Mi az a Mandinga?

A zöld-foki-szigeteki karnevál egyik leglélegzetelállítóbb látnivalója a Mandinga. Ilyenkor afrikai törzsi harcosoknak öltözött fiatal fiúk, akik fényes, fekete testfestékkel és kátránnyal kenik be magukat, ill. fűszoknyát viselnek, és lándzsát lóbálnak. 

2020. február 9-én érkeztünk meg csapatunkkal Santo Antão szigetére, Ribeira Grande városkába: elfoglaltuk szállásunkat (Residencial Luatur) és azt terveztük, hogy sétálunk egy csendeset a világvégi kisvárosban.
Ehelyett belefutottunk egy hatalmas csapat, szurokfeketére festett emberbe, akik zöld-foki zászló alatt lándzsákkal miegymással táncolva vonultak ide-oda Ribeira Grande utcáin. Több órán át követtük őket, fantasztikus hangulatot teremtve.

Azt tudtuk, hogy karneváli szezon van, de azért ez nem hasonlított egy átlagos karneválra, ezért próbáltuk megkérdezni mi is ez, a válasz a „mandinga” szó volt nagyjából.

Utólag kiderült, hogy ez is része valamennyire a zöld-foki-szigeteki karneválnak, egészen pontosan egyik értelmezés szerint ez a karnevál-temetés alkalom arra, hogy az emberek tiszteljék fekete őseiket, miközben gyászolják a fesztivál végét.

Az egész lenyűgöző menet zöme szurokfekete emberekből, azaz mandingákból állt, azaz afrikai törzsi harcosoknak öltözött fiatal fiúkból és lányokból, akik fényes, fekete testfestékkel, vagy olajjal és kátrányszerű valamivel voltak bekenve, ill. fűszoknyát (szizálszoknyát) viseltek, és lándzsát, kardot s miegymást lóbáltak. A totyogóktól a nagymamákig minden korosztály követte őket, táncoltak, vonultak. A menet végén egy batucada (dobzenekar) is adta alájuk a ritmust, szóval zseniális hangulatot teremtettek.

Később próbáltam utána olvasni, végül Ciku Kimeria cikkében (Who Are the Black-Painted Mandinga Warriors of São Vicente’s Carnival?) találtam választ egy-két dologra, aki egyébként a Mindelói Kulturális Központ művészeti igazgatójához, Antonio Tavareshez intézett kérdéseket ez ügyben, aki a Mandinga történetének szakértője is. Azt állítja: „Ez nem fekete arc. Olyan nép vagyunk, amely elszakadt afrikai gyökereinktől, identitásválságban szenved. A mandingák lehetővé teszik Sao Vicente fiataljai számára, hogy visszaszerezzék afrikai örökségünket, és tisztelegjenek ennek az örökségnek”.

Tavares szerint két kulcsfontosságú magyarázata van annak, hogy a mandingák miért öltözködtek úgy, ahogy szoktak. Az egyik az, hogy valamikor a XIX. század végén élt egy mozambiki király, Gungunhana, aki Mindelón ment keresztül száműzetésbe a portugál Azori-szigetekre, az Atlanti-óceán közepén. Az azori-szigeteki száműzetés volt Gungunhana büntetése, amiért fellázadt a portugál uralom ellen. Útja során áthaladt Mindelón – akik látták, azokat előkelő természete, a gyarmati uralom elleni ellenállás ihlette, és utánozták őt.

A mandingák mögött meghúzódó inspiráció másik magyarázata az, hogy valamikor a 20. század közepén a tényleges nyugat-afrikai mandinga törzsből egy embercsoport ment át Mindelón, hogy részt vegyen egy függetlenségi fesztiválon Portugáliában, ahová António de Oliveira Salazar akkori portugál miniszterelnök hívta meg őket.

Bármelyik történet is igaz, Antonio Tavares megismétli, hogy a mandingáknak öltözni az áhítat, a büszkeség és az identitásuk elveszett része előtti tiszteletadás.

És akkor álljon itt néhány kép 2020. február 9-éről:

 

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!