Belgium teteje, a Botrange (694 m)

Belgium egy részét a szépséges Ardennek hegysége foglalja el, melynek legmagasabb pontja egyben Belgium teteje is: ez a Botrange (694 m). 

Ha a magyar sajtóban Belgiumról jelenik meg cikk, akkor az főleg Brüsszelről, vagy valamelyik egyébként tényleg gyönyörűséges középkori városról (Brugge, Gent, Leuven) szól. A legritkább esetben esik szó egyéb kirándulási lehetőségekről. Pedig hát!

Az Ardennek (Ardennes) erdős völgyekkel és fennsíkokkal tagolt röghegység Délkelet-Belgiumban, Luxemburgban és Északkelet-Franciaországban. A régió neve a latin Silva Arduenna -ból jön, melyet már Julius Caesar is így hívott. Ez volt a neve annak a hatalmas erdőségnek, amely a Sambre folyótól a Rajnáig terjedt: a mai hegység ennél kisebb területet foglal el.

A főként devon és karbon palákból álló hegyvidék domborzatát alacsony, lekerekített hátak és lapos tetők sorozata jellemzi.

Az Ardennek nagy része óidei kristályos kőzetekből felépített, fennsík jellegű tönk: a Variszkuszi-hegységrendszer lepusztult maradványából formálódott ki. A főként devon és karbon palákból álló hegyvidék domborzatát alacsony, lekerekített hátak és lapos tetők sorozata jellemzi. Az Ardennek több hegységre tagolható, legmagasabb tömbje Kelet-Belgiumban a franciául (vallonul) Hautes Fagnes, a hollandul (flamandul) Hoge Venen, németül pedig Hohes Venn névre hallgató hegység. Ennek a legmagasabb pontja a Botrange (694 m) egyben Belgium legmagasabb pontja is.

A három nyelv egyébként jogos: a köztudatban kétnyelvű (flamand, vallon) Belgiumban ugyanis pont a Hautes Fagnes környéke pont németajkú vidék: Eupen és Malmédy városok környékén 71 ezer főnyi német ajkú lakos él jelenleg is. Eupen-Malmédy vidéke a napóleoni háborúk ideje óta Németországhoz tartozott, csak az 1919-es versailles-i békeszerződés ítélte oda Belgiumnak.

A hegység tetejét legkönnyebben Eupenből közelíthetjük meg: a város határát dél felé elhagyva máris azon az úton vagyunk, mely felvisz a hegyre (navigáláshoz a belga kiadású 1:25000-es méretarányú Hautes Fagnes turistatérkép (flamandul: wandelkaart) ajánlható).

Néhány kilométert megtéve elhaladunk a Croix Schumacher, majd a Monument de la R.N.-nél keresztülmegyünk a „Nagy mocsár” (Groses Moor – Grande Fagne) természetvédelmi területén. A „nagy mocsár” szélén a hegység egyik legmagasabb pontja magasodik, a Mihály-barakk (Baraque Michele). Kicsit délebbre következik a Mont Rigi (680 m), melynek menedékházát 1861-ben építették. Ezután balra fordulunk, s hamarosan elérjük a Belga Királyság legmagasabb pontját, a Signal de Botrange-t (Botrangei Jelzés).

A 694 méter (2276 láb) magas hegy tetején lévő tornyot 1934-ben építették. Itt áll még a Baltia tábornokra emlékeztető „Butte Baltia” építménye is.

A hegytetőn eligazító térképek alapján kellemes sétákat tehetünk: a Botrangetól északkeletre húzódik a „Vallon mocsár” (Wallonisches Venn – Fagne Wallone). S nem messze van a Botrangetól délre a műút mellett a Natúrpark Központja sem: a hegység jelentős része ugyanis először 1957-ben lett védett, majd 1971-ben a belga-német Natúrpark Hohes Venn-Eifel része lett a terület. A hangulatos kőépületben álló parkközpontban térképeket és prospektusokat is beszerezhetünk a „zöld butikban”, de egy téli túra után ingyen melegedhetnek a túrázók a körkandalló mellett. A Botrange Natúrpark Centrum honlapja (www.botrange.be) számos hasznos és friss információt tartalmaz a hegységbe készülő túrázóknak.

A hegységben tett túránk során, így a Botrange környékén is sok keresztet láthatunk: egyikük a Croix Panhaus már 1566 óta áll a helyén. Egy másik hegységbeli kereszt (Hockay mellett, a Croix des Fiancés – a Jegyespár keresztje) pedig arra a tragédiára emlékeztet, amikor 1871-ben egy fiatal pár Xhoffraix plébániájára igyekezett a házasságukhoz szükséges papírokat beszerzendő, de a hóviharban eltévedtek és megfagytak.

A tél egyébként ma is kemény az Ardennekben, bár a havas napok száma csak 43 évente. S ha már éghajlat: a Hohes Venn nagyon csapadékos, éghajlatában az óceáni hatás még erősen érvényesül: a csapadék éves mennyisége 1500 mm körüli. Az esős napok száma pedig évi 172. Viszont a bő csapadék és a magas légnedvesség következtében az erdő nagy területeket borít: a magasabb központi részeken fenyvesek, az alacsonyabb peremterületeken tölgyesek és bükkösök lépnek előtérbe. A nedves, hűvös gerincek és tetők jellegzetességei viszont a síklápok, amelyről tulajdonképpen az egész területet elnevezték: a hegység neve mindhárom nyelven ugyanis „magas mocsarat” jelent.

Végül de nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy a legmagasabb belga hegység erdeiben még élnek szarvasok. Ezek persze sok helyen élnek, de a legenda szerint Szent Hubertus (a közeli Lüttich, ismertebb nevén Liége első püspöke), a vadászok és erdészek védőszentje az úr 653. esztendejének nagypéntekjén ebben a hegységben találkozott egy olyan szarvassal, melynek fénylő kereszt volt a szarvai között.

Kép és szöveg: Barna Béla

Belgium teteje a „magas mocsáron” címmel a Hegyisport és Turista Magazin 2007 februári számában jelent meg ez az írás először, majd egy bővített verziója 2012-ben az azóta megszűnt Nyírséghír portálon.

A Botrange-on kívül jellemző földrajzi pontok még Belgiumban: Belgium legészakabbon fekvő szeglete Meerle (északi szélesség 51°30’), a legdélebben fekvő vidéke Torgny (északi szélesség 49°30’). Legnyugatibb pontja La Panne (keleti hosszúság 2°33’) és a legkeletebben fekvő része pedig a Botrange-tól nem messze fekvő Manderfeld (6°24’). A belga Országos Földrajzi Intézet által végzett legújabb mérések megfosztották Ittre-et a földrajzi középpont címétől (a korábbi számítások még 1919-ben készültek, és nem vették figyelembe a Németországtól átkerült területeket). Most tehát Belgium földrajzi középpontja Nil-Saint-Vincent-ben (é.sz. 50°38’ és a k.h. 4°40’) van Vallon-Brabant tartományban.

 

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!