Loreley a Rajna-völgyben

Európa egyik legnagyobb folyójának, az 1230 km hosszú Rajnának a Mainz és Koblenz közötti legfestőibb és leglátványosabb, Világörökségnek számító 65 kilométeres szakaszát Mittelrhein, azaz Közép-Rajna néven említik. Számtalan várkastély mellett itt emelkedik a Heine által megénekelt híres Loreley-szikla is.

a Loreley-szikla azzal vált Németország legismertebb helyeinek egyikévé, hogy Heine 1823-ban papírra vetett egy 24 soros költeményt

A Rajna-völgyi Loreley-szikla azzal vált Németország legismertebb helyeinek egyikévé, hogy Heinrich Heine 1823-ban papírra vetett egy 24 soros költeményt (ami 1824 márciusában jelentetett meg először):

„Die Luft ist kühl und es dunkelt,/ Und ruhig fließt der Rhein;/ Der Gipfel des Berges funkelt,/ Im Abendsonnenschein./ Die schönste Jungfrau sitzet/ Dort oben wunderbar,/ Ihr gold’nes Geschmeide blitzet,/ Sie kämmt ihr goldenes Haar”.

Emlékszem gimis koromban németórára németül, magyarórára pedig magyarul is megtanultam ezt a verset (Szabó Lőrinc fordításában):

„Már hűvös az este; a Rajna/ nyugodtan folydogál;/ a hegycsúcs lángsugarasra/ gyult alkonypírban áll./ Ott fenn ül – ékszere csillog –/ a leggyönyörűbb leány;/ aranyhaja messzire villog/ arany fésűje nyomán”.

– Így verselte meg tehát az egyébként útirajzírásban is nagyszerű német költő, Heinrich Heine 1823-ban Németország sokak szerint legromantikusabb táját, a Rajna-völgyét.

a Rajna pompás teraszos völgye kettévágja a Rajnai-palahegységet (Rheinisches Schiefergebirge), mely igen nagy vastagságú, óidei (devon) palákból áll, amelyekről a nevét is kapta

A kevésbé romantikus, ámde szakszerű geológiai leírás szerint a Rajna pompás teraszos völgye kettévágja a Rajnai-palahegységet (Rheinisches Schiefergebirge), mely igen nagy vastagságú, óidei (devon) palákból áll, amelyekről a nevét is kapta. A festői Rajna-völgy teraszos művelésű szőlőskertekkel, erdővel tarkított meredek lejtőin igen jellegzetesek a keményebb kőzetekből kipreparálódott rétegbordák. Az összefoglaló jellegű Rajnai-palahegységet egyébként a földrajzi nevezéktan további két részre osztja, egészen pontosan a Hunsrück és a Taunus hegységet választja el itt egymástól a folyó.

A nyugati part a Hunsrückhöz tartozik, ezen az oldalon jelentősebb település Boppard, St. Goar, Oberwesel és Bacharach. A keleti, jobb parton Lahnstein, Kaub és Lorch települések említhetők.

De igazából mindegy is melyiket keressük fel, mert bármerre is nézünk, rengeteg várat látunk itt a folyóparti, vadregényes hegyek ormán. Precíz német statisztikusok állítólag kiszámították, hogy két kilométerenként láthatunk itt középkori lovagvárat. A folyóvölgy kedves témája volt a romantikus festőknek és poétáknak is, akiket felsorolni is sok lenne, viszont két reformkori magyar utazóról mindenképp szólnunk kell, akiket a német útikönyvek nem említenek. Az egyik Irínyi József (1822-1859), a márciusi ifjak egyik vezetője, a Pesti Hírlap munkatársa, aki 1842-ben járt erre, utijegyzetében így ír a vidékről:

„A Rajna-vidék Németországnak csipkézete (…). A Rajna-vidék különösen Mainz és Bonn között csudaszép. Majd minden percben új rom tűnik fel a folyamot szegélyező hegyláncolatokon, melyeknek mindegyikéről érdekes regék élnek a nép emlékében, s kivált lefelé menve minduntalan új meg új s érdekes látomás kínálkozik a szemnek.”

Csak érdekességként jegyezném meg, hogy Irínyi Józsefnek ezt az útleírását (amit a reformkor legkiemelkedőbb útleírásának tartanak egyébként irodalomtörténészek), szóval ezt a magyar cenzúra nem engedte megjelentetni, ezért azt 1846-ban Halléban nyomtatták ki!

Ugyancsak ekkortájt, 1837. szeptember 1-jén Koblenzben szállt a Concordia gőzhajóra Szemere Bertalan, a reformkor legnagyobb és legolvasottabb útleírója (mellesleg később Magyarország miniszterelnöke), aki így írt a Rajnáról:

„S különösen vad és regényes kép St. Goar szirtréteges környéke, közel azon örvényes helyhez, hol a folyam kétszáz láb hosszú sziklaalapon öt lábat esik s nem távol a Lurlei-bércek fordulatától, mi tizenötszörös visszhangot ád, hol a gőzhajótársaság az utasok mulatságául egy embert tart, ki trombitál és lő.” Szemere még Lurlei-nak írta a Rajna-áttörés leghíresebb pontját, a Loreley-sziklát, melyet persze leginkább Heine már idézett költeménye tett igazán híressé, szinte népdallá vált. Olyannyira, hogy még a hitleri érában sem merték eltüntetni a tankönyvekből; a zsidónak született költő helyett kegyes csalással ezt írták a vers fölé: „szerzője ismeretlen”.

A heinei rege szerint egyébként a sziklán fésülgette aranyhaját a gonosz tündér, Loreley és dallal bűvölte a rajnai hajósokat, akik vesztükbe rohantak érte. Egy másik, a sziklához fűződő legenda szerint Loreley egy fiatal lány volt, akit viszonzatlan szerelme öngyilkosságba kergetett: a meredek szikláról a Rajnába vetette magát, majd szirénné változott és igéző hangjával azóta csábítja a hajósokat végzetükbe.

Mint többnyire minden regének, ennek is van valóságalapja. A Loreley-sziklánál ugyanis a Rüdesheimnél még 840 méter széles folyó erősen, mindössze 115 méteresre szűkül össze, s ezzel egyidejűleg 26 méter mélységű lesz, s örvényei valóban veszélyesek!

A Loreley-szikla a Rheinland-Pfalz tartománybeli St. Goarshausen városkától délre emelkedik. Innen, St. Goarhausen felől közelíthető meg legjobban a bérc; a szűk és sziklás Schweizertalon visz fel egy platóra az út, majd onnan egy rövid ereszkedés után érjük el a látogatóközpontot (télen zárva!). Innen egy rövid körsétával bejárhatjuk a panorámás helyeket, s megnézhetjük a szirén szobrát is, az egyiket. A Heine által megénekelt szép, de gonosz tündérnek ugyanis két szobra is van: az ismertebb és szebb a folyóparton, a másik kevésbé szép pedig a sziklakilátó tetején.

A tengerszint fölé 193,1 m-re emelkedő szikla egyébként 125 méterrel magasodik a Rajna fölé. Ragyogó innen a panoráma: észak felé látszik St. Goarhausen, s a város fölé emelkedő két vár, a Macska és az Egér. A „Macskavár”, az 1393-ban épült Katz a délebbi, az 1363-ban épült „Egér” a Maus (hivatalosa neve Burg Thurmberg) pedig az északabbi.

S természetesen hosszan lehet nézni a kilátóból a Rajna szalagját is, mely Európa egyik legnagyobb folyója, hossza 1230 km (és nem 1320, mint sok lexikon tévesen írja!). A Svájci-Alpokban (Graubünden kantonban) ered, átfolyik a Bódeni-tavon, majd Rotterdamnál ömlik tölcsértorkolattal az Északi-tengerbe, vízgyűjtő területe 251 ezer km². A Rajna egyébként Európa egyik legforgalmasabb vízi útja is, a kilátóból is hol uszályt, hol személyszállító luxushajókat láthatunk szinte ötpercenként.

S ha kigyönyörködtük magunkat, lemehetünk a szikla aljára is, a folyópartra, s kisétálhatunk a sarkantyú-töltés végén pihenő szirén-szoborhoz is. Kevesen tudják, hogy a Loreley sellő megihlette a francia költőt, Apollinaire-t is, aki egy évet töltött 1901-ben ezen a vidéken egy grófi családnál mint francia nyelvtanár Bacharach városában, s ő így írt Loreleyról: „Élt Bacharachban egykoron egy szőke szép boszorka / A férfiak epedve mind meghaltak érte sorba”. S bizony a grófné nem is sejtette, hogy kislánya franciatanárának ezidőtájt névtelenül megjelent első regénykéje (a „Mirely, avagy az olcsó kis lyuk”) bizony-bizony pornográfia. Csak zárójelben jegyezzük fel az irodalomtörténet margójára, hogy a Rajna-völgyben franciatanárkodó Apollinaire szerelmes is volt (tanítványa nevelőnőjébe), ám a nagydarab szőke lány egészen Amerikáig vándorolt a költő elől. Apollinaire-t egyébként a rajnai tájak varázsa ihlette a későbbi Szeszek (Alcools) című kötet „rajnai versei” megírására is.

S ha Loreleyhoz tett kirándulásunk során nincs is nálunk Apollinaire kötet, egy pohárka rajnai rizlinget azért megihatunk stílusosan túránk során, ha már egy szirénnel összefutottunk Németország egyik legszebb táján.

Kép és szöveg: Barna Béla

Szilveszter a Szirénnel címmel jelent meg cikkem a Loreley szikláról 2007 januárjában, a Hegyisport és Turista Magazinban.

Személyes vonatkozás: a Loreley sziklánál 2005. december 31-én, szilveszter napján jártam szüleimmel, akkor készült róluk az alábbi két kép:

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!