A Himalája és a Karakorum hatalmas vonulatai között, a tibeti fennsík nyugati végén megbúvó Ladakhban akár már az 5 napos Markha völgyi trekking során is bepillanthatunk egy csodaszép hegyvilágba. Az 5260 m magasra vivő túrát többször végiggyalogoltuk már. 

A Markha-helyzete a hegyláncok között

A Himalája egyik legnehezebben megközelíthető régiója az India fennhatósága alatt álló, Jammu & Kasmir (Dzsammu és Kasmír) államhoz tartozó Ladakh. Lakóinak többsége tibeti, a tibeti buddhizmus tanításai szerint él, ezért a területet Nyugat-Tibetnek vagy Kis-Tibetnek is szokták nevezni. Tibet szerelmesei mellett azonban a hegyek szerelmeseinek is érdemes Ladakhba utaznia: a Himalája és a Karakorum hatalmas vonulatai között, a tibeti fennsík nyugati végén megbúvó területen akár már az 5 napos Markha völgyi gyalogtúra során is bepillanthatunk egy csodaszép hegyvilágba.

Túrázók a Markha-völgyben – Fotó: Barna Béla

Az Indiai-Himalájában az ötnapos Markha-völgyi trekking (vándortúra) a Himalája bércei közötti völgyekben vezet. Az ötnapos trekking számokban: az össztáv 77 km, menetidő: 5 nap, az összes szintemelkedés fel: 2075 m (3185-5260 m), a lejtmenet: 1630 m (5260-3630 m). Naponta 6-8 órás gyaloglással kell számolni, eközben Nyugat-Tibet egyik legszebb völgyét járjuk végig úgy, hogy közben csak egy kishátizsákot viszünk (a többi cuccunkat lovakkal hozzák helyi, ladakhi kísérőink, ők állítják fel sátrainkat és ők is főznek ránk finom tibeti kajákat).

Tábori reggeli Chillingben 2016. július 31-én – Fotó: Barna Béla

Esti fürdőszoba – Fotó: Barna Béla

Most pedig lássuk részletesen az öt nap programját.

Első nap: Chilling-Skiu
Táv: 13 km, menetidő: 4-5 óra, szintemelkedés: 150 m (3185-3332 m)

Chillingben az ébredés után odaadtuk nagyzsákjainkat a lovas hordároknak, majd közel 5 kilométert (egy órát) sétálunk egy folyami átkeléshez.

Átkelés a Zanszkáron 2016-ban – Fotó: Barna Béla

Itt fel kell készülni akár pár órás várakozásra is, a folyó felett átívelő szerkezet szűk kapacitása miatt! Volt itt híd is, de a 2000-es évek során többször elmosta az árvíz. Miután átkeltünk a lélekvesztő szerkezeten a Zanszkár folyón, ott csomagjainkat, sátrainkat újra felrakták a lovakra, és egy tea elfogyasztása után nekiindult gyaloglatunk.

Kísérő lovasaink – Fotó: Barna Béla

Chillingtől a folyóátkelést követően 8,5 kilométert (közel 3 órát) gyalogoltunk még az első napon Skyu faluig. Skyu egyébként kolostoráról (gompa) híres, melyet a „nagy fordító”, Rinchen Zangpo alapított több mint ezer évvel ezelőtt. Nem csak ezt az egyet alapította azonban, azt mondják róla, hogy több mint száz kolostort alapított Nyugat-Tibetben!

Imazászlók között – Fotó: Barna Béla

Rinchen Zangpo (958–1055) a híres indiai mester, Atisha diákja volt. Egyébként úgy is hívják, hogy Mahaguru, aki szanszkrit buddhista szövegek fordítója volt tibetire. A kolostor után a délután folyamán érkeztünk meg táborhelyünkre, itt tölttöttük a második sátras éjszakánkat (az első napi gyaloglás előtt Chillingben sátraztunk).

 

Második nap: Skiu- Markha
Táv: 21 km, menetidő: 8-9 óra, szintemelkedés: 380 m (3332-3720 m)

A mai bő 20 km-es trekkre a reggeli után indultunk tovább Skyuból: végig a Markha-völgyben túráztunk, több kis falu (Pentse, Nakdi, Sara, Chaluk) mellett is elhaladtunk.

Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

Érdekes volt látni a ladakhiak ősi életét, ahogy cipelték a rőzsét a hátukon, vagy az árpaföldjükön serénykedtek. De olykor megálltunk Ladakh jellegzetességei, az egykori katonai ejtőernyőkből készült büfésátraknál is, ahol megkóstolta csapatunk a jakvajas teát is, amelyet egy parabola-antennához hasonló szerkezettel forralnak, a nagy magasságban erősebb napsugárzás energiáját felhasználva.

Ladakhi férfi – Fotó: Barna béla

Katonai ejtőernyőből készült büfésátor

Teakészítés napenergiával- Fotó: Barna Béla

Ezen a napon a folyón is át kellett kelnünk, térdig vízben gázolva, de a meleg nyárnak hála szandálban is meg tudtuk ezt csinálni.

Átkelés a folyón – Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

Olykor persze egészen lenyűgöző kilátás tárult a szemünk elé, na meg persze elmentünk néhány ősi csorten mellett is. És elmentünk az ösvényen rengeteg homoktövis-bokor mellett is.

Homoktövis a Markha-völgyben – Fotó: Barna Béla

Nyugat-Tibetben hallottam sok-sok éve először erről a növényről, aztán hazaérve kiderült, hogy nagyon sokan ismerik ám, s hogy már a VIII. században klasszikus tibeti gyógyszerként jegyezték fel a homoktövist, mely az egyik legrégebben használt gyógynövény, az egészség tárának is hívják. A homoktövis (Hippophae) egyébként az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozik, fő elterjedési területe Ázsia. Itthon, a Nyírségben túrázva tudtam meg, hogy a Kárpát-medencében is él egy faja, a Hippophae rhamnoides, pontosabban annak egyik alfaja, a subsp. carpatica Rousi.

A húsz kilométer után megérkeztünk a völgy névadójához, a 3720 m-en fekvő Markha faluba.

Idilli táborhelyünk Markha faluban – Fotó: Barna Béla

Harmadik nap: Markha-Thuchungtse
Táv: 17 km, menetidő: 6-7 óra, szintemelkedés: 470 m (3720-4194 m)

A Markha falu (3720 m) melletti sátorhelyünkről elindulva gyorsan elértük annak a völgynek a bejáratát, amely délre, Zanszkárba, Kőrösi Csoma Sándor Zanglájába vezet. De most nem erre, hanem tovább a Markha-völgyben mentünk tovább. Ma is átkeltünk a folyón, a völgy északi oldalán pedig megpillantottuk a Tetsa Gompát (kolostort).

Kolostorbelső – Fotó: Barna Béla

Markha-völgyi séta – Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

Ezután Homalung (Umlung) falunál elértük a 4000 méteres magasságot, aki még nem volt ilyen magasan a csoportból, azt pedig felavattuk. Az avatás után tovább gyalogoltunk Hangkar faluig: ez elvileg a legmagasabban fekvő település a Markha-völgyben. A délutáni órákban érkeztünk meg a Thuchungtse (Tachutse, Thachungtse) nevű rétre (4250 m).

Fotózás a trekkingen – Fotó: Barna Béla

Negyedik nap: Thuchungtse- Nimaling
Táv: 8 km, menetidő: 3-4 óra, szintemelkedés: 620 m (4194-4814 m)

Trekkingünk legrövidebb szakasza állt előttünk, ám igen nagy (620 m) szintemelkedést nyomtunk le: Thachungtse rétjéről (4194 m) indultunk, vagy néha csak bóklásztunk tovább. Már kábé délben megérkeztünk 4814 m magasra, a Nimaling nevű táborba.

A trekking negyedik napja – Fotó: Barna Béla

A trekking negyedik napja – Fotó: Barna Béla

A trekking negyedik napja – Fotó: Barna Béla

A táj hihetetlenül szép volt, a panorámát a Kang Yaze csúcs (6400 m) fennséges alakja kísérte végig.

Üldögélés a Kang Yaze csúcs (6400 m) előtt – Fotó: Barna Béla

A Nimaling tábor környékén van pár kőkunyhó, ahol nomádok jakokat, birkákat és kecskéket legeltettek. De ezen a táborhelyen láttunk rengeteg pikát is. Volt idő megfigyelni őket, mert déltől a vacsoráig csak pihentünk kinn a matracainkon, hogy erőt gyűjtsünk a 4800 méteres magasságon alváshoz, illetve a következő nap erőfeszítéséhez.

Erőgyűjtés

Sátraink 4814 méter magasan – Fotó: Barna Béla

 

Ötödik nap: Nimaling- Shang Sumdo
Táv: 18 km, menetidő: 8-9 óra, szintemelkedés: 450 m, lejtmenet: 1630 m (4814-5260-3630 m)

Ötnapos himalájai vándorlásunk utolsó napja talán a legnehezebb nap volt: ezen a napon értük el a legnagyobb tengerszint feletti magasságot. A Nimaling táborból (4814 m) az 5260 m magas Konmaru La (Kongmaru La, Kangmaru La, Gongmaru La) hágó felé caplattunk, ahová bő kétórás kapaszkodás után értünk fel.

5000 méter fölött – Fotó: Barna Béla

Kongmaru La, 5260 m – Fotó: Barna Béla

Kongmaru La, 5260 m – Fotó: Barna Béla (2016)

Kongmaru La, 5260 m – Fotó: Fekete Mona (2017)

A fantasztikus kilátással rendelkező hágón imazászlók tömkelege között készítettük el csoportképünket. Gyönyörűen látszott innen a Kang Yaze csúcs. Egyes leírások szerint az északnyugati horizonton ide látszik a Karakoram-ban magasodó K2 is!

Kongmaru La, 5260 m – Fotó: Kiss Dóri

Természetesen több magyar is járt már ezen a hágón: 1985-ben öt magyar fiatal (Sára György, Bobály István, Sárosi Ervin, Pogány György, Sáfrány József) a saját pénzén a Himalája hegyei között felkeresték azokat a helyeket: kolostorokat, könyvtárakat, ahol Kőrösi Csoma Sándor élt és dolgozott. Útjukról filmet készített a Magyar Televízió Natúra szerkesztősége, de könyv is jelent meg az útról (Zarándokúton Nyugat-Tibetben), ebben Sárosi Ervin így ír erről a hágóról: „Elbújva az erős szél elől, egy aprócska kőfal tövébe rogytam le. Szemügyre vettem a kilátást, amely innen fentről elragadó volt. A közeli sötét hegyek mögött végtelennek tetsző hosszúságban a Himalája fűrészfogakhoz hasonlító hegylánca bontakozott ki. A tiszta kék égboltozaton most csak itt-ott tűnt föl egy-egy fehér felhőcske, s a hegyek csúcsai ezüstös fénnyel ragyogtak a napfényben. A föld legmagasabb hegysége ormainak sorozata innen tekintve olyan volt, mint az erősen hullámzó tenger. Nem tudtam betelni a gyönyörű vidék látványával.

Némi pihenés után a hágó másik oldalán majdnem másfél kilométernyi szintet ereszkedtünk le, érintve Lartsa, Chuskyurmo (4200 m) és Chogdo (4000 m) falvakat, egészen a 3800 méteren fekvő Shang Sumdo faluba, ahol véget ért hosszútávú gyalogtúránk. Elbúcsúztunk a segítőinktől, a szakácsunktól és a lovakat vezető emberektől („pónimen”), majd buszba szálltunk és Leh városába utaztunk.

ott vagy, ahol tisztelik a hegyet, a völgyet és minden élőt. Ahol a sosem látott ember csak másodpercekig ismeretlen, aztán barát és ahol megtanulod értékelni az életedet (Asszonyi Evelin)

A buszon ülve túravezető kollégám, Asszonyi Evelin szavai jutottak eszembe, aki azt mondta erről a túráról amikor 2016-ban együtt végiggyalogoltuk: „ott vagy, ahol tisztelik a hegyet, a völgyet és minden élőt. Ahol a sosem látott ember csak másodpercekig ismeretlen, aztán barát és ahol megtanulod értékelni az életedet”.

Kép és szöveg: Barna Béla 

A Markha-völgyi trekkinghez egy svájci kiadású topográfiai térkép ajánlott: Ladakh & Zanskar, Editions Olizane, 1: 150000. Illetve Lehben is több helyen kapható a Milestone Books kiadásában, Partha S Banerjee által írott Markha Valley – Trail Map and Complete Guide.

Útvonalunk a hegyekben (Markha Valley – Trail Map and Complete Guide)

Útvonalunk a svájci térképen (Editions Olizane) 

A trekkingről nyomtatott cikkem 2018-ban jelent meg a HTM magazinban, ennek a számnak a Markha-völgyben készült fotóm a címlapjára került.

HTM címlapfotó: Barna Béla (2018/2)