnék többet, mindössze egyetlen adatot: Brentán Károly Quitóból közel 3 évig (!) utazott Rómába! Ez ma már felfoghatatlanul hosszú idő, hogy eljussunk valahová.

1748 januárjában indultak Quitóból, átkeltek a Keleti-Kordillerák hegyláncán a Cotopaxi mellett, majd a Napo folyón 1000 kilométert haladtak kenuval, majd több mint négy hónapon át csorogtak lefelé az Amazonason. Balázs Dénes azt írja Magyar utazók Amerikában című könyvében, hogy „tudomásunk szerint ő volt az első magyar, aki végigjárta Földünk legnagyobb folyamát, az Amazonast”. 1749 februárjában megérkeztek Gran Parába (a mai brazíliai Belém), az Amazonas torkolati kikötője, ahol másfél évet kellett vízumra várniuk, így csak 1750 decemberében érkeztek meg Lisszabonba, Portugáliába, onnan pedig Madridon át Rómába.

Végül említsük meg, hogy Brentán többkötetnyi feljegyzésben (Marannonensium S.J. Missionum generalis Historia iconibus illustrata) örökítette meg tapasztalatait. Az összegyűjtött adatokat egy, a provincia történetét feldolgozó kötetben szerette volna megjelentetni, a kézirat azonban egy térkép kivételével elveszett.

A térkép, amely a dél-amerikai spanyol gyarmatok nagy részét (a mai Panama, Kolumbia, Venezuela, Ecuador és Észak-Peru területét), és az Amazonas-medence teljes egészét ábrázolja a korszak legkiválóbb térképe a vidékről, s melyről tulajdonképpen Korányi G. Tamás egy önálló könyvet írt Térkép és kereszt (2019) címmel.

Brentán atya visszatérve Rómában elsőként kéziratait szerette volna megjelentetni, s könyve kiadatása miatt utazott Genovába, amikor is egy Genovához közeli kis faluban 1753. november 18-án (valószínűsíthetően tüdőgyulladásban) meghalt.

Az első Kolumbia földjére lépő utazónak, szülővárosában, Komáromban a Szent András-templomban 2015. március 14-én állítottak emléktáblát.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!