A Giant's Causeway bazaltja

A legenda szerint Észak-Írországból Skóciába mászkált itt át két óriás, a valóságban pedig az Óriás útja (angolul: Giant’s Causeway) az Ír sziget talán legérdekesebb geológiai képződménye, ahol bazaltoszlopok ezrein sétálhatunk. 

Hogy a tengerbe belesimuló bazaltsziklákat megértsük, 65 millió évvel ezelőttre, az eocént megelőző paleocén korba kell visszamennünk, amikor is a mészkőfelszínre kiömlő bazalt szétterült. Az egyenletesen hűlő bazaltlávában a repedések közel szabályos, főként hatszögletű sejtekből álló mintázatot hoztak létre.

a mészkőfelszínre kiömlő bazalt 65 millió éve terült szét

Hevesi Attila geológus írja A kiömlési kőzetek sokszöges-hatszöges alakzatairól című írásában, hogy „kísérletekkel is igazolt tény, hogy az egységes vegyi összetételű és sűrűségű olvadékokban egyenletes, viszonylag gyors és az egész olvadékot egységesen érintő hőmérséklet-csökkenés esetében a hűlési zsugorodás hatására hatszöges alaprajzú repedéshálózat jön létre. Az egyenletes folyadékvesztés következtében föllépő száradási zsugorodás eredményeként ugyanilyen repedéshálózat áll elő”.

A hatszögeken kívül persze vannak 4, 5, 7 és 8 szögletűek is ugyanis a láva sohasem teljesen eszményi olvadék, és a hűlési föltételek sem tökéletesen egyformák, így a kialakuló hatszöges hasábok többsége sem szabályos.

Kutatók szerint azonban a hatszöges oszlopok aránya mindig lényegesen meghaladja a többiét: az észak-írországi Óriások útjában a hatszöges hasábok aránya például 51 %.  Az egymáshoz szorosan illeszkedő oszlopok közül a legmagasabbak kb. 12 méteresek, de a megszilárdult láva vastagsága helyenként a 28 métert is eléri.

Geológiailag röviden ezt kell tudni tehát az Ír-sziget talán legérdekesebb geológiai formáiról, az Antrim megyében található Óriások útjáról.  Hasonló képződmények egyébként nem ritkák a világban. Szinte minden magyar túrázó ismeri a Balaton-felvidéki bazalthegyeket: a Badacsonyt, a Szent György-hegyet, a Hegyestűt, vagy Nógrádban a somoskői bazaltorgonákat. Az USA-ban több helyen (a Hell Canyon a Columbia folyónál, illetve Devil’s Postpile a Sierra Nevadában, illetve a Devil’s Tower Wyoming államban), de van ilyen Izlandon (Skaftafell) és Skóciában (Fingal-barlang, Staffa) is.

Ez utóbbi, a skóciai egyébként azért fontos, mert ott lakott a kelta mitológiai skót óriás, ahová a mágikus, jólelkű ír óriás, Finn MacCool (Fionn mac Cumhaill) utat akart építeni (Giant’s Causeway), hogy a tengeren átkelve megküzdhessen a skót óriással, Benandonnerrel. Át is ért, a skót óriást pedig szunyókálva találta, de még így is kiderült, hogy a skót jóval méretesebb nála, így hát gyorsan visszaiszkolt az Ír szigetre. Benandonner azonban felébredt és utánajött. Az ír óriás felesége (Oona) gyorsan pólyába öltöztette férjét és bölcsőbe fektette: most pediglen a skót rémült meg, ha ilyen a kicsi ír óriás, mekkora lehet az apja. Benandonner sietve hazarohant hát Skóciába, az Ösvény tenger feletti részét pedig futtában lerombolta: csak a két vége maradt meg, az Óriások útja az ír parton, és Staffa szigete skót földön.

Miután a tudományos geológia és a legenda szemszögéből is megismertük az Óriás útjának keletkezését, nézzük, hol is van ez.

A természeti látnivaló közigazgatásilag az északír Bushmills városához tartozik: annak központjából 2 és fél mérföldnyire (4 km) találjuk azt a parkolót, ahonnan még bő egy kilométeres séta vár ránk. Említsük meg, hogy a kisvárosból egy XIX. századi kiránduló-villamos (Giant’s Causeway & Bushmills Railway) három kilométeres vasútvonalával is lejuthatunk a látogatóközponthoz.

írül a hely neve „Clochán na bhFomhórach”, ulsteri skót nyelvjárásban pedig „tha Giant’s Causey

A korábbi látogatóközpont egyébként 2000-ben leégett, az újat 2012-ben nyitották meg!  A parkolóból negyedórás sétaút kerekes székkel is járható egyébként, s máris ott vagyunk a tulajdonképpeni Óriások útjánál (az angolul Giant’s Causeway valójában Óriás útját jelent csak, de magyarul több helyen a többes szám terjedt el, illetve mint láttuk, nem is egy óriás volt itt, szóval elvileg helyes lehet az Óriások fordítás is). S ha már nyelvek, írül a hely neve „Clochán na bhFomhórach”, ulsteri skót nyelvjárásban pedig „tha Giant’s Causey”.

Miközben minden részét bebarangoljuk a több tízezer bazaltoszlopból álló területet, említsük meg, hogy a Giant’s Causeway-t tulajdonképpen 1692-ben fedezte fel Derry püspöke. Ám csak egy évvel később került a világ tudomására egy újságcikk nyomán, igazi nemzetközi figyelmet pedig csak 1739-ben kapott, amikor is a híres dublini festő, Susanna Drury (1698-1770) több hónapot itt töltve vízfestményeket készített e különös képződményekről.

A festő egyik metszete megjelent a Francia Enciklopédia 1768-as illusztrációs kiadásában is. A képhez tartozó leírásában Nicolas Desmarest (1725-1815) francia geológus az Óriások útja bazalt oszlopait már vulkáni eredetűnek feltételezi.

S ha már történelem: a híres bazaltsziklákat 1986 novemberében az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.  Ha megnéztük a híres hatszögeket, a környéken még barangolhatunk egy jót: egy kb. két kilométeres túrautat járhatunk be a Chimney tops-ig („Kémény-csúcs”). Innen egyébként ráláthatunk az egész partvidékre, de átláthatunk egészen az Inishowen-félsziget keleti (Inishowen Head) és nyugati végéig, talán még a Malin Head-ig (Malin-fok) is. A Chimney top történelmi különlegessége, hogy a meredek sziklaalakzatot a híres spanyol armada hajói ágyúzták 1588 októberében, ugyanis a ködben azt hitték, hogy a Dunluce-i várkastélyt lövik. Ráadásul a spanyolok egyik hajója a viharban a sziklának ütközött, így a Girona gálya ma is a csúcs lábánál pihen a tenger mélyén, a Port na Spaniagh („Hispán-öböl”) nevű helyen, a Lacada Point közelében.

A fedélzetén tartózkodó 1300 emberből (köztük a spanyol armadát vezénylő spanyol arisztokrácia tagjaiból) alig egy tucatnyian élték túl a hajótörést. A hajóroncs ágyúit és egy kis aranyat a közeli Dunluce várának kapitánya kimentett, de onnantól 1968-ig háborítatlan volt a roncs. Abban az évben a búvár-régészek rengeteg aranyat, ezüstöt és drágakövet hoztak a felszínre a korabeli tengerészek használati tárgyaival együtt, de felhozták a víz alól a híres, rubinokkal kirakott aranyszalamandrát is: ma ezek a belfasti Ulsteri Múzeumban vannak kiállítva.

A Kémény-csúcs közelében amúgy több sziklaalakzatot is megnézhetünk. Az egyik legérdekesebb még az Organ (Orgona), a Harp (Hárfa) és a Giant’s Eyes (Óriás szeme), vagy a Port Noffer öbölben a Giant’s Boot (az Óriás csizmája) is nagyon jó: ez utóbbi jó kis méretű, bele is ülhetünk a csizma lábfejébe egyet fotózkodni (a brit számozás szerint az óriás lábmérete 93,5!).

A Kémény-csúcstól vissza is fordulhatunk a parkoló felé, vagy a Sheperd’s Steps-en (Pásztor-lépcsőn) 162 fokot legyalogolva visszamehetünk a lenti gyalogösvényre, azon juthatunk vissza még egyszer megcsodálni a hatszögű bazaltokat.

Ha azonban egy kicsit hosszabb gyaloglás nem akadály, akkor továbbmehetünk, végig a Causeway Coast Path (Causeway-parti túra), egészen az Óriások ösvényétől 8 kilométernyire fekvő Dunsevericki várkastélyhoz (Dunseverick Castle).

Ha onnan is továbbmegyünk, érintjük Portbradden aprócska tengerparti faluját: ennek temploma (Szent Gobban) állítólag a legkisebb az egész Ír szigeten. Innen továbbtúrázva elérjük a White Park Bay ragyogó homokstrandját, majd Ballintoy (Baile an Tuaighe) kedves és idilli kis faluját, ahonnan jó a rálátás a Sheep Islandra, azaz a Bárányok szigetére.

Kép és szöveg: Barna Béla

A Giant’s Causeway 96 kilométerre van Észak-Írország központjától, Belfasttól, de az Ír Köztársaság fővárosától, Dublintól is csak 254 kilométerre van. Bushmillstől egy három kilométeres vasútvonal (Giant’s Causeway & Bushmills Railway) is levisz 5 fontért a területre. A Giant’s Causeway a National Trust tulajdonában van (http://www.nationaltrust.org.uk/giants-causeway), a belépődíj 9 angol font.

A területről első cikkem a HTM 2016 februári számában jelent meg. Az itteni túrához a nagyon jó minőségű és részletes (1:25000) Causeway Coast and Rathlin Island activity map ajánlható az Ordnance Survey kiadásában

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!