A Bekes-hegy (Bekešo kalnas) Vilniusban

Ha rápillantunk a litván főváros térképére, vagy beírjuk a google térképébe, hogy Bekešo kalnas, nem is gondoljuk, hogy a Bekes-hegy vagy Bekes-halom nevű földrajzi helynek egy magyar ember adta a nevét: itt állt Bekes Gáspár (Kaspar Bekeš) síremléke. És bizony kevesen tudják, de egy ruhadarab is viseli a nevét: Bekes Gáspár tette kedveltté a szőrmekabát viseletét a lengyel urak között, és ezért lett a lengyel neve bekieszka, bekiesza (bekjeska, bekjesa), azaz bekecs. 

A 163 m magas Három-kereszt-hegyet (litvánul Trys Kryžių kalnas) Vilnius nagyon sok pontjáról lehet látni, sokan ismerik jellegzetes fehér keresztjeiről. Ám tőle nagyjából mindössze 100 méterre légvonalban minden térkép jelöl egy hegyet: a 152 m magas Bekešo kalnas, a Bekes-halom a magyar utazók számára jelenthet különlegességet, ugyanis egy erdélyi magyarról, Bekes Gáspárról kapta a nevét, akinek síremléke is itt volt egykoron.

No de nézzük sorjában, ki is volt Bekes Gáspár és mit tudunk róla. Nos, azt, hogy Kornyáti Bekes Gáspár 1520-ban született erdélyi politikus és hadvezér volt, aki apródként kezdte szolgálatát, majd mintegy 37 éves volt, midőn 1557-ben Jagelló Izabella királyné és Szapolyai János Zsigmond udvarába költözött, ahol évek hosszú sora után János Zsigmond fejedelem talán legbefolyásosabb tanácsosa lett, s helyzetét bizony kihasználva néhány év alatt Erdély egyik legvagyonosabb főura lett.

S most itt álljunk meg egy pillanatra, mert, ha csak beütjük a keresőbe, a litván wikipédia fordítása azt írja, hogy „Bekes Gáspár politikus és hadvezér Báthory István litván nagyfejedelem barátja volt”. Nos, azért ez nem ilyen egyszerű, azért ez a történet bizonyhogy nem barátságként, hanem durva ellenségeskedésként indult. Ugyanis amikor 1571-ben meghalt Szapolyai János Zsigmond erdélyi fejedelem, utódjául a habsburgok Bekes Gáspárt akarták, ám a török szultán és az erdélyiek viszont Báthory Istvánt. Szó mi szó, ő is lett az erdélyi fejedelem, Bekes pedig visszavonult Fogaras várába, de nem akarta abbahagyni, hogy nem ő lett, ezért szervezkedésbe kezdett. Ezt meg Báthory nem hagyta, ezért megostromolta a fogarasi várat, Bekes erre Bécsbe menekült. De nincs vége az adok-kapoknak, Habsburg támogatással Bekes újra nekiment Báthorynak, de vereséget szenvedett a kerelőszentpáli csatában (érdekes kultúrhistóriai morzsa, hogy ebben a csatában Balassi Bálint költő is részt vett, Bekes Gáspár oldalán). Azt gondolnánk itt vége az izgalmaknak, de saját vesztes hadvezérét Habsburg Miksa megtagadta, sőt elfogatóparancsot adott ki saját embere ellen. Bekesnek sikerült Kassán át Szandeczbe, Lengyelországba menekülnie, de bizony ott meg Báthory István hívei fogták el.

Báthory 1576 augusztusában megkegyelmezett Bekesnek

Az elfogás után egyébként az éppen lengyel uralkodásra készülő Báthory 1576 augusztusában megkegyelmezett Bekesnek, de Erdélybe nem engedte vissza Bekest, hanem megtette a lengyel lovassági csapatok főparancsnokává, szóval ennyit arról első körben, hogy barátok voltak. Pontosabb kifejezés talán a harcostárssá vált volt politikai ellenség.

A magyarok vezére, Bekes Gáspár nevéhez fűződik Polock (ez ma Polack, Полацк, Fehéroroszország) bevétele. Érdekes egyébként, amit Gebei Sándor professzor ír egy tanulmányában: „Nem hallgathatjuk el azt a körülményt sem, miszerint a lengyel, litván panok és slachticsok már korábban megorroltak királyukra Bekes Gáspár miatt, merthogy az egykori Báthory-ellenséget, protestáns-áriánus létére a lengyel nemességbe emelte és mindenkor megkülönböztetett bánásmódban részesítette”.

Sőt: a győztes csaták után Bekes Gáspár lengyel és litván nemességet kapott, no meg egy kocsmát is: 1579-ben Báthory hadi sikereiért neki adományozta a híres Bárányokhoz címzett fogadót a krakkói Ryneken. S ha már itt tartunk, szúrjunk be ide egy irodalomtörténeti érdekességet és említsünk még meg: Bekes Gáspár második felesége pedig Sárkándy Anna volt. Később ezt a fogadót halála után feleségére hagyta, aki 1584-ben Wesselényi Ferenc felesége lett. Ők ketten üzemeltették azt a fogadót, ahová az akkor Krakkóban élő Balassi Bálint be-betért, és bizony itt fogantak a kései Célia-versek. Balassi tehát ezeket Sárkándy Annához, Bekes Gáspár egykori feleségéhez írta. A hozzá írt legismertebb versében a költő csodálja Célia forró fürdőben gőzölgő meztelen testét, s kábé megírja, hogy megkívánta: „Csudálván egy ferdőt, ki felette nagy gőzt/ magában eresztene, / Ferdős okát mondja: Ez – úgymond – nem csuda, / mert Célia ül benne, / Kinek mezítelen testére szerelem / gerjedvén, füsti menne”.

Bekes egyébként 1579. november 7-én halt meg az akkor litván, ma Fehéroroszországhoz tartozó Grodnó (Hrodna – Гродна) városában. De nem ott, hanem a ma Bekes-halomnak nevezett, Vilnius fölé emelkedő magaslaton temették el: síremléke egy 20 m magas és 4 m átmérőjű nyolcszögletű torony volt.

Állítólag azért temették ide egyébként, mert egyik temetőben sem engedték az elhantolását, istentagadó kijelentése miatt, illetve unitárius vallása miatt. Más források szerint radikális vallási nézetei (ariánus) miatt nem temették temetőbe, s ezeket a szavakat tulajdnonítják neki: „Csak a magam érdemének tulajdoníthatom, Hogy mindenem magamtól van. Nem akarok Istennel számolni, / Nem óhajtom egét, a poklot nem félem”. A szerettei ekkor választották neki ezt a dombot, s ettől fogva nevezik a dombot Bekes-halomnak.

A halom és az emlékmű 1838-1841 folyamán vízkár miatt elpusztult: az itt talált sisakot és koponyát, mint Bekes Gáspár ereklyéit a Vilniusi Történelmi Múzeumban őrzik. Maga a halom pedig 2005 óta szerepel a Litván Köztársaság kulturális értékeinek nyilvántartásában (egyedi kód: 30358).

2009-ben pedig a domb aljában tölgyfa kopjafát állítottak Bekes emlékére a Litvánia – Magyarország Baráti Kulturális Társaság kezdeményezésére, litván, angol, magyar és lengyel nyelvű felirattal (alkotója Rimantas Zinkevičius, népművész).

Érdekesség, hogy a hegy szerepel Czesław Miłosz (1911-2004) Nobel-díjas lengyel költő és író Bernardynka (1928) című versében (Csordás Gábor fordítása).

És végül nagyon érdekes, hogy bizony az ő nevéből ered egy ruhadarabunk neve, mégpedig az általa gyakran viselt báránybőr kabát, ködmön idegen nyelvű elnevezése, a bekecs. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a bekecs lengyel jövevényszavunk, de itt van benne a csavar: Bekes Gáspár tette kedveltté ezt a viseletet a lengyel urak között, és ezért lett a szőrmekabát lengyel neve bekieszka, bekiesza (bekjeska, bekjesa), azaz bekecs.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!