Ha a híres feltaláló nyomába akarunk eredni, akkor Dinant városában a Rue Adolphe Sax-ba kell mennünk, ahol egy kis múzeumot találunk a 37-es szám alatt. A muzsikus egykori háza ma emlékmúzeum (La Maison de Monsieur Sax), előtte pedig egy padon találjuk Sax bronzszobrát.
Fotó: Barna Béla
Adolphe Sax, a szaxofon feltalálója Dinantban született 1814. november 6-án, Charles-Joseph Sax és felesége, Marie-Joseph gyermekeként, akik egyébként mindketten hangszertervezők voltak. Adott volt tehát az irány, már kiskorában hangszereket készített, 15 évesen pedig két fuvoláját és egy klarinétját versenyre nevezte.
Fotó: Barna Béla
A zenei lexikonok általában ezekről szólnak, de azért vannak életrajzírók, akik összegyűjtötték, hogy milyen fura balesetei is voltak a később híressé vált Sax-nak: nos, kezdjük azzal, hogy gyerekkorában egyszer három emelet magasságból esett le, beütötte a fejét egy kőbe, és halottnak hitték. Aztán egy másik alkalommal háromévesen megivott egy tálat, azt hitte tej van benne, de az kénsavval volt tele. Lenyelt egy gombostűt is, de feljegyezték azt is, hogy egy puskaporrobbanáskor súlyos égési sérüléseket szenvedett, míg egy másik alkalommal egy forró öntöttvas serpenyőre esett, és megégette az oldalát. Többször túlélte a mérgezést és fulladást, amikor olyan szobában aludt, ahol lakkozott bútorok száradtak. Sőt, egyszer a fiatal Saxot fejbe ütötte egy macskakő is, a folyóba esett, és majdnem meghalt. Saját anyja sem volt túl nagy véleménnyel róla, állítólag azt mondta, hogy „szerencsétlenségre ítélt gyerek, nem sokáig fog élni” (forrás: Rémy, Albert. Adolphe Sax. Ville de Dinant website, 2015)
Fotó: Barna Béla
A szerencsétlen baleseteket túlélte, sőt, a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban tanult, majd hangszertervekkel kezdett kísérletezni; első fontos találmánya a basszusklarinét tervezésének továbbfejlesztése volt.
1842-ben végleg Párizsba költözött. Részleteiben most ne menjünk bele találmányaiba, de azt említsük meg, hogy 1846. június 28-án szabadalmaztatta a szaxofont, amelyet zenekarokban és katonai zenekarokban való használatra szántak. A szaxofon széles körben elterjedt, Sax pedig 1857-ben a Párizsi Konzervatóriumban kapott tanári állást, ahol az új szaxofonosztály vezetője lett. Élete további részében is folytatta a hangszertervezést, de riválisai sokszor támadták és a hosszú pereskedések alatt Sax cége háromszor is csődbe került. Sax 1853 és 1858 között ajakrákban szenvedett, de teljesen felépült, s csak 1894-ben halt meg Párizsban szívelégtelenség miatt (más források tüdőgyulladást említenek).
A szaxofon feltalálóját végül a párizsi Cimetière de Montmartre 5. részében (Avenue de Montebello) temették el.
Sax múzeuma Dinantban – Fotó: Barna Béla
Sax múzeuma Dinantban – Fotó: Barna Béla
Miután megismerkedtünk az életével és megnéztük az emlékmúzeumot, menjünk még el a Rue Adolphe Sax és egy másik utca, a Rue Saint-Jacques találkozásához, ahol egy saxofon-szobrot is fotózhatunk (a google térképén Saxophone Monument néven keressük).
Fotó: Barna Béla
Fotó: Barna Béla
De a Meuse folyó hídján is rengeteg a szaxofon. S ha már egy belga városban sétálunk, említsük meg azt is, hogy az euró bevezetése előtt Adolphe Sax portréja szerepelt az 1995 és 2002 között kibocsátott belga 200 frankos bankjegyen.
Kép és szöveg: Barna Béla
Főiskolás kis csapatommal 2014-ben Dinantban, Sax emlékmúzeumánál – Fotó: Barna Béla
