Görög romok a román tengerparton: Histria

A Fekete-tenger 244 kilométer hosszúságú romániai partvidékének egyik legkülönlegesebb látnivalója a Konstancától északra fekvő görög alapítású romváros, Histria (ógörögül: Ἰστρίη). 

A román tengerpart a változatos történelmű, 15485 km² területű Dobrudzsa (románul Dobrogea) tartományhoz tartozik. Romániának ez a Balkán-félszigetre nyúló tengerparti tartománya az i.e. VII. században a görög gyarmatosítás színhelye volt.

Ide, a Boszporuszon túli tengerhez, a Pontosz Euxinoszhoz, mostani nevén a Fekete-tengerhez a milétosziak hatoltak be sikeresen először. Több virágzó várost is alapítottak, így Isztrosz (Histria), Tomisz (a mai Constanța) és Kallatisz (a mai Mangalia) fűződik hozzájuk. Jelen bejegyzésben most csak Histria (Ἰστρίη), vagy másik ismert nevén Histriopolis (Ἰστρόπολις) romvárost mutatom be.

A román tengerpart fővárosától, a 280 ezer lakosú, repülőtérrel is rendelkező Constanțától mindössze 60 km távolságra van Histria; egyrészt a 22-es számú úton is könnyen megközelíthető. Tariverde falun át. Másik út Mamaiából Năvodari petrolkémiai kombinátja mellett elhaladva és Corbu valamint Săcele falvakon keresztül érhetjük el a tengerpart leghíresebb görög romvárosát.

Melynek már a neve is görög: bár nem bizonyított, de sokak szerint feltehetőleg a Dunáról kapta a nevét. Hogyan is? Nos, a görögök a Dunát Istros néven ismerték, és így nevezték el a Duna-deltától délre alapított ókori görög városukat is: Istros, (Histros, Histria vagy Istria) lett a neve.

a görög polisz Histria legvirágzóbb korszakát időszámításunk előtt a IV. és a II. század között élte

A Fekete-tenger mellett kialakuló városállamok belső berendezkedése a klasszikus görög városállamokéhoz hasonló volt; a teljes szuverenitásnak köszönhetően legtöbbször saját hadsereggel és pénzzel rendelkeztek. Ilyen volt Histria is, melyet Euszébiosz keresztény történetíró szerint i.e. 657-ben, azaz a 33. ókori olimpiai játékok idején alapítottak, Híoszi Szkümnosz (Σκύμνος ὁ Xῖος) szerint pedig i.e. 630-ban.

A 60 hektár kiterjedésű görög polisz, Histria legvirágzóbb korszakát időszámításunk előtt a IV. és a II. század között élte. Történészek szerint kultúrájára jellemző, hogy már akkor mintegy 20 km hosszú vízvezeték hálózattal rendelkezett s utcái is kövezettek voltak. Érdekességként említsük meg, hogy a görög polisz lakói innen indították a Dunán „felfelé” tartó kereskedőhajókat!

Második virágkorát az i.sz. I. és III. század között élte, a római birodalom idején. Leletgazdagsága miatt Histriát romániai Pompejinek is nevezik!

A Sinoe-tó partján fekvő hatalmas romterület (bazilika romok, oszlopok tere, római közfürdő, erőd, stb.) régészeti anyagát egy 1982-ben épült gazdag múzeum (Complexul Arheologic Histria) tárja elénk.

Furcsa módon Histria szinte alig van megemlítve a Szávai Jenő által az 1960-as években írott román tengerpartos könyvben, de ugyanő már a Panoráma nagyutikönyvek sorozat Romániát bemutató 1975-ös kiadásában így ír:

„Ha a főbejáraton át megyünk a vár területére, akkor egy 3500 m² területű térre érkezünk. A teret még a rómaiak rakták ki kővel. A tér szélén két kőépület romja látható. Az egyik nyilvánvalóan bazilika volt, föld alatti kriptája is van, a másik pedig gyűlésterem lehetett. Az épületeket két oszlopsor osztotta három hajóra.

A vár nyugati falánál vezető keskenyebb utcán egy 300 m² alapterületű bazilika romjai láthatók, amelyet ugyancsak két oszlopsor osztott három hajóra. Az utca bal oldalán egy nagyméretű és a feltevések szerint kereskedelmi célokat szolgáló építmény maradványai állanak. Az épületnek volt egy nagy központi terme, s körben sorakoztak a kereskedők apró üzlethelyiségei. Az utcácska az 1200 m²-es nagy Oszlopok terére vezet, amely a ma is látható oszlopsorokról kapta nevét”.

Ezen kívül a romvárosban többek között 800 m² területen római közfürdőt is tártak itt fel a III. századból. Közvetlenül a fürdő mögött volt a hajdani város kereskedelmi centruma, itt pedig több magánház maradványát is feltárták.

A VII. században az akkor már kelet-római várost kifosztották és lerombolták az avarok és szlávok, lakói pedig többé már nem tértek vissza. Hanyatlásának azonban nem hadi, háborús, gazdasági vagy népesedési oka volt, hanem egy folyó, a Duna hatására pusztult el. A tipikusan görög helyre, mély kikötő mellé és a jól védhető fokra épült város a Fekete-tenger partján virágzó központ volt, nem messze a Dunától, ma pedig a Sinoe-tó partján fekvő rom. Nos, a város pusztulását egyrészt a Duna-delta növekedése okozta, ez folyamatos volt az ókorban végig is. A Duna által tengerbe ömlő hordalékot pedig egy parti áramlás déli irányba sodorta, ebből épült egy vékony turzás, ami aztán teljesen lefűzte és végül tóvá változtatta a tengeröblöt. A Sinoe-tó partjára került várost aztán belepte a tengerből kifújt homok.

A romvárost egyes leírások szerint Antoine Émile Ernest Desjardins (1823-1886) francia történész, földrajztudós és régész fedezte fel, aki több évig végzett régészeti kutatásokat Olaszországban, Egyiptomban és itt a Duna mentén. A régészeti feltárásokat Vasile Pârvan kezdte el 1914-ben, majd 1927-ben bekövetkezett halála után régészcsoportok folytatták egymás után: Scarlat és Marcelle Lambrino (1928–1943), Emil Condurachi (1949–1971), Dionisie Pippidi (1971–1989) vezetésével, Petre Alexandrescu (1990-1999), Alexandru Suceveanu (1990-2009), Alexandru Avram és Mircea Angelescu (2010 elejétől). Az ásatási projekt és a helyszín Az Ister című filmben is kiemelkedő szerepet játszik.

A histriai régészeti kutatásnak sikerült a helyszínen több réteget azonosítani és osztályozni. Az archaikus görög rétegek kapcsán meg kell említeni, hogy az ókori görög város mintegy 60 hektáron terült el.

Nagyon kevés írásos utalás található az archaikus városra, ezért a régészeti kutatások adják a fő történelmi forrást. A fő istenség Apollo (a gyógyító) volt, Zeusz volt a város védőistensége, és Aphroditét is megerősítették a régészeti kutatások. A történészek úgy vélik, hogy mind a hat milétoszi törzs (görögül phylai) képviseltette magát a kolóniában. Nem megyünk most itt bele a rétegek leírásába, sem a klasszikus, sem a hellenisztikus kor Histriájának életébe, csak annyit említsünk meg, hogy a hellenisztikus időszak alatt tornatermet és színházat is emeltek.

Histria romvárosa egyébként sokáig látható volt az ezer leies papírpénzen, de azt a 2005-ös pénzcserekor kivonták a forgalomból.

Histria tópartján még egy érdekességet kell említeni: itt bukkannak felszínre Románia legidősebb, prekambriumi kőzetei, s az sem elhanyagolható, hogy a romváros területe már része a Duna-delta Bioszféra Rezervátumnak. Érdekesség, hogy a kockás sikló (Natrix tessellata) egyik legnagyobb populációja itt, Histria romjai közelében él.

A romok szélén lemehetünk ezekhez a régi kőzetekhez a Sinoe-tó partjára (tehát nem a tenger látszik innen, mint azt néhányan írják!).

Érdekesség, hogy ne édesvízre számítsunk azért: a tó vizének megmaradt a viszonylag nagy sókoncentrációja, körülbelül 15 g/l. A tó területe egyébként 135,6 km², legmélyebb pontja pedig 1,6 méter. A Sinoe-tó neve szláv eredetű, jelentése „kék-tó”.

Kép és szöveg: Barna Béla

Személyes kiegészítés: a görög romvárosban többször is jártunk óvodás korú gyerekekkel, 2006-ban például 3 családdal összesen 7 kisgyerekkel (2-6 évesig) jártuk be a romvárost, Fekete-tenger parti nyaralásunkból napi kirándulással. Akkor még nem volt divatos az “gyerekkel utazni” téma, hanem természetes volt :). Mint a szövegközi képek is mutatják, még babakocsit is toltunk a romok között.  Álljon itt még pár “gyerekbarát romváros” kép 2006-ból.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!