Hol született az Antarktisz felfedezője?

Észtország közel 2000 szigettel büszkélkedhet, ezek közül az egyik Saaremaa, amely a Baltikum legnagyobb szigete. Itt, a Lahetaguse birtokon született Bellingshausen, balti német tengerész és felfedező, az orosz haditengerészet tisztje, aki először látta meg az Antarktisz szárazföldjét. 

Bellingshausen a mai észt Lahetaguse falu területén született, amely egy szép emlékkővel van megjelölve

Valamiért az egyetemi éveimből megragadt a névanyagból, hogy van olyan, hogy Bellingshausen-tenger, az Antarktisz mellett. És valami oroszról nevezték el. 2020 covidos nyarán aztán Észtország legnagyobb szigetén autózva földrajzosként úgy éreztem, ha már erre járok, akkor fel kell keresnem ennek a híres felfedezőnek a szülőhelyét.

Így is tettünk, a sziget nyugati végében autózva elmentünk a helyhez, az egykori Lahhentagge, a mai észt Lahetaguse területén, amely egy szép emlékkővel van megjelölve. Ott ígértem utastársaimnak, hogy majd mesélek még róla, hogy ki is volt ő. Ezen ígéretemet most ezzel a bejegyzéssel pótlom.

Nos, Fabian Gottlieb von Bellingshausen balti német nemesi családban született 1778. szeptember 20-án (orosz neve Faggyej Faggyejevics volt). A szigeten azonban mindössze tíz évet töltött gyerekként, mert már 11 éves korában felvették a kronstadti tengerészeti iskolába, újabb tíz év elteltével pedig már az orosz haditengerészet zászlósa lett. 1803 és 1806 között részt vett az első orosz világkörüli hajóúton, mely után kapitányi rangot kapott és a balti, majd a fekete-tengeri orosz flotta több hajójának a parancsnoka volt.

1819-ben bízták meg az I. Sándor orosz cár által kezdeményezett orosz déli-sarki expedíció vezetésével. 1819. július 16-án indultak útnak a Szentpétervár melletti Kronstadtból, a Vosztok és Mirnij hajókkal. Először Angliában kötöttek ki, majd novemberben megérkeztek Rio de Janeiróba, decemberben pedig elérték Déli-Georgia szigetét. Az összesen 751 napig tartó út során 29 új szigetet fedezett fel Bellingshausen a Csendes-óceánon és a Déli-sarkvidék környékén.

Útjának jelentőségét az adja még, hogy 1820. január 28-án elsőként látta meg az antarktiszi szárazföldet a déli szélesség 69°23′ és a nyugati hosszúság 2° 35′-nél. Az angolok azonban ezt később sokáig nem ismerték el, Edward Bransfieldet illetve a földrészt körbehajózó James Clark Rosst az amerikaiak pedig a földrészt 1820-ban megpillantó fókavadászt, Nathaniel Palmert tartották a valódi felfedezőnek. Sokáig nem is volt ennek jelentősége, sőt, maga Bellingshausen sem volt tudatában ennek jelentőségének, ezért a hajónaplóba csak az időjárást na meg a helyzetüket jegyezte fel, és tovább is haladtak kelet felé. A napló és a lejegyzett pontos koordináták miatt azonban ma már a brit és amerikai történészek, sarkkutatók is Bellingshausent tartják az Antarktisz felfedezőjének.

ma már a brit és amerikai történészek, sarkkutatók is Bellingshausent tartják az Antarktisz felfedezőjének

A Gruber László által írt Ausztrália, Óceánia és az Antarktisz természeti földrajza című egyetemi jegyzet (Dialóg-Campus, Studia Geographica) is egyértelműen őt tartja annak: „Mindössze 40 km-re jártak a kontinenst borító jégtakarótól, s a szárazföld több hegycsúcsát is megpillantották (a Palmer-föld környékén); ezért őket tekinthetjük Antarktika igazi felfedezőinek”.

Az Antarktisz megpillantása utáni napokban többször újra látták, sőt hajóikkal egészen meg is közelítették Bellingshausenék a kontinenst. A kutatómunka során az expedíció hatszor lépte át a déli sarkkört és körülhajózta az Antarktiszt. Bellingshausen volt a második James Cookot követően, aki egyáltalán eljutott ennyire délre. 1820 januárban átlépte a déli szélesség 70. fokát és ezzel a sikerült az Antarktiszt délebbi útvonalon körülhajóznia, mint Cooknak. A telet Óceániában töltötték, majd 1820 novemberében újra útnak indultak. 1821. február 11-én kiderült, hogy a Vosztok nagyon rossz állapotban van, ezért visszafordultak északnak: márciusban érkeztek meg Rio de Janeiróba, ahonnan májusban indultak tovább és augusztus 5-én visszaérkeztek Kronstadtba. Hazatérése után előléptették, majd 1828-ban altengernaggyá nevezték ki; 1839-ben lett a kronstadti erőd kormányzója, 1843-ban pedig admirális lett.

Déli-sarkvidéki expedíciójának története először 1831-ben jelent meg orosz nyelven Szentpétervárott, a Két utazás a Déli Jeges-tengeren és hajózás a világ körül 1819–1821-ben a „Vosztok” és a „Mirnij” hajóval címmel. Ennek első német nyelvű kiadása 1902-ben, első angol nyelvű kiadása viszont csak 1945-ben jelent meg Bellingshausen kapitány utazása az Antarktiszi-tengerre címmel.

Bellingshausen Kronstadtban (észtül: Kroonlinn) hunyt el 1852. január 25-én. Egy csomó földrajzi helyet neveztek el róla, így a már emlegetett Bellingshausen-tengert, a Bellingshausen-fokot (Szahalin szigetén), de az Aral-tó egyik szigete is viselte a nevét, egy kisbolygó is, a Holdon egy kráter, valamint egy szovjet-orosz kutatóállomás a György király szigeten az Antarktisz közelében.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!