Az egyik svéd királynak Debrecenben és Pesten is van egy lovas emléktáblája. Hogy itt szállt meg. Már régóta nem értettem, hogy mit keresett lóval XII. Károly svéd király Magyarországon, és egyáltalán, honnan lovagolt hova, s legfőképpen, mi okból? Földrajzosként pedig az útvonala is érdekelt, térképre rajzolva. Nos, ebben a posztban erről lesz tehát szó, miért és hova lovagolt anno a svéd király Magyarországon?
Nemrég, az egyik különleges debreceni emlékhelyeket felkutató sétám során bukkantam rá a svéd király emléktáblájára. Ahogy az lenni szokott, mindenre kíváncsi voltam ezzel kapcsolatban.
A svéd király emléktáblája Debrecenben – Fotó: Barna Béla
Először is a helyszín: Hajdú-Bihar vármegyében járunk, Debrecenben, a Széchenyi utca 6. szám alatt: ez sok leírás szerint Debrecen legrégibb fennmaradt lakóháza, melyet az 1690-es években építettek: Diószegi Sámuelnek, aki 1706–1716 között többször volt a város főbírója, és az első postamestere is ő volt. Diószegi háza volt a városi postaállomás is és fogadóként is szolgált.
Debrecen, Széchenyi utca 6. – Fotó: Barna Béla
Debrecen, Széchenyi utca 6. – Fotó: Barna Béla
E házban nagyjából száz évig benne kezelték a delisanszos postahivatalt Diószegiek és Fáyak, a XVIII. század debreceni postamesterei. A fogadó legnevezetesebb vendége XII. Károly svéd király volt, aki 1714. november 13-án Debrecen városába érkezett, és megszállt itt. Erre egy domborművű emléktábla emlékeztet az épület falán; az emléktábla szövege:
„Itt szállott meg XII. Károly svéd király 1714. november 13-án. Emelte hálából és tiszteletből a Debreceni Mensa Academia’, Füredi Richárd tervei szerint”.
A „svéd királyi lak”
Az emléktáblás épületben ma is „fogadó” működik: a Régi Posta Étterem és Hotel működik benne: 2020 óta a patinás, műemlék jellegű épület falai között 13 kétágyas, 2 háromágyas és 1 családi szoba kapott helyet – utóbbi méltán viseli a „svéd királyi lak” nevet, utalva egykori vendégére.
David von Krafft: Ryttarporträtt av konung Karl XII av Sverige
És akkor most nézzük meg elöljáróban, általánosságban ki is volt XII. Károly. Nos, XII. Károly a stockholmi Stadsholmenen, a Tre Kronor palotában született 1682. június 17-én, szombaton, XI. Károly király és idősebb Ulrika Eleonóra királyné fiaként.
Stockholm, Tre Kronor palota
Apja halála után örökölte meg a Svédország feletti hatalmat: 1697 december 14-én nagykorúsították, 15 évesen került a trónra. És itt álljunk is meg egy pillanatra, elég sok vad sztori kering a fiatal svéd királyról, például, hogy egyrészt vadul iszákos volt, kicsapongásai során részegen pedig azzal szórakozott birkákat fejezett le a palotában, a vér pedig mindent beborított.
„A kiskorú Károly herceg, ha éppen unatkozott, akkor barátaival nyúlvadászatot rendezett a Wrangel palota gyűléstermében. Kivont karddal kergették a borjakat és juhokat, dobálták a vértől csöpögő fejekkel az utcán sétálókat”.
Iszákosságához kapcsolódik egy másik sztori is: egyszer házi medvéjét úgy leitatta, hogy az kiesett az ablakon és elpusztult. Emiatt persze lelkiismeret furdalása lett, s állítólag ez volt az a pont, hogy innentől kezdve már csak vizezett sört ivott.
Uralkodása idején a Nagy északi háborúban (1700–1721) kezdetben sikereket ért el Dánia és Oroszország ellen is, de 1709-ben a (mai Ukrajna területén), a poltavai csatában vereséget szenvedett Nagy Pétertől. A vereség a svéd sikerek végét jelenti, s Oroszország felemelkedésének kezdetét. Ezek a háborúk komoly területi veszteségeket és emberi áldozatokat követeltek, ami végül Svédország nagyhatalmi korszakának végét jelentette. Most ezekről a hadjáratokról nem írnék részletesen, fókuszáljunk csak arra, hogy a svédek 1709. június 28-i poltavai veresége fordulópontot jelentett Svédország és Európa történelmében.
A szerző Benderben mutatja Bender helyét a térképen – Fotó: dr. Szabó Zsuzsanna
Bender vára – Fotó: Barna Béla (2024)
Mi történt poltavai csata után? Nos, a csatát túlélő svédek nagy része orosz fogságba került. A király azonban jelentős kísérettel együtt megszökött, és Bender (Tighina) várában, az oszmánok által ellenőrzött területen, a mai Moldávia (illetve pontosabban Transznyisztria) területén telepedhetett le. Tartózkodása azonban három évig elhúzódott: a svéd király terve az volt, hogy rávegye a török szultánt, hogy vonuljon háborúba az orosz cár ellen.
Ez nem jött össze, a svéd király el is adósodott, a szultán megunta vendégét, és 1713-ban erőszakkal átszállíttatta Démotikába, a mai Didymoteicho (Διδυμότειχο, Görögország) városába, ahol 1714 szeptemberéig maradt (csak zárójelben: Károly a testőrségével elbarikádozta magát, és csak szabályos ostrom után hagyta magát elfogatni („a benderi ramazuri”).
Miután Törökország békét kötött Oroszországgal, a király végtére is rájött, hogy minden hiába, ezért a lehető leggyorsabban haza akart érni Svédországba: 1714 szeptemberének végén XII. Károly 1500 fős kíséretével el is indult. Egy hónapnyi lassú utazás után megérkeztek Pitești városába Havasalföldön, a mai Románia területén. Itt a király úgy döntött, hogy elhagyja a főerőt, és a lehető leggyorsabban hazatér. Tetteinek leplezése érdekében udvarával egy farmra vonult vissza, és két napig lovas játékokkal szórakozott, azaz gyakorolta a lovaglást a hosszú hazaút előtt.
A Pitesti-Stralsund lovaglás – Forrás: 1714 Minnestavlor över Carl XII:s ritt från Pitesti till Stralsund
A Pitesti-Stralsund lovaglás
1714. október 27-én késő este a király két társával, Gustaf Fredrik von Rosen főhadsegéddel és Otto Fredrik von Düring alezredessel indult útnak egy Pitești melletti szőlőskertből. Egész éjjel lovagoltak Havasalföldön, majd a Vöröstorony-szoroson keltek át a Kárpátokon Erdélybe. Gyorsan lovagoltak, és megpróbáltak rövidebb utakat találni, aminek az lett az eredménye, hogy el is tévedtek.
Innen Nagyszebenen és Kolozsváron keresztül Magyarországra utaztak. Más leírások szerint Nagyszeben után Gyulafehérvár, majd Zilah, Szilágysomlyó, Margitta és Nagyvárad után érkeztek Debrecenbe. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a Történelem mindenkinek blog szerzője szerint „Útjuk sokhelyütt postaállomásokon át vezetett (…). Olyan forrás is van, aki szerint Erdély és Magyarország területén eleve postakocsin utaztak (Debrecenben is a postaállomáson éjszakázott), s csak Bécstől váltott lovakon”.
Forrás: Ballagi Aladár: XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon
Forrás: Ballagi Aladár: XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon
Szóval Debrecenből mentek tovább Pest felé, az útirány Balmazújváros, Hortobágy, Tiszacsege, Tiszabábolna, Poroszló, Átány, Tarnabod, Jászárokszállás, Hatvan, Aszód és Kerepes volt (forrás: Ballagi Aladár: XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon. 1709–1715 (Budapest, 1922).
Budapesten, Váci utca 64.
Pesten az akkoriban a Váczi utca és az Irányi utca sarkán álló fogadóban szállt meg (Budapesten, Váci utca 64.) a svéd király, utána Vörösvár, Dorog, Nyergesújfalu, Neszmély, Komárom, Gönyű, Győr, Öttevény, Moson útirányon át haladtak, elkerülve Pozsony városát, miután értesítették őket arról, hogy a császár ott van. A mai Ausztria területére Németjárfalu (Deutsch Jahrndorf) határában léptek, majd Köpcsény (Kittsee) és Deutsch-Altenburg érintésével november 5-én érkeztek meg Bécsbe.
Bécsben ismét szereztek saját lovakat, majd a Duna mentén haladva követték az utat, elhaladtak Linz és Passau mellett, és egy rövid pihenőre Regensburgba érkeztek. Ezután tovább folytatták útjukat, elhaladva Nürnberg, Erlangen, Bamberg és Würzburg mellett. Ezután következett Kassel, majd Hannoveren és Mecklenburgon (Rostock) keresztül folytatták útjukat. November 11-én hajnali két órakor végre megérkeztek az akkoriban svéd-pomerániai, mai németországi Stralsund városába, a Triebseer Tor városkapuhoz. Az őrség előtt XII. Károly futárnak adta ki magát.
XII. Károly így tizennégy nap és három óra alatt 2152 kilométert tett meg, azaz naponta több mint 150 km-t, ami figyelemre méltó teljesítmény volt. A lovaglás emléktábláit Budapesten és Debrecenben állították fel.
A svéd kézen lévő Stralsund várába érve újabb hadműveletek szervezésébe fogott. A porosz–dán–szász szövetség hadai azonban ostrom alá vették Stralsundot. Az erőd 1715 karácsonyán megadta magát, Károly néhány nappal korábban hagyta el a várat, hajón Svédországba menekült, 1716 elején ért Trelleborgba.
Az elveszett területeket XII. Károly Norvégiában próbálta pótolni, de Fredrikshald (manapság Halden) erődjének ostrománál 1718. november 30-án halálos fejlövés érte. Bár sokan egyszerű orvlövészt, vagy egy eltévedt golyót látnak halála okozójaként, de számos adat van arra bizonyítékul, hogy hatalomra vágyó rokonai gyilkoltatták meg.
Barna Béla
Érdekesség, hogy a történetet 2000-ben újrajátszották. Karl Åke Sagrén (1935-2022) svéd tábornok, 1990-1996 között svéd vezérkari főnök, sokadmagával 2000. szeptemberében túraként megtette a távot: Pitesti (09.05), Szeben (09.06), Gyulafehérvár (09.06), Zilah, (Szilágysomlyó, Margitta,) Nagyvárad, Székelyhíd (román-magyar határ), Debrecen, Budapest (09.09), Bécs (09.11), Linz (09.12), Passau (09.12), Regensburg (09.13), Nürnberg, Hanau, Kassel (09.16), Celle (09.17-18), Stralsund (09.19).
Európa 1714-ben
