A Zöld-foki Köztársaságot tíz vulkanikus eredetű sziget alkotja; ezek egyike Santo Antão. A sziget egyik legszebb túrája a Corda – Xôxô túraútvonal.
A 4033 km² területű Zöld-foki Köztársaságot tíz vulkanikus eredetű sziget alkotja; a Szél felőli szigetekhez (Barlavento) tartozó Santo Antão (portugálul: Ilha de Santo Antão), azaz Szent Antal szigete területe alapján (785 km²) az ország második legnagyobb szigete; hossza 42 km, szélessége pedig 23 km. Ez a szigetcsoport legészakibb és legnyugatibb tagja is egyben. A sziget lakossága 38200 (2019) fő, népsűrűsége pedig 48 fő/km².
a túrázók között egyértelmű favorit Santo Antão szigete
Santo Antão sokak szerint egy rejtélyes gyöngyszem: amikor hajóval megérkezünk a sziget déli részére, akkor félelmetesen sivárnak és barnának hat, a hegyek gerince pedig ugyanekkor felhőtakaróba burkolódzik. Északkeleti részén azonban gyönyörű a táj: zöldellő hegyek és völgyek fogadják az ide tévedőket, nem véletlen hogy a túrázók között egyértelmű favorit Santo Antão szigete, a túraparadicsom.
Jelen bejegyzésben a sziget egyik igen szép és ikonikus túráját mutatom be Corda falutól leereszkedve Xôxô faluba, majd onnan továbbsétálva Ribeira Grandéba összesen 12, 4 kilométer távot teszünk meg, szinte végig ereszkedve.
Túránk kiindulópontja az 1200 m tengerszint feletti magasságban fekvő Corda település, illetve annak egy hajtűkanyarja. Az óceán partján fekvő Ribeira Grande városkából 11 kilométert és 1200 méter szintet kell szerpentineznünk egy jó kis macskaköves úton. Ez az út a nagyon látványos Estrada da Corda, avagy kötélút, melyet még a portugál uralom ideje alatt, 1973-ban adtak át. Megművelt parcellák felett kanyarog, majd felszalad egy hegygerincre, sokak szerint olyan akár egy kifeszített kötél a mélység felett.
A 800 lakosú Corda több faluból áll, köztük Chã de Corda és Esponjeiro településrészekből. Corda faluból az egyik hajtűkanyarból indul igen látványosan a leereszkedés a 203-as számú túraúton: a hegygerincen két kőből kirakott kis fal között vezet a nagyjából méter széles út.
Ezek az öszvérutak is a XIX. században, a portugál gyarmati hatalom ideje alatt épültek. Ma is több tíz kilométernyi kikövezett, gyakran alacsony kőfallal szegélyezett ösvény hálózza be Santo Antãót: sokáig a völgyek közötti egyetlen összeköttetést ezek jelentették, sőt, igazából jelentik ma is: a helyiek ma is ezeket az öszvérösvényeket használják, hogy beszerezzenek bármit a nagyobb városból, vagy hogy egyáltalán iskolába menjenek vagy dolgozni a földjükre.
Mi is találkoztunk itt olyan iskolás sráccal, aki naponta több száz méter szintet és több kilométert gyalogol azért, hogy iskolába járhasson, de találkoztunk kis parcellájuk mellett szamarukat legeltető cuki helyiekkel is.
Az ösvény Cordából meredeken ereszkedik lefelé a szédítő lejtőkön, fantasztikus kilátással, a túrázók paradicsoma tényleg ez a hely. A kőteraszok között először Chã de Mato településrészen haladunk át, majd keletre fordul a túraút Losnã település elszórt házai felé.
Egyébként védett területen járunk, a turistatérképen is szépen jelölik, hogy ahol túrázunk, az a Cova-Paul-Ribeira da Torre Természeti Park (Cova-Paul-Ribeira da Torre Natural Park), mely a Zöld-foki-szigetek tíz „natural parkjának” egyike, területe 20,92 km². A természeti park jelen túrából a Ribeira da Torre felső völgyét foglalja magába Xôxôtól délre. A tájat és utunkat végig lefelé ereszkedve meredek sziklák és a mély folyóvölgyekben végződő lejtők jellemzik.
A völgytalpra leérve, érintve Rabo Curto házait egy kis banánültetvényen is keresztülmegyünk, de vannak itt gyönyörű teraszos krumpliföldek is, de termesztenek a szigeten jamszgyökeret és mangót is! A túrautunk itt sokszor vízvezeték mellett vezet: a Santo Antão-beli ültetvények tradicionális öntözőrendszere a levada, keskeny, egykor kőből, manapság cementből készült csatorna. Sima gravitáció segítségével juttatja el a magaslati ciszternákban felhalmozott forrásvizet a legalsó teraszos ültetvényekig. Ez a leleményes rendszer a szintén portugál fennhatóságú Madeiráról lehet ismert, igen, onnan importálták ide.
A levadák mellett természetesen láthatunk cukornád-ültetvényeket is. Általában februárban aratják a cukornádat, melyet állati erővel vagy motorral hajtott, tradicionális trapichében (cukormalomban) őrölnek le. A folyadékot ezután hagyják erjedni, majd egy cukornádlevél-tüzelésű kemence segítségével groguet készítenek belőle.
Sokak szerint egyébként Santo Antão szigetén készül a legjobb grogue, ez a cukornádból készülő kreol alkoholféleség. Egy ilyen grogue-főzdét egyébként láthatunk Xôxô falu mellett, hordók jelzik hogy mi is készül a hangulatos házikóban. A cukornádból egyébként semmi sem vész kárba: a szecskát elfogyasztják a tehenek vagy a kecskék, a hamut pedig visszatrágyázzák a földekre.
Xôxô falu nevezetessége azonban nem csak ez, leginkább érdekes formájú sziklatűjéről híresült el, legtöbben ezt a természeti képződményt fotózzák.
A túraút elvileg véget ér Xôxô faluban, de mivel ez egy zsákfalu a Ribeira da Torre völgy végében, ezért viszonylag kis forgalmú, szóval az aszfaltúton lesétálhatunk Ribeira Grandéba. A teljes útvonal fentről Corda – Xôxô – Ribeira Grande távolsága 12,4 km. A túrához túratérképként a Cabo Verde Santo Antão 1:40000 léptékű, a német, karlsruhei AB Karten-Verlag és dr. Pitt Reitmaier által 2017-ben kiadott térkép ajánlható.