A lovasrendőrök városa: Fort Macleod

Fort Macleod egy kanadai kisváros Alberta déli részén, 170 kilométerre délre Calgarytól. 

Ha az USA nyugati részéről, a vadnyugatról beszélünk, akkor a szerencselovagok és nyereséghajhászók földje, vadnyugati indiánok és cowboyok véres harcai, westernfilmek vadromantikája jelenik meg lelki szemeink előtt. S bár földrajzilag hasonló a fekvése, a kanadai préri tartományok mégsem váltak annyira vadnyugativá.

Viccelődhetnénk, hogy igény persze lett volna rá, az Egyesült Államokból például egyre több balhés szeszkereskedő yankee jött ide északra. Ekkor, a XIX. század második felében a prémkereskedelem már igencsak hanyatlásnak indult, s helyébe lépett a whisky-kereskedelem.

A kereskedők egész serege húzódott fel erre a területre az Egyesült Államokból, és üzérkedésük az olcsó whiskyvel komoly gondokat és fejtörést okozott az ottawai kormánynak. Egyre inkább elterjedt a törvény teljes semmibevétele, a részegeskedés, garázdálkodás az indiánok között hihetetlen méreteket öltött.

Ekkoriban történt a Cypress Hills-i mészárlás is: 1873. június 1-jén szeszkereskedők egy csoportja megtámadta az assiniboine őslakosok táborát. Több nőt, gyermeket és férfit is megöltek, hogy megtorolják az általuk állítólagosan elkövetett lórablásokat. Sok őslakos már korábban életét vesztette a kereskedők tintával és sztrichninnel készített alkoholja miatt.

A mészárlás nyomán az ottawai kormány 1873-ban felállította az azóta világhírűvé vált lovasrendőrség szervezetét, a North West Mounted Police (Északnyugati Lovasrendőrség) nevű egységet. Ennek elsődleges feladata az volt, hogy a veszélyeztetett nyugati területeken rendet teremtsenek.

A piros zubbonyos lovasrendőrök, a „mounty”-k nagy menete egyébként már 1870 nyarán elkezdődött: Ontarióból vezényelték őket a prérire, hogy biztonságot teremtsenek, ami sikerült is: Kanadában nem is jöttek létre igazán „vadnyugati” állapotok.

Ha belelapozunk a Filológiai Közlöny 1984-es évfolyamába, akkor találunk benne Jakabfi Anna tollából egy cikket A kanadai „préri” tartományok irodalma címmel, ebben ír ezekről összefoglalólag:

„Első és legfontosabb feladatuk abban állt, hogy megakadályozzák az indiánok közötti pálinkakereskedelmet, majd tekintélyt és bizalmat szerezzenek az indiánok között, s nagy tapintattal és türelemmel leszoktassák őket a háborúskodásról, őrizzék a határokat, törjék le a csempészetet, és általában ügyeljenek a rendre és biztonságra. Rövid idő alatt sok „whisky peddler” (pálinkakereskedő) került hurokra, és a különböző indián törzsek legfőbb törzsfőnöke, Crowfoot (Varjúláb) 1877. szeptember 22-én megkötötte a vöröskabátos Mountie-k – ahogyan röviden nevezték a lovasrendőrséget — vezetőjével, McLeod őrnaggyal a Blackfoot Treaty-t, s ezzel a régi és az új Kanada kötött békét és barátságot egymással.

Az új államot képviselő Mounty-k rá is szolgáltak a bizalomra. Egyenlő mértékkel mértek mindenkinek, személyre és bőrszínre való tekintet nélkül. Következetesen plántálták bele fehérekbe és indiánokba a jogok és kötelességek fogalmát. Hamarosan népszerűvé lett a róluk terjesztett mondás: „The Mounties always got their man”. (A lovasrendőrség mindig elkapja a bűnöst.) Hírük az évtizedek alatt legendássá vált a tartományokban, tevékenységük szerteágazó lett, megfékezték a préritüzeket, vámot szedtek, felkutatták a hóviharok áldozatait és biztonságba helyezték őket, enyhítették az éhínséget és más természeti csapásokat, a betegeket és szerencsétlenül jártakat orvoshoz juttatták el és/vagy gyógyszerrel látták el. 1885-ben már ezer fős volt a rendőrség, és tevékenységük az ország békéje és jóléte, a rend és nyugalom szempontjából hasznosabb volt, mint az amerikai módszer, a szerencselovagok és nyereséghajhászók előőrsként való küldése a vadnyugat meghódítására”.

A lovasrendőrök tehát végül néhány hónap alatt felszámolták a whiskykereskedelmet, 1874-ben pedig felépítették első erődjüket, Fort Macleodot! A nagyjából 150 főből álló alakulat az Oldman-folyó partján, jó legelőktől körülvéve építette fel erődjét, melyet az északnyugati lovasrendőrség akkori biztosának, James Macleod ezredesnek a tiszteletére nevezték el. Érdekesség egyébként, hogy James Macleod alezredes (1836. szeptember 25. – 1894. szeptember 5.) a skóciai Drynochban, Skye szigetén született, s Calgaryban nyugszik.

Macleod 1845-ben vándorolt be családjával Skóciából, amikor apja farmot vásárolt az ontariói Richmond Hillben. Macleod az ontariói torontói Upper Canada College-ra, majd Kingstonban, Ontario Queen’s Egyetemre járt. 1854-ben diplomázott a Queen’s-en B.A. klasszikusokból és filozófiából, majd 1856-ban beiratkozott az Osgoode Hallba, hogy jogi egyetemre járjon.

Amit ma láthatunk Fort Macleodban, az nem az eredeti erőd, hanem a másolata, mely az új prérivároska közepén épült fel. Fehérdy Iván és Dukay Tóth Romola ezt írják 1985-ös Kanada könyvükben Fort Macleodról: „A városka közepén felépült az erőd mása: ez ma is Fort Macleod nevezetessége. (…) Múzeumnak rendezték be, mely a lovasrendőrök életét eleveníti fel, s emléket állít az indiánoknak. Az egyik épületben 100 év előtti orvosi és fogorvosi rendelő felszerelése látható. (A régi prérierődökből feltűnően sok sósborszeszes üveg maradt hátra, úgy tűnik, ezt a folyadékot nem kizárólag betegség esetén kortyolgatták)”.

A hangulatos faerődön kívül a préri-városka régi házait is láthatjuk a Heritage Canada 1982-ben elindított Main Street helyreállítási projektjének köszönhetően.

Ha sétálunk a ma 3200 lakosú kistelepülésen, egy ismertető tábláról megtudhatjuk azt is, hogy a városka híres szülötte Joni Mitchell. Az anyai ágon skót és ír, apai ágon norvég-lapp származású Mitchell Roberta Joan Anderson 1943. november 7-én született itt Fort Macleodban. Azért pont itt, mert apja a Kanadai Királyi Légierő repülési hadnagya volt, aki pilótákat oktatott a Fort Macleod RCAF állomáson. Később szüleivel továbbköltöztek különböző nyugat-kanadai bázisokra. Az egykori az egykori angyalarcú, szőke hippi lányt, Joni Mitchellt sokan a popzene történetének egyik legfontosabb dalszerző-előadójának tartják, forradalmi újítások, egyedi és kiemelkedő gitárjáték, formabontó éneklés fűződik a nevéhez. Neve nem sokat mond a magyar és európai zenehallgatóknak, pedig egészen kivételes életművet tudhat maga mögött a folk-, rock-, jazz- és sanzon éneklés nagyasszonya, akit az amerikai kontinensen hatalmas elismerés és tisztelet övez. Az énekes-dalszerző nevéhez olyan slágerek fűződnek, mint a Both Sides Now és a Big Yellow Taxi.

A városka mindössze 106 kilométerre van a Waterton-tavak Nemzeti Park központjától.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!