Honnan ered a Bluetooth logója és neve?

A Bluetooth vezeték nélküli specifikációt I. Harald dán királyról nevezték el 1997-ben, azon analógián alapulva, hogy a technológia úgy fogja egyesíteni az eszközöket, ahogy Harald egyesítette a dán, norvég és svéd törzseket egyetlen királysággá a X. században. I. Harald egyébként állítólag nagyon szerette az áfonyát, ezért Harald Blåtand, azaz Kékfogú Harald, angolul Harald Bluetooth néven vonult be a történelembe. A Bluetooth logója ennek megfelelően a H és B betűknek megfelelő skandináv rúnákat, a Haglazt H (ᚼ) és a Berkanant B (ᛒ) idézi. Utazzunk most el Kékfogú Harald emlékeit felkutatni Dániába.

Hová kell utaznunk, ha Kékfogú Harald rúnakövét látni akarjuk? Nos, keressük meg a térképen Jelling falut, mely Dániában. a Jylland-félszigeten, Vejlétől 9 km-re, de Billund repterétől is csak 28 kilométerre fekszik. Jelling a viking korban az ország fővárosa volt, ma azonban csak egy kis 3300 lakosú falu. Persze azért nem akármilyen falu: Jelling viking emlékeit (a sírhalmokat, a rúnaköveket és a templomot) Dánia legfontosabb régészeti emlékeinek tartják, melyek egyébként 1994 óta az UNESCO világörökség részét alkotják.

Jelling a pogányságról a kereszténységre való áttérés szimbolikus helye is. Itt volt az első királyi székhely; Gorm király a X. században itt rakta le a dán állam alapjait, melyeket fia, I. (Kékfogú) Harald épített tovább. A rúnaköveket Gorm és Harald állíttatta, az egyik sírhalom egyes feltételezések szerint Gorm sírja, míg a templom elődjét Harald építtette. A ma látható, XI. századi templom a két hatalmas sírhalom között áll, előtte pedig a két rúnakő.

Ebben a bejegyzésben most nem írok részletesen Jelling minden látnivalójáról, csakis kizárólag a két rúnakőre és Harald Blåtand, azaz Kékfogú Harald életére koncentrálok.

Kezdjük a jellingi rúnakövekkel, vagy a Jelling kövekkel (dánul Jellingstenene), melyek masszív faragott kövek, és a X. századból származnak és a templom előtt modern üvegvitrinekben láthatjuk őket. Nem mellékesen: ezek a kövek Dánia első írásos emlékeinek számítanak. A régebbi kő 938-ból való és Gorm dán király állíttatta; a kövön rúnaírással az olvasható, hogy: „Gorm a felesége, Thyra, Dánia büszkesége számára alkotta ezeket az emlékeket” (egyes rosszmájú feltevések szerint saját magát nevezte Dánia büszkeségének).

A 965-ből származó második (és nagyobb, 2,4 m magas) követ Gorm fia, Harald állíttatta szülei emlékére. A kövön álló felirat a következő: „Harald, a király, atyja Gorm és anyja Thyra emlékére helyezte el ezt a kősziklát, ő, aki meghódította egész Dániát, egész Norvégiát, és aki a dánokat kereszténnyé tette”. Normalizált óskandináv nyelven: „Haraldr konungr bað gǫrva kumbl þausi aft Gorm faður sinn auk aft Þórví móður sína. Sá Haraldr es sér vann Danmǫrk alla auk Norveg auk dani gærði kristna”.

A kő egyik oldalán Észak-Európa legkorábbi Krisztus-ábrázolása látható, míg a másikon viking motívum, egy oroszlán köré tekeredő kígyó. A kőnek két másolata is létezik, az egyik a Dán Nemzeti Múzeumban, a másik pedig a londoni Regent’s Parkban álló dán templomban található. Érdekesség, hogy a másolatokat színesre festették, mivel feltételezik, hogy az követ és feliratait alkotói eredetileg is kiszínezték.

Miután a rúnakövek ezer évig ki voltak téve az elemek hatásának, repedések kezdenek megjelenni. 2008-ban az UNESCO szakértői megvizsgálták a köveket, s azt kérték, hogy a köveket egy fedett kiállítóterembe vigyék át, vagy más módon, helyben védjék meg, hogy megakadályozzák az időjárás okozta további károkat. A dán Örökségvédelmi Ügynökség úgy döntött, hogy a köveket a jelenlegi helyükön tartja egy védő üvegburkolattal.

Miután megcsodáltuk a jellingi köveket, nézzük kicsit részletesebben Harald Blåtand, azaz Kékfogú Harald életét.

Nos, I. Harald Gormsson avagy Kékfogú Harald kb. 911-ben Jellingben született Öreg Gorm (Gorm den Gamle) és Thyra gyermekeként. Apjától örökölte a jyllandi királyságot, majd befejezte Dánia egyesítését, amit még az apja kezdett el. 958-tól lett dán király, és rögtön nagy, kör alakú földvárakat építtetett országszerte, és apjától eltérően, aki a törzsfőkön keresztül kormányzott, a saját kezébe vette az ország és a hadsereg irányítását. Ő tette át a királyi székhelyet Jellingből Roskildébe. Szűcs R. Gábor Dánia könyve szerint egyébként Haraldot a nép nem szerette kegyetlenkedései miatt.

Három felesége volt: az első Gunhild volt, akivel 965 körül házasodott össze. Második felesége, Tove volt, egy vend herceg lánya, 970 körül vette el, míg harmadik felesége a svéd Gyritha volt.

Harald 976-tól pedig norvég király is lett, miután meghódította Norvégiát. A történelmi források szerint fiával, Villásszakállú Svenddel, a későbbi I. Svend dán királlyal (965-1014) szemben elveszített Balti-tengeri csata után Pomerániába (Jomsburgba, az Odera torkolatánál) menekült, ahol egy évvel később, 986. november 1-jén meghalt (a mai Lengyelország területén). A roskildei székesegyházban temették el. A Bluetooth, azaz Kékfogú jelző először az 1140 körül, latin nyelven írt Roskildei krónika lapjain tűnt fel vele kapcsolatban.

I. Harald a feltételezések szerint egy rossz foggal rendelkezett, mások szerint viszont állítólag nagyon szerette az áfonyát, ezért Harald Blåtand, azaz Kékfogú Harald, angolul Harald Bluetooth néven vonult be a történelembe

Mivel I. Harald dán király a X. században egyesítette a dán, norvég és svéd törzseket, ezért emlékére a Bluetooth vezeték nélküli specifikációt róla nevezték el 1997-ben, azon analógián alapulva, hogy a technológia úgy fogja egyesíteni az eszközöket (számítógép, mobiltelefon, vagy fejhallgató), ahogy Harald egyesítette a dán, norvég és svéd törzseket egyetlen királysággá a X. században. I. Harald a feltételezések szerint egy rossz foggal rendelkezett, mások szerint viszont állítólag nagyon szerette az áfonyát, ezért Harald Blåtand, azaz Kékfogú Harald, angolul Harald Bluetooth néven vonult be a történelembe. A Bluetooth logója ennek megfelelően a H és B betűknek megfelelő skandináv rúnákat, a Haglazt H (ᚼ) és a Berkanant B (ᛒ) idézi.

A Bluetooth logója a H és B betűknek megfelelő skandináv rúnákat, a Haglazt H (ᚼ) és a Berkanant B (ᛒ) idézi.

Nézzük most kicsit részletesebben a névadó sztorit: a történet ugye 1997-ben kezdődött, amikor is számos nagy kommunikációs vállalat (IBM, az Intel, az Ericsson, a Nokia és a Toshiba) új technológiát fejlesztett ki az eszközök csatlakoztatására. A projektet két északi vállalat, a finn Nokia és a svéd Ericsson vezette.

Egy szeles éjszakán egy kanadai, torontói bárban az Intel és az Ericsson két mérnöke, akik a projekten dolgoztak, italozott. Jó nevet kerestek új technológiájuknak, beszélgettek, iszogattak, és a történelem iránti közös szeretetükről beszéltek. Egyikük még egy könyvet is megemlített, amelyet most olvasott a vikingekről, köztük egy különös viking királyról: Harald Bluetoothról.

A mérnökök párhuzamot vontak Harald Bluetooth, az egyesítő király és az általuk megalkotott eszköz között, amellyel a különböző eszközöket egyedi hálózatba kötik. Egyikük, Jim Kardach, PowerPointot készített, hogy elmagyarázza feletteseinek a névválasztást. Egy stilizált Harald képe volt egy kövön, kezében egy mobiltelefon és egy laptop.

A Bluetooth több hónapra kódnévvé vált, és a „RadioWire” vagy a „PAN” (Personal Area Network) névre kellett volna cserélni. A kommunikációs csapat azonban felfogta a „Bluetooth” mögött rejlő jelentés erejét, és megtartották a technológia hivatalos neveként. A Bluetooth-t hivatalosan 1998-ban vezették be, az Ericsson pedig 1999-ben készítette el az első Bluetooth telefont. A technológiát a mai napig széles körben használják.

Érdekesség még, hogy II. Margit dán királynő (aki 1972. január 14-én lépett Dánia trónjára) a legendás Kékfogú Harald harminckettedik egyenes (igaz, többszörösen leányági) leszármazottja, a legrégebbi jogfolytonos európai monarchia államfője.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!