A kis váráról híres ősi városka, Liptóújvár (Liptovsky Hrádok) a Liptói-havasok lejtőiről alázuhanó, bővizű Béla (Belá) és a Vág folyók összefolyásánál 637 méter magasan települt. Az Alacsony-Tátra északi oldalán fekvő 7600 lakosú kisváros Felső-Liptó turisztikai és gazdasági központja.
A település legjelentősebb és leghangulatosabb látnivalója a vár, melyet 1262-ben említenek először „castro Lippo” néven, s melyet a XIII. században építtetett egy 5 m magas mészkősziklára két méter vastag kőfalakkal a valószínűsíthetően székely származású Dancs (más írásmódban Doncs) mester, a Balassák őse, illetve Dancs mester fia, Csorba comes. Dancs egyébként zólyomi ispán is volt, aki több itteni földesúr földjét bekebelezte. Ez ellen persze tiltakoztak az esztergomi káptalannál, mindhiába: Dancs ugyanis a legbefolyásosabb urak közé tartozott Magyarországon, bizalmi embere volt Károly Róbert magyar királynak is. Dancs után a vár a Pongráczoké lett, de nem túl hosszú ideig. Mivel ugyanis fontos helyen lévő vár volt, kulcshelyzete miatt igen hosszú az a tulajdonosi névsor, akik itt váltották egymást: Rikolf lovag (1441), a huszita Komorowszky (1450), Rozgonyi Sebestyén, Tarczy Tamás, Szapolyai István (1462), I. Ferdinánd, Basó Mátyás, Malatesta Frigyes és még hosszan lehetne sorolni.
Ezek közül a lengyel Peter Komorowszky rablólovaggal kezdődött el a vár leghírhedtebb időszaka 1450-ben: a korszak egyik leghíresebb fosztogatójának számító lengyel főúr fegyveresei feldúlták a környező falvakat és kirabolták a Vág mellékéről a Szepességbe vezető úton közlekedő összes kereskedőt. Komorowsky rablólovagoskodásának csak 1462-ben lett vége, mikor is Szapolyai István csapatai foglalták vissza a várat. Mátyás király aztán a várat Rikolf Zsigmondnak adományozta, ám a sors fintora, hogy Rikolf báró Komorowsky táborába állt és ő is rablólovaggá válva közösen fosztogatták a környék birtokosait. Mátyás király erre sereget küldött ide, és elfoglalta Komorowsky várait, így újra királyi kézre került Liptóújvár.
1526 után is gyakran változtak birtokosai: 1528-ban Batthyány Ferenc, 1533-ban pedig Pekry Lőrinc lett a várúr, 1554-től fél évszázadon át pedig Balassa János és családja, akik a vár alapítóinak, a Dancsok leszármazottai. 1577-ben a korszak híres költője, Balassi Bálint (Valentín Balaši) örökölte meg, aki életében többször is megfordult itt, sőt Balassi Bálint volt az, aki erős kőfallal vetette körül az erődítményt. A családi birtok teszi érthetővé, hogy miért is a Liptóújvárhoz közeli Hibbén temették el.
1601-ben Liptóújvár váruradalma visszakerült a királyi Kamara kezelésébe. A vár reneszánsz kastéllyá történt átépítése főként egy asszony, bizonyos Zay Magdolna nevéhez köthető. Mint a mondás is tartja: ahol az ördög sem boldogul, oda asszonyt küld. És mivel a férfiak nem boldogultak, arra Magdolna asszony vállalkozott. Igaz, közben eltemetett három férjet (a vár urait), de maradt elég energiája a vár ügyeire, sőt egy negyedik férjre is. A várat alapjaitól reneszánsz stílusban átépíttette, s reneszánsz kastélyt is emeltetett hozzá.
A vár reneszánsz kastéllyá történt átépítése főként egy asszony, bizonyos Zay Magdolna nevéhez köthető. Mint a mondás is tartja: ahol az ördög sem boldogul, oda asszonyt küld.
1601-ben Sándorffy Miklós, 1604-ben Pográny Benedek, 1623-ban Osztrosics István, 1671-ben a király, 1703-ban Liechtenstein János, majd halála után újra a király volt a birtokosa. Közben 1678 őszén egy rövid ideig Thököly Imre kuruc felkelői tartották hatalmukban, a Rákóczi-szabadságharc idején pedig már nem játszott komolyabb szerepet: 1709-ben már rom. Későbbi tulajdonosai a középkori várrom tövében épült késő reneszánsz (majd barokk stílusban átalakított) kastélyt használták. Az 1803-as tűzvész után már csak a kastélyt újították fel, amelyben a liptóújvári kamarabirtok központja működött.
A XX. században az épületen további helyreállítások folytak, s egy ideig (1960-tól 1989-ig) a felső-liptói Néprajzi Múzeum gyűjteménye volt a várban, mely 1989-től üresen állt. 2001-ben egy magántársaság megvásárolta és szállodát (Hotel and Restaurant of Grandcastle) nyitott a kastélyban. Körülötte nagyon hangulatos környezetet alakítottak ki tóval, kis sziklaszirtre épült kegyhellyel és a vár mellett folyik el a 23,6 km hosszú Béla folyó is.
(Amikor az Alacsony-Tátra könyvön dolgoztam, 2013. március 23-án apum is elkísért a helyszíni anyaggyűjtésre, s mivel mindketten Bélák vagyunk, fotózkodtunk hát egyet a Béla folyóval, meg hoztunk egy követ is a folyópartról, amit beépítettünk egri kőkerítésünkbe).
Liptóújvár vára legszebben a vár közvetlen közelében található a Várerdő nevű védett parkerdőből (Hrádocké arborétum) és annak szikláiról fotózható, háttérben a Liptói-havasokkal. A Várerdő egyébként egy 7,2 hektáros oktatóterület több külföldi fafajjal. Az arborétum legmagasabb pontja: 796,3 méter magas.
A vártól keletre, az arborétumtól északra Liptóújvár szerves részét képezi az egykor önálló község, Dovalló (Dovalovo). A 675 méter magasan települt falu a XIII. században alakult ki a Szent Márton tiszteletére szentelt gótikus templom körül. A templomot aztán 1610-ben reneszánsz stílusban átépítették, majd barokk és klasszicista jelleget kapott. Az oltárok késő gótikus részei a túrócszentmártoni (martini) és a budapesti múzeumokban találhatók.
A vár mellett szóljunk néhány szót magáról Liptóújvár településről is. A XVIII. század elején a liptóújvári uradalom állami alkalmazottai és az erdészet létrehoztak egy települést, amely fokozatosan Felső-Liptó falvainak fontos vásárhelye lett. Az 1700-as évek második felében az erdőgazdaságnak több lerakata létesült itt (fűrésztelep, tutajhelyek) és csupa olyan dologról volt híres Liptóújvár, ami az erdészethez köthető. Így létesült itt később erdei magtermelő üzem és méhészeti kutatóintézet is, de különlegesség, hogy 1768-ban Európában Liptóújvár erdészeti iskolája nyílott elsőként! Ez Franz Wissner von Morgensternnek volt köszönhető: a maga nemében egyedülálló iskolában szlovák, német, latin és magyar nyelven folyt a tanítás.
Különlegesség, hogy 1768-ban Európában Liptóújvár erdészeti iskolája nyílott elsőként!
A XIX. század közepén fagyapotot és fapipákat készítő műhely létesült Liptóújváron, mely kisváros a Vágon folytatott tutajozás kiinduló helye is volt. Féltutajokat építettek itt, amit aztán Rózsahegyen kapcsoltak össze egésszé: ezeken a tutajokon a vasat, sót, rezet, sajtot és liptói túrót a Vágon levitték a Dunáig, azután a Dunán felfelé egészen Bécsig vitték ezeket az árukat.
A virágzó faiparhoz átmenetiként a XVIII-XIX. században csatlakoztak a kohók és vasgyártó vállalatok. Csak egyet kiemelve közülük: 1804-ben fegyvergyárat építettek puskák, karabélyok és pisztolyok készítésére, ahol évente 24 ezer kiváló minőségű fegyvert gyártottak. Nem véletlen hát, hogy egykor a fa és a kalapács volt a város jelképe, címerében is ezek szerepeltek.
A vár mellett a város műemlékei közül említésre érdemes az 1790-ben épült klasszicista stílusú, római katolikus Sarlós Boldogasszony-templom: freskóit Lerch József festette, Szent Ferenc-szobra pedig Stróbl Alajos alkotása.
Érdemes még megnézni a város külterületén, Királylehota felé vezető műút mellett az egykori vasolvasztó 1792-ben épült harangtornyát és mázsaházát. A hasáb alakú harangtoronynak barokk-klasszicista homlokzata és hagymakupolája van. A mázsaház épülete téglalap alakú, benne az áthaladó kocsik mázsálására szolgáló helyiséggel. Maša közelében egyébként egy kiváló hangulatos útmenti csárdába térhetünk be étkezni: ez a Liptovská koliba.
A két folyó (Vág és Béla) összefolyásánál a Fenyősziget (Borová sihoť) is hangulatos hely még Liptóújváron, de turistaút is indul innen: dél felé először a piros jelzésen, majd rátérve a zöld jelzésre egy hosszabb egész napos túrával a Tűzhely-tető (Ohnište, 1533 m) fantasztikus sziklabirodalmába juthatunk.
Kép és szöveg: Barna Béla
A Liptóújvárról szóló szövegem eredetileg az Alacsony-Tátra könyvben jelent meg, 2014-ben.
Az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) vonulata a Kárpátok ívének egy kelet-nyugati irányban húzódó hegysége, Szlovákiának csaknem a közepén fekszik. Legmagasabb pontja a 2043 méter magas Gyömbér-csúcs. A hegység nyáron kedvelt túraterület, télen népszerű síterület. A budapesti Kornétás Kiadó igazgatójának, Pusztay Sándornak a felkérésére az Egerben élő turisztikai szakíró és főiskolai tanársegéd Barna Béla írta meg a 160 oldalas túrakalauzt. A könyv bemutatja a túra- és síterületek mellett a hegység lábánál fekvő városokat, Breznóbányát, Besztercebányát és Liptószentmiklóst és Liptóújvárt is.
Frissítés: az Alacsony-Tátra felett 2016. március 14-én repültem el legutóbb, akkor a Malmö-Debrecen között közlekedő repülőről így látszott az Alacsony-Tátra főgerince:
