Az Ardennek (Ardennes) vidéke szelíd, lankás táj, egy erdős völgyekkel és fennsíkokkal tagolt röghegység Belgiumban, Luxemburgban és Északkelet-Franciaországban. Az Ardennek nagy része óidei kristályos kőzetekből felépített, fennsík jellegű tönk: a Variszkuszi-hegységrendszer lepusztult maradványából formálódott. A főként devon és karbon palákból álló hegyvidék domborzatát alacsony, lekerekített hátak és lapos tetők sorozata jellemzi. Az Ardennek legmagasabb pontja Belgiumban a Botrange (694 m). A lekerekített hátak azonban néhol, meglepetésszerűen vad dolomitsziklákba csapnak át. A sok ilyen sziklaformáció közül az egyik városképileg is legszebb Dinant városka sziklája.
A szikla szépségét fokozza, hogy az a Meuse folyót szegélyezi és egy bájos kisváros is épült köréje. Tegyünk hát egy sétát ebben a belga kisvárosban, majd ezt követően kapaszkodjunk fel a sziklára.
Dinantba vasúton a legkényelmesebb megérkezni. A vasútállomásról (Gare du Dinant) először pár perc séta után térjünk be pár ingyenes városismertető porospektusért a turistahivatalba (Avenue Colonel Cadoux), mely egy folyóparti épületben van. És innen már rögtön fel is tárul a folyópart a sziklával. Ha kifotóztuk magunkat, menjünk át a Meuse folyó hídján.
Átérve tegyünk egy kitérőt egy kis utcába, a Rue Adolphe Sax-ba, a hídtól balra, ahol egy kis múzeumot találunk. Dinant ugyanis a szülővárosa Adolphe Sax-nak, a szaxofon feltalálójának. Erről külön bejegyzést írtam, ami ide kattintva olvasható: Hol született a szaxofon feltalálója?
A kis Adolph Dinantban született 1814. november 6-án. A muzsikus háza ma emlékmúzeum (La Maison de Monsieur Sax), előtte pedig egy padon találjuk Sax bronzszobrát egy padon ülve. Az utca és egy másik utca, a Rue Saint-Jacques találkozásánál egy saxofon-szobrot is fotózhatunk.
A közelben, a Patenier téren Joachim Patenier (1480-1524) németalföldi festő szobrát. Patenier a németalföldi tájak egyik első nagy megjelenítője volt és itt, a ma Dinanthoz tartozó Bouvignes-sur-Meuse-ben született 1480 körül.
Szobrától a Rue Petite-en végigsétálva elérünk a városka egyik fő műemlékéhez, a szikláknak támaszkodó Notre-Dame templomhoz. Ezt a furcsa templomot még a XI. században kezdték építeni, s két befejezetlen tornya között különös, hagymatetős harangtorony emelkedik.
A templomnak szépek az üvegablakai is, de leginkább a város nevéről „dinanderie”-nak nevezett, sajátosan megmunkált, réztárgyakból valóságos kis kiállítást látni a templom falai között. A dinanderie, a réz megmunkálásának helyi művészete különösen a XIII. és a XIV. században volt híres Európának ezen a táján. A dinant-i mesterek kalapácsai alá a művészettörténészek szerint még Angliából is szállítottak rezet! A templomban egyébként a XV. század végi keresztelőkutak és régi síremlékek, valamint a számos oltárkép és festmény mellett Wiertz két festménye érdemel figyelmet. Antoine-Joseph Wiertz belga festő, szobrász és művészeti szakíró is Dinant-ban született 1806. február 22-én.
A templom mögött emelkedik, a folyó fölé bő 100 méteres magasságba a citadella. Elvileg megy fel ide kabinos felvonó (téléphérique) is, de nem sok, mindössze 408 lépcsőfokot kell leküzdenünk a Passage Sainte Foy-on, ha a tetejére akarunk jutni (a lépcsőn való feljutásért is belépődíjat kell fizetni rögtön a Notre-Dame mögött).
A citadella legtetejére érve a látvány mellett sok mindenen elgondolkodhatunk. Például, hogy ez a kisváros ma tényleg nagyon bájos és nyugodt, azonban nem volt ez mindig így, a Meuse völgyén végigszántott igen sok háború, s ezen háborúk nagy része Dinant városát is érintette. Hadakoztak az itt lakók csak hogy példát mondjuk Liége városa ellen, a burgundiak ellen is: 1466-ban, amikor a burgundi herceg, Jó Fülöp csapatai ostromolták meg a várost, Dinant szinte minden háza megsemmisült, a városka nyolcszáz (!) polgárát pedig a könyörtelen győztesek a Meuse folyóba fojtották.
És szólni kell arról is, hogy XIV. Lajos, a francia Napkirály is megfordult Dinant falai között. Amikor seregei élén Namur ellen vonult, Dinant-ban hagyta utolsó szeretőjét és későbbi titkos feleségét, Françoise d’Aubigné-t, ismertebb nevén Madame de Maintenon-t. Az ostrom ideje alatt vissza-visszatért hozzá, hogy társaságában találjon felüdülést és kikapcsolódást a hadi gondokból.
Aztán harcoltak a dinantiak a franciák ellen is, később pedig az első és a második világháborúban a németek ellen. 1914. augusztus 15-én Charles de Gaulle francia tábornok akkor még fiatal hadnagyként itt szenvedett sebesülést. És mivel később híressé vált Franciaország elnökeként, róla nevezték el a városka hídját, amelyért a csata folyt a németekkel, amikor a sebesülés érte. Apropó dinanti csata: pár nappal később, augusztus 23-án a német hadsereg 674 lakost végzett ki – ez volt a németek által 1914-ben elkövetett legnagyobb mészárlás.
Történészek összeszámolták: Dinant-t összesen kétszázszor támadták meg és 17-szer tartották ostrom alatt. Ennek a sok csatának állít emléket a citadellában berendezett múzeum, amelyet, ha megnéztünk, a citadella teraszairól ismét csodálhatjuk a jó kis kilátást a városkára és a Mesuse völgyére.
A Meuse (flamandul és hollandul Maas, vallonul pedig Moûse) egyébként Franciaországban, Haute-Marne megyében ered a Langres-fennsíkon, Le Châtelet-sur-Meuse mellett 409 méter magasan. A folyó hossza 925 km, az átlagos vízhozama 2-300 m³ másodpercenként, vízgyűjtő területe pedig 34548 km². Keresztülfolyik Lotharingián, majd Charleville-Mézières ikervárosánál megkezdi kanyargós útját az Ardennek hegyvonulatán keresztül. Givet után, Hastiére falunál lép belga területre a folyó, elfolyik a híres Freyr sziklák előtt, átfolyik Dinant városán. Namur városa után éri el Marche-les-Dames szikláit, majd átfolyik Belgium területén és Heusdennél torkollik a Nieuwe Waterwegbe majd a Hollands Diepbe.
Miután kigyönyörködtük magunkat az alattunk fekvő folyóban és városban, egy francia katonai temető mellett elhaladva gyalogoljunk el Mont-Fat-toronyig, amely 120 méterrel emelkedik a Meuse völgye fölé. Innen elvileg földalatti folyosó vezet le a városba, de mi válasszuk a turistautat, melyen kellemesen, az erdőben leszerpentinezhetünk a Szt. Miklós-templomig (Eglise st. Nicolas).
A templomtól Dinant legmozgalmasabb utcáján, a rue Grande-n sétálhatunk vissza: ezen utcán is sok ódon ház emelkedik, rápillantatunk még a városháza XVII. századi épületére. Körsétánk, körtúránk végén jutalmul kóstoljuk meg Dinant messze földön híres specialitását, a mézeskalácsot (couque). És ha már gasztro, fél mondatban említsük meg: a Leffe sörmárka Dinantból származik!
Dinant, ez a Vallónia déli részén fekvő kisváros mindössze 90 kilométerre délkeletre fekszik Brüsszeltől. Namur városától csak 20 kilométer a távolsága, a francia kisváros, Givet pedig csak 20 kilométer szintén. Ugyancsak nagyon közel, mindössze 30 kilométer Charleroi, ahová a legtöbb Budapestről érkező fapados repülővel viszonylag olcsón eljuthatunk.
Kép és szöveg: Barna Béla
Dinant városában 2014. március 26-án jártam egy kis főiskolás csapattal. A városban tett látogatásról 2015 októberében jelent meg nyomtatásban cikkem a HTM magazinban, a Dinantról készített fotómmal címlapon. Szomorú aktualitását az adja a most felkerült blogbejegyzésnek, hogy egykori egri főiskolás tanítványom, Bikfalvy Evelyn harminc éves korában, 2023. augusztus 19-én elhunyt. Evelyn sok más út mellett ezen is részt vett, ezzel a cikkel most emléke előtt tiszteleg a blog.