A Walensee télen – Fotó: Barna Béla
Egyik első alpesi tóélményem a svájci Walensee volt, mikor közel két évtizeddel ezelőtt Zürich felé vonatozva pont a tó partján ébredtem fel. Azóta mindig megállok e tónál, ha erre van dolgom, egyik télen kétszer is megálltam kedvenc tavam partján, de persze nyáron is útba ejtettem már.
De nem csak én kedvelem, az ismert szegedi publicistának, a ceglédi születésű Podmaniczky Szilárdnak is kedvenc tava a Walensee, melyről így ír: „…a tó kétezer méter magas, meredek hegyek közé zárva áll, néhol függőlegesen zuhan ezer métert a csupasz hegyoldal a tóba.”
A Walensee nyáron – Fotó: Barna Béla
Nos, ebben a mondatban nincs semmi túlzás: a Walensee víztükre 419 m tengerszint feletti magasságon terül el, az északi partján emelkedő Churfirsten vízbe érő, meredek sziklafala pedig 2306 méter magas, ennek köszönheti vad jellegét. A tó egyébként 15 kilométer hosszú, átlagosan 2 km széles, vízfelszíne pedig 24,1 km²: ezzel a területtel a tizenkettedik legnagyobb tó csak Svájcban, a közeli Zürichi-tó (90 km²) is majdnem négyszer nagyobb nála.
a Walensee 15 kilométer hosszú, átlagosan 2 km széles, vízfelszíne pedig 24,1 km²
Fotó: Sven Scharr – 2008 február
A Walensee, e tipikusan alpesi tó mélysége egyébként 151 méter, s víztükrén már 1837-ben gőzösök jártak. Ez azért érdekes, mert négy évvel a hajózás megindulása után egy Friedrich Engels nevű német utazó már hajózott a tavon.
A tó egy régi képeslapon
S bár Engels nem erről híresült el, de bizony útirajzait rendszeresen közölték a korabeli lapok, a svájci hegyeken át tett útiélményeit például 1841 decemberében adta közre az Athenäum, Zeitschrift für das gebildete Deutschland című folyóiratban:
„Csakhamar előttünk volt a tó is. Itt már egészen más jellegű a táj, mint a Zürichi-tó mentén; a tómedence úgyszólván megközelíthetetlenül fekszik a közvetlenül a vízből meredeken felnyúló sziklák között, amelyek csak a tócsatorna be- és kijáratánál engednek egy-egy keskeny rést. Egy ócska gőzös vette fel a postakocsi utasait és az összezáruló hegyek mögött hamarosan eltűnt előlünk Weesen, az a városka, ahol hajóra szálltunk. Mindenfajta emberi tevékenységre utaló nyom elmaradt mögöttünk, a gőzös magányosan siklott a szép vadonba, egyre mélyebben a természet e csendes birodalmába; a ragyogó napsütésben villogtak a hullámok zöldes tajtékjai, a hófödte hegycsúcsok és a vízesések, amelyek imitt-amott lezúdultak a hegyekről, a sziklák szürkésfehér gránitja közül néhol zöld erdei szurdok nevetett felénk, vagy egy kicsiny rét, és a tóból felszálló finom ködpára a távolban, a hegyek alkotta háttérben ibolyaszínű, lágy árnyékokká foszlott. Olyan tájon jártunk, mely szinte kihívja az emberi szellemet a természet szellemének ama megszemélyesítésére, mellyel a népmondákban találkozunk – a hókoronázta, töredezett sziklák ezüstfürtös aggastyán redőktől barázdált arcává lesznek, és a kristályhabokból csábos vízitündérek hajának zöld hullámai bukkannak fel. Lassan egy kissé távolodni kezdtek egymástól a nyomasztó sziklafalak, és bokrokkal sűrűn benőtt földnyelvek nyúltak bele a tóba, egy fehér csík csillant át a kék derengésen – a tó végén épült Wallenstädt házai”.
Fotó: David Gubler (www.bahnbilder.ch)
Engels másfél évszázados tóleírása után most pedig nézzük a tavat körülvevő hegyek szikár tényeit. Nos, a tó északi partja felett a Churfirsten, a déli part felett a Flumsberge és a Kerenzerberg emelkedik: ez a két hegység szorítása adja a tó fjordszerű hatását.
a Churfirsten az Alpok egyik legszebb vonulatához, a Svájci-Mészkő-Alpokon belül a Säntis-csoporthoz tartozik
A Churfirsten-csoportban a legmagasabb csúcs a Hinterrugg (2306 m), de további kétezres még a Leistchamm (2101 m) és a Gamserrugg (2076 m). A Churfirsten egyébként valószínűsíthetően a közeli Chur város és a csipkés ormot kifejező svájci First szó ötvözete. S bár sokan legyintenek Svájcban egy kétezresre, a Churfirsten az Alpok egyik legszebb vonulatához, a Svájci-Mészkő-Alpokon belül a Säntis-csoporthoz tartozik.
Képeslap a csúcsok neveivel
A tó északi partján e mészkőszirt-korona csúcsai nyugatról kelet felé haladva egyébként a következők: az első nagyobb csipke a Selun (2204 m), majd ezt követi a hegyes Frümsel (2263 m), a tökéletes trapéz alakú Brisi (2279 m), majd a szintén tökéleteshez közelítő gúla alakú Zuestollen (2235 m). Középtájt a Schibenstoll (2234 m), majd a Hinterrug (2306 m) és a Chäserrug (2262 m) tömbje zárja a sort: a derék svájciak erről képeslapot is kiadtak, hogy mindenki tudja azonosítani a csúcsokat.
Walensee – Fotó: Barna Béla
A tó déli partjáról nem látszik, de a Chäserrugg csúcsára drótkötélpályán is feljuthatunk, ehhez azonban bő 70 km kerülőt kell tenni, a felvonó ugyanis Unterwasser településről indul.
Fotó: Barna Béla
S bár a csúcsok és a szépséges tó mellett jelentőségük kicsiny, de pár szót szólni kell a tóhoz közeli településekről is: nyugati végén Weesen, egy 1537 lakosú falu érdemel említést, műemlék templommal és apácakolostorral. Weesenből egyébként keskeny, sziklába vésett aszfaltút vezet a tó északi partjára a Muslenfall vízesés alá, onnan pedig egy panorámaút a 911 m magasan fekvő télisporthelyre, Amdenbe. A tó középtáján jelentős hely Murg, keleti végén pedig az 5285 lakosú Walenstadt katolikus templommal és kereskedőházakkal. A falu templomától út vezet a tó északi partjának 900 m magas sziklateraszára települt Walenstadtbergre.
Sargans vára – Fotó: Barna Béla
Ha hegyi és tavi élményeinket ki akarjuk egészíteni más jellegű látnivalóval, akkor a tótól kicsit messzebb kell menni, de nem nagyon: az 5330 lakosú, hatalmas sziklafal tövében megbújó Sargans városkában egy hegytetőre épült várat csodálhatunk meg.
Sargans – Fotó: Barna Béla
A sargansi vár egy ideig a Werdenberg, később a Toggenburg grófi családé volt, 1483-tól pedig innen igazgatták a kantonok Vogtjai az egész Rajna völgyét, mint Untertan (meghódított) tartományt.
Kép és szöveg: Barna Béla
