A Dracaena növénynemzetség két legismertebb faja a Szokotra szigetén élő szokotrai sárkányfa (Dracaena cinnabari), a másik a Kanári-szigeteken élő kanári sárkányfa (Dracaena draco). Ebben a bejegyzésben most leginkább a szokotrai sárkányfáróról lesz szó.
Van egy kb. 80 fajt magában foglaló növénynemzetség, a Dracaena, melyet magyarul leginkább sárkányfa vagy sárkányvérfa néven ismerünk. A növénynemzetség latin neve (Dracaena) egyébként az ógörög drákaina (δράκαινα) szóból jön. Ennek jelentése: nőstény sárkány.
Kanári sárkányfa Tenerife szigetén – Fotó: Barna Béla
A Dracaena egyik csoportjába kisebb, cserjeméretű fajok tartoznak, ezeket sokszor szobanövényként is tartják, lásd a virágboltok nem kicsi „dracéna” választékát. A másik csoportba összesen hat faméretű faj tartozik vaskos törzzsel, merev, széles alapú levelekkel; ezek félsivatagos területeken nőnek és sárkányfák néven ismeretesek; ezek két legismertebb faja a Kanári-szigeteken élő kanári sárkányfa (Dracaena draco), a másik a Jemenhez tartozó Szokotra szigetén élő szokotrai sárkányfa (Dracaena cinnabari).
Szokotra, Jemen – Fotó: Vladimir Melnik, shutterstock
A fa első tudományos leírása Szokotra felmérése során készült: James Raymond Wellsted (1805–1842) az indiai haditengerészet hadnagya a Kelet-indiai Társaság kötelékében Arábia déli partvidékét mérte fel, majd 1834 januárjában átkelt Szokotrára és két hónapot töltött a szigeten. Útjának eredményeit Memoir on the island of Socotra címmel tette közzé. Ekkor még Pterocarpus draco névre keresztelték a fát. 1880-ban Sir Isaac Bayley Balfour (1853-1922) skót botanikus szokotrai expedíciót szervezett, hivatalos leírást készített a fajról és átnevezte Dracaena cinnabarinak.
A szokotrai sárkányvérfa felfelé ívelt, sűrűn tömött, gomba alakú koronával rendelkezik. Ez az örökzöld faj a sötétvörös gyantájáról kapta a nevét, amelyet „sárkányvérként” ismernek. Levelek csak a legfiatalabb ágainak végén találhatók; minden levelét három-négy évente hullatják, miközben az új levelek egyidejűleg érnek. Az elágazás akkor fordul elő, amikor a végrügy növekedése megáll, akár virágzás, akár traumatikus események (pl. növényevő) következtében.
Szokotra, Jemen – Fotó: shutterstock
A sárkányvérfa általában február-március környékén hozza halványzöld virágait, bár a virágzás helytől függően változik. A virágok általában az ágak végén nőnek. A növények virágzattal rendelkeznek, és illatos, fehér vagy zöld virágok kis fürtjei vannak.
Gyümölcsei apró, húsos bogyók, amelyek egy-négy magot tartalmaznak. A gyümölcsök teljes érése öt hónapig tart. Fejlődésük során zöldből feketévé válnak, majd éretten narancssárgává. A bogyókat a madarak (pl. Onychognatus fajok), így a szokotrai seregély és rokona, a szomáliai seregély megeszik, és ezáltal szétszóródnak. A magvak átmérője 4–5 mm, tömegük átlagosan 68 mg. A bogyók mélyvörös gyantát bocsátanak ki, amelyet sárkányvérként ismernek.
Jemen, Szokotra – Fotó: Ovchinnikova Irina, shutterstock
Ezt a furcsa növényt ez tette még különlegesebbé, az a levegővel érintkezve cinóbervörössé váló, „sárkányvérnek” nevezett, gyantaszerű nedv is. Ezt amúgy hagyományosan orvosságként használtak, de a bútoriparban pácoláshoz vagy lakkokban is használták, de bizony hegedűlakkozásra is, a Stradivari hegedűk olajlakkjához is a Dracaena cinnabari fa gyantáját használták.
Jemen, Szokotra – Fotó: Ovchinnikova Irina, shutterstock
Nagy Gergely (1989) főként ázsiai területeket járó utazó, fotós a Földgömb magazin 2013 októberi számában így írt a fákról:
„A Diksam-platóra érkezem. Talán ezt a helyet vártam leginkább. Eddig csak a messzi távolból láttam a fákat, amelyek valójában a szigetre vonzottak. Ám a sárkányvérfák itt teljes valójukban előttem tornyosulnak. A sárkányvérfa (Dracaena cinnabari) jégkorszaki maradványfaj. (…) A legenda szerint valamikor régen egy sárkány és egy hatalmas elefánt vívott itt csatát az uralomért. A harc hosszú és véres volt, s bár végül a sárkány győzött, ő maga is elpusztult a kapott sebektől. A két lény kiömlött véréből született meg a sárkányvérfa, és ezért vörös színű a gyantája”.
Más verziók szerint két testvér harcolt: az itt élők egy része szerint az arabul „dam al-akavain” vagy „a két fivér vére” néven ismert fák azt a helyet jelölik, ahol a két fivér, Darsza és Szamha a halálukig harcoltak.
Barna Béla
