Zarándoklás a cédrushoz Alcsúton

Alcsútdoboz leginkább arborétumáról nevezetes, no meg arról, hogy 1960-tól itt dolgozott a lírai természetfilmes, a mezőtúri születésű Homoki Nagy István, a „Gyöngyvirágtól a lombhullásig” vagy a „Hegyen völgyön” című filmek alkotója, aki itt Alcsútdobozon hunyt el 1979-ben. Az arborétumon kívül érdemes azonban másért is elzarándokolni ide: egy szépséges libanoni cédrusért.

„Itt még büszke cédrus is akad, a haza legidősebb cédrusfája a csaplári erdőrészen. Nemigen akad erdészember az országban, aki ne tudna róla.” – írta Szombathy Viktor, a Vértes-Gerecse című könyvében 1960-ban. Az erdészeken kívül a tájékozottabb bakancsosok is ismerik, de azért sokan nem tudnak ám róla. Libanoni cédrus egyébként nem túl sok helyen van az országban: a zirci arborétumban, a soproni Lövérekben és Budapesten, a II. kerület Kondor utca 5. szám alatt.

A szakértők szerint azonban az alcsúti az ország legnagyobb és legszebben fejlett libanoni cédrusfája: magassága 30 méter, törzskerülete 4 m, koronavetületének átmérője pedig 26 méter. Korabeli feljegyzések szerint becsült életkora közel 200 év; úgy tudják, hogy az 1830 körüli években ültette „a legmagyarabb Habsburg” néven emlegetett József nádor (Firenze, 1776 – Buda, 1847).

A Csaplári-erdőben (legmagasabb pontja 240 m) emelkedő cédrushoz nem vezet turistajelzés, de az Alcsútdoboz-Vértesacsa közötti műút éles kanyarulatában, az arborétum hátsó bejáratánál kezdődő földúton, majd szép erdei ösvényen könnyen elérhetjük.

Ösvények szétágazásánál egy tábla is jelezte egykoron, merre kell menni a cédrus felé, mely egyébként az arborétumtól mindössze egy kilométer távolságra van.

A cédrusnál egy fémtáblán rövid ismertető tábla is olvasható (2003-ban), de kellemes erdei padok is vannak a tövében, ahonnan nyakunkat meresztgetve lehet gyönyörködni e különleges fában.

A libanoni cédrus (Cedrus libani) pedig tényleg különleges: fája megmunkálhatósága és tartóssága miatt már az ókori Mediterráneum keresett cikke volt. Ellenálló, tartós és illatos fájából készítették többek között az egyiptomi múmiakoporsókat, a föníciaiak pedig cédrusgerendákból ácsolták híres gályáikat. A cédrus a zsidó-keresztény hitvilág fái között is az egyik legnevesebb: az Ószövetségben az erő és a szépség szimbóluma. A Biblia tanúsága szerint Salamon király temploma is libanoni cédrusfából épült Jeruzsálemben, sőt a Salamon királynak tulajdonított Énekek Énekében a költő, amikor valami nagyon széphez akarja hasonlítani a szeretett nőt, a cédrushoz hasonlítja. Ezenkívül költői példázatként szerepel a messiási jóslatokban, és sok más szentírási helyen. A középkorban a Szűzanya fájának tekintették, a Szent Kereszt legendáriumában pedig mint Jézus keresztjének egyik alkotóeleme szerepel. A keresztény ábrázolásokon a cédrus az örök élet és a paradicsom jelképe. A világirodalom egyik legrégibb alkotásában, a Gilgames eposzban is szerepel cédruserdő.

És akkor még nem szóltunk a zseni Csontváry Kosztka Tivadarról – aki a cédrusok köré is misztikus-szép legendát faragott – hatezer évesnek, az emberi kultúrával egy korúnak tartotta a cédrust. Több képet is festett a ténylegesen kb. 2000 évet (!) is megélő cédrusokról: Pécsett őrzik a Magányos cédrus című képét, de híres a Zarándoklás a cédrushoz Libanonban is.

Zarándokoljunk mi most az alcsúti cédrushoz el, melyről a szomszédos váli erdőben lakó neves költő, Vajda János írta 1881-ben: „Van a csaplári erdőnek egy nagy kegyelettel őrzött ritka ékessége, egy gyönyörű cédrus. Van cédrusfa másutt is…, de ez itt ép és sérületlen, s oly pompában díszlik, mint eredeti hazájában.”

Akinek nem elég az arborétum és a különleges cédrus, annak Alcsút és környéke még mindig kínál „faanyagot”, azaz dendrológiai nevezetességet: a libanoni cédrus környékén, szintén a Csaplári-erdőben a hazánkban ritka keleti gyertyánosban sétálhatunk. A keleti gyertyán ebben a térségben éri el elterjedésének északi határát. A keleti gyertyán egyébként periglaciális reliktum, magyarul a jégkorszak előtti melegebb idők tanúja.

A másik fás látnivaló az Alcsútdoboz-Etyek közötti országút mellett látható: az ország talán legszebb platánsora. Az 1800-as évek elejének „platánkorszakában” telepítette József főherceg a fákat: Etyek felé haladva az út jobb oldalán 1993-ban 114 db, míg a bal oldalon 119 db platánfa állt. Az átlagosan 3 és fél méter törzskerületű fák érdekessége, hogy 1941-ben e csodálatos fasor volt Fejér megye első védetté nyilvánított természetvédelmi értéke.

Kép és szöveg: Barna Béla

Személyes élmények és vélemények. Az alcsúti cédrusnál 2003 őszén jártam először: egy baráti családdal olyan helyet kerestünk, ahová erdőbe tudunk menni túrázni babakocsival, illetve szoptatós csecsemővel is. Két babakocsival és három kisgyerekkel vágtunk neki a cédrushoz vezető útnak – ezt most csak azért szeretném elmondani, mert az internet korában sokan úgy tesznek, mintha a gyerekkel való kirándulást és túrázást ők találták volna fel, de bizony ez mindig is létezett. Álljon itt néhány kép erről a 2003-as kirándulásról. Egyébként akkoriban egy olyan papír alapú turistatérképen kellett keresgélni könyvbeli leírások alapján, amelyen még nem volt jelölve sehogy sem a cédrus. Ehhez képest mennyivel könnyebb dolgunk van most, amikor a locus mapen már jelzik ezt (lásd fennebb mindkét térképet). Húsz évvel később, egy dunántúli előadásra tartva újra megálltam az alcsúti cédrusnál, a friss képek ekkor készültek, tábla ekkor már nem volt kihelyezve.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!